1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
32 IX. ülés Fö-RR. naplója. December 6-án 1847. RR. izenete felirásijavas lata a k. k. előadások tárgyában. sdem ; hogy most jobb rend és jobb kezelés tapasztaltatik-e a megyékben ezen uj rendszer következtében? Ko'ránt sem, sőt nemtudok esetet, hol a főispán, vagy administrator a megye rendéivel és alispánnal épen a hivatalos dolgok kezelése felett veszett össze, mert a főispánok — és administratoroknak minden befolyásuk csak elnöki jogaik kiterjesztésére és kivivására s restaurationalis szavazatokra használtattak, s többnyire csak a kormányzó többséget szerző tacticájáról folyt a vita in detrimentum reipublicae vel jurisdictionis. Előttünk van Bihar megyének szomorú példája, mellynek szomszédságában lakom, és azon 200 4 szegmértfóldet tevő földterületen teljes anarchia uralkodik, hol nem hónapok, hanem évek óta az mázsás- kiszolgáltatása megszűnt a panaszok ki nem hallgattatnak, hol a rendek a közgyűlésen hajdúk általi kihányatással s veréssel fenyegettettek; hol a pártoskodás, rágalom, becstclenités napi renden van. És ha kérdezi valaki, hol vették mindazok eredetüket? a felelet az, hogy egy olly chyrurgus kinevezése volt mind ezeknek eredeti oka, ki által még nem is gyógyittatta volna magát az administrator, alig lenne hihető ha ehhez nem járulnának még egyéb szerencsétlen körülmények is, mellyek eléggé bebizonyítják azt, hogy az administrator hivatalának viselésére alkalmatlan, kit ha már lovagiasságból nem, de bizonyáraildomosságból kinevezni és fentartani kellettett volna. Nem akarom fejtegetni ki a hibás Biharvármegyében, hogy a hiba egyedül a kormány politicájában rejlik e, de ha el is ismerem, hogy némellykor talán az administratornak van igazsága, kárhoztatom mégis a kormány politicáját, miszerint ámbár látja is, hogy az administrator becsületes gyűlést tartani nem képes, látja, hogy azon törvényhatóságban a béke helyre állítása kirekesztöleg a kormányzó elmozdításától föl té telez tét ik, mit a királyi biztosi jelentésből megérteni lehet, mégis készebb az egész törvényhatóságot sújtani, mint egy compromittált egyént hivatalától elmozdítani, és neki azt mondani: „barátom kormányzásod becsületünkre nem válik, jobb lesz elválni egymástól.“ Tudnék több illy eseteket előhozni, de nem akarván személyeskedésekbe bocsátkozni, csak a rendszert támadom meg, és annak káros befolyását kívántam előterjeszteni, melly még ott is mutatkozik, hol a megyei kormányzóknak legtisztább szándékuk van. Azon harcz ugyan is, melly a törvényszéki elnökösködésre nézve létezik, és azon kemény lépések, mellyek által a főispánok hatáskörükben megszorittattak, a megyei életet zavarba hozták és ingerültséget okoztak. Jelesen mi a föispáni elnökletet illeti; ha életbe nem hozatott volna uj föispáni és megyei kormányzási rendszer: az elnökletből a főispánok bizonyosan nem zárattak volna ki, de miután azon hivatalt a kormánynak újabb rendszere annyira gyűlöletessé tette, és a főispánt bírói fő kellékétől, t. i. a bizodalomtól megfosztotta, annak következtében mutatkoztak olly sok ellenszegülések. Tudva van ugyanis, hogy felsöbbi rendeletek által hagyatott meg a főispánnak és administratornak, hogy azon esetben is tartoznak a törvényszékeken az elnökletet vinni, ha az összes megye bizodalmatlanságát nyilvánítja is irántuk. Vájjon lehet-e illy körülmények között csudálni hogy részint a nemességnek biráját választási, részint önfentartási ösztönénél fogva azon lépések tetettek, mellyek talán a törvény szelleméből nem egészen pártolhatók? Kérdem tehát, vájjon alkotmányos volt e ezen rendszer behozatala, vájjon ildomos, s tanácsos volt-e azt tenni, midőn a nemzetnek ellenszenve nyilvánult iránta? És miután a rend helyett rendetlenség, a föispáni tekintély fentartása helyett annak megtámadását eszközölte, ezélszerü-e azt tovább is fentartani akarni? Ám számoljon erre nézve, a kormány magának. En nem tudom , jó vagy rósz szándékkal lépett-e fel, azt vizsgálni jogunk nincs, mert valamint egyes embernek szive redöibe nézni nem lehet, úgy a kormánynak is; de ha szándéka jó vala is, a sikert tekintve, a káros eredmények tagadhatlanok, s ha nem is bűn, de minden esetre hiba volt, mit a kormány tett, ezen franczia közmondás szerint: si un étáit par une crime c’ était une famme. Nem liozám ezeket azért elő, hogy ingerültséget és személyeskedést idézzek elő; vagy ellenzéki viszketegböl, hanem mint alkotmányos állásban lévő polgárnak kötelességem volt a megsértett alkotmány és törvény mellett felszólalni, s azért mert megvagyok győződve, hogy ha ezen felírás ö Felsége elébe fog terjesztetni; mód és alkalom fog nyílni arra, hogy ö Felségének atyai szivéből eredő szava a nemzetet e tekintetben is megfogja nyugtatni. Az évenkinti országgyűlésre nézve ellenvetést nem igen hallottam, legfelebb azt, hogy szólittassanak fel a t. RR. egy bővebb törvényjavaslat előterjesztésére, miután e részben még sok teendő lenne; de erre vélekedésem szerint később is lesz idő, s azért elölegesen is kijelentem, mikép a nemzetnek ezen kíván tát igen üdvösnek és czélszerünek találom, s hiszem, hogy ha ö Felségének ezen kivánatunkra kedvező válasza érkezem!, a jövőnek reménye a múltnak keserűségét képes lesz elenyésztetni, és igy a felterjesztést kívánom és pártolom. Lonotics József, Csanádi m.püspök: — Azok után, miket főpohárnok ö nméltósága tegnap előtt terjedelmesen félhozott, fölöslegesnek tartván ismételni azokat , mellyeknél fogva olly igen kívánatos, miszerint a szóban lévő válasz felirat mellőzve mind azt, mi ez úttal kedvetlenül hathat, csak a hála, remény és bizalom hangjaiban nyilatkozzék, egyszerűen ö nméltósága véleményéhez csatlakozom. Egyébiránt észrevételem van a felirási javaslat azon pontjára nézve, mellyben a t. KK. és RR. panasz szót emelnek az iránt, hogy a vallásbeli s váltótörvények a végvidékeken mind eddig sincsenek kihirdetve. E panasz fölterjesztése ellen nekem kifogásom nincs, azonban alkotmányos szempontból kiindulva e panaszt nem kívánom olly értelemben vétetni, mintha törvényeink, a mennyiben azok a’ végvidékekre is kiterjesztvék, vagy azokra is érthetők , minők p. o. a vallás- és testamentombeliek, ott csak úgy és akkor bírnának kötelező erővel, ha és midőn azok ott kihirdettettek — mintán eddigelé arra, hogy törvényeink országszerte kötelező erejüeknek ismertessenek — azoknak a megyei közgyűlésekéin kihirdetése elégséges volt, félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy ezen észrevételem által a végvidékek sajátszerü állását és létszerét legkevésbbé sem kivántam sérteni, hogy én a végezeredekben Europa közegészségének és civilisatiójának űrjeit tisztelem, s itt csak olly törvényeket értek, mellyek világosan vagy hallgatag a végvidékekre is ki vannak terjesztve. — A vallásbeli
