1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 1. országos ülés

1. ORSZÁGOS ÜLÉS A’MÉLTÓSÁGOS FÖ - KENDEKNÉL. November 11-dik 1847. reggeli 10 órakor. Tárgy: Kir.Helytartó István őFő-IIerczegségónek megjelenése, általa azelnőkiszék elfoglalása,’s az ülés megnyitása. István ő Fő-IIerczegségének üdvözőltetése a’ mélt. Fő-Rendek, és a’ tek. KK. és RR. részéről. A’ Főrendi napló és hely iránti rendelkezés, és azt biráló tagok kinevezése folyó évi november 6kán költ KK. rendelet az országgyűlés megnyi­tását ’s Nádor választást illető rendszabály iránt. Az ő cs. kir. Felségét, ’s a’ Fenséges Császárnét és királynét üdvözlő küldöttség kinevezése, a’ Fő-RRnek az ország részéről teendő tisztelkedési Szónoklatok iránti határozata. — A’ tek. KK. és RR. izenete a’ Nádor választásra nézve. Nádori eskü felolvasása. fíjrályi Helytartó ő Fensége: — (Kir. Helytartó István ő Fö Hge zajos és hosszasan tartó éljenzések között Kir%> HelX" elnöki székét elfoglalja.) Méltóságos föRdek! midőn ezen ülést megnyitom, szívemből üdvözlöm a m. fö Rdket, tó beszéde, kik Felséges urunk királyunk meghívására egybegyűltek gyakorolni a legszebb jogot, mit alkotmányos or­szág adhat fiainak, — a törvényhozásbani részvételt; mi engem illet, éltem legszebb napjai közzé számítom e napot, midőn szerencsém van a m. fö Rk elnöki székéből megnyitni az ország jelen közgyűlését, mellytöl az egész hon sokat vár s méltán vár; — Legyenek am. fö Rk — kik boldogult atyám iránt mindég hü ragaszkodással viseltettek — én irántam is bizalommal, ki méltóságtokat legöszintébb hajlandóságomról ezennel biztosítom (zajos éljenzések.) Haám János szatmári megyés püspök: — Borús napok vonultak el egy esztendő lefolyása alatt a’ magyar Szaunán püs­­ég fölött; több súlyos csapások nehezültek kedves hazánkra, és annak fiaira; gyász, fájdalom, ’s gyötrő aggo­dalom váltották fel egymást, mindenek felett legsujtóbb legérzékenyebben elkeserítő volt azon gyászos eset, melly szerint halhatatlan emlékű nagy Nádorunkat fenséges cs. kir. Jósef fö Hget, Fenséged szeretett attyát a’ magyarnemzet gondos nemtöjét, e’ tekintetben mélyen tisztelt közatyánkat a’ kérlelhetlen halál által ki­mondhatatlan nagy fájdalmunkra elvesztettük,; — alakot Vesztettük el, midőn a’ hálás magyar nemzet ötven évek hosszas során e’ hon boldogítására páratlan bölcsességgel, ’s lankadatlan buzgalommal tett fáradozásaiért hálájának ünnepélyes bizonyságát adni, ’s nagy adóját némüleg lefizetni örömtelt kebellel készült, akkor mi­dőn bölcs vezérlésétől átalakulásunk szerencsés kifejlesztését ’s bevégzését biztosan reményiettük, — ennyi örömet, reményt fojtott el, ’s fájdalommá változtatott a’ semmit nem tekintő, senkit nem kímélő halál! !! — E’ nagy vesztésnek fájdalmát érzette Fels, urunk apostoli királyunk is, — mit az országgyűlésre felhívó parancs levelében érzékenyen említ; ’s mivel ismérve egy részről e nagy elhunytnak a’ magyar nemzet iránti jótékony, sok, ’s nagy tetteit, meghálálhatatlan érdemeit, más részről a’ magyar nemzetnek is irántai szíves vonzalmát— forró szeretetét ’s erős ragaszkodását, előre jól látta, mi kínzó érzéseket gerjesztend, mi mély sebet ejtend a’ magyar nemzet szívén e’ gyásznak megtudása, valamint midenkor, úgy ’s kitünöleg e’ miden szíveket éles tőr gyanánt átható, esetben is, olly atyailag gondoskodott hív magyarjairól, hogy a’ midőn hozzájok megérkezék e’ kebleket megrázó gyászos esetről tudósító hír, már jelen álljon a’ fájdalmat enyhítő, ’s vérző sebet gyógyí­tó ir is; — e’ végre halasztás nélkül bölcs tapintattal Fenségedet Magyarországban kir. Htónak kinevezni ke­gyeskedett.—Mi is vigasztalhatta meg inkább e’megszomorodott nemzetet mint e’ rögtöni rendelkezés, kiben te­kintheti felelevenedni, élni azon elfelejthetlent, kit még igen soká élni óhajtott—mint fö Hgedben, ki annak édes mássa, eleven képe, kiben él, ’s élni fog az ő kedves emléke; kitől reményiheti nagy veszteséginek pótlását, mint fö IIgédtől? ki e’ Nagynak nagy reményit Fia, ’s nemcsak vérének, de magasztos erényeinek is hü örököse, kiben vetheti alaposabban bizodalmát, mint Fenségedben? kit magáénak igazsággal mondhat, kit tulajdoná­nak büszkén nevezhet, úgymint ki a’ magyar földön a’ hon fővárosában született, gondosan neveltetett, kinek édesen szóló ajkairól a’ magyar szózat bájolólag hangzik, kinek szívében a’ magyarok iránti vonzalom, szíves hajlam még kisded korában megfogamzott, az idő mentével nevekedett, ’s már erősen meggyökerezett. — Mél­tán tehát a’ legkegyelmesebb kir. kinevezés az elkeseredés idején is midőn minden magyar keblet hála s örömérzésekkel töltött el; — hálával dicsőén uralkodó Fejedelmünk iránt atyai gondoskodásáért; — öröm­mel, hogy e’ kir. kegyelemből Fenségedet megnyerni lettünk szerencsések. — E’ dicső hivatalnak egy nagy fontosságú ágát kezdette meg Fenséged, midőn ez országgyűlésen kezdett elnökölni; — olly országgyűlé- Fó-Renái Napló 1. köt. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom