1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 8. országos ülés

21 értek egyet abban, hogy az, mi a nemzetnek fáj, fiúi bizodalommal a trónnak zsámolya elébe ne juttassék ollyRR. iwnete s alkalommal, midőn annyi öröm nyilvánítására okunk van, s hogy keserűvel ne vegyítsük az édeset, nehogy vasíat**' **' egyik a másik által nullificáltassék, paralyzáltassék. E részben különböző felfogásom: mert bár mennyire érez- előadások ’ zen is örömet és hálát a nemzet azon kapocs felett, melly ötét fejedelmével újabban és szorosabban összefor- targyaban' rasztá, mégis a törvényhozónak lelkesedésétől annyira elragadtatnia nem szabad, hogy törvényhozói állásáról s abból folyó kötelességéről megfelejtkezzék. Némellyek azon keserűt akarják elmellöztetni,mi a feliratban van­­nézzük meg tehát, mit kívánnak a t. KK. és RR? Ök olly tényeket hoznak elő többnyire, mellyeknek létezé­sét tagadni annyival inkább nem lehet, mert főpohárnok ö nméltósága is azon tények legnagyobb részének felterjesztésében megegyezett, okokat indítványával jóvá hagyta, s valóban úgy hiszem, hogyha, a t. KK. és RR. feliratukban az úgynevezett megyei administratori rendszer nyomán alkotmányunkon történt változtatá­sokat nem említik vala meg, talán az egész felirat csekély észrevételekkel itt is keresztül ment volna, hanem miután a t. RR. felhoztak egy dolgot, melly mint mondám, alkotmányunkon s municipalis rendszerünkön olly lényeges változtatást tett, nem gondolnám, hogy e háznak bár egy tagja is volna, ki azt egészen hallgatással elmellözni kívánná, annyival inkább, mert többnyire azoktól, kik a feliratnak második részét nem pártolják, azon okoskodást halljuk, hogy ezen tárgy annak idejében érdemileg vétessék fel. Én erre nézve — noha saj­nálom— azon tisztelt urakkal ismét nem lehetek egy véleményben, mert ezek olly tárgyak, mellyeket nem kell nem szabad ez országgyűlésnek azon stádiumára halasztani, midőn a sérelmi bizottmány munkálkodását be szokta adni, mert tudjuk ez többnyire az országgyűlés vége felé történik, midőn a dolgok már más alakot vesz­nek magukra, s a tárgy érdekességéből is veszt. Ezen tárgyak megemlítésének tehát most van helye, leginkább azért, mert csakugyan történtek olly dolgok, mik a főispáni állást tagadhatlanul megváltoztatták. Nem azért, mivel magam is főispán vagyok — mondom ezt, — de alkotmányos felfogásom szerint a főispáni állást muni­cipalis rendszerünk s alkotmányunk legfőbb paizsának tekintvén, ha alkotmányos rendszereinket — mint Liptó­­megye tiszt, főispánja helyesen mondá—a megyei omnipotentiától megóvni akarjuk, igen kívánatos, hogy más részről a kormány részéről ne tétessenek olly lépések, mellyek által a főispáni méltóság helyzetéből sarkala­tosán kivettessék. A dolog, hogy rövid legyek , ebből áll: a főispánoknak alkotmányos állása egyszerre egy penna vonással hivatalnokká változtatott át, s ollyanokká tétettek a főispánok, miszerint a törvények értel­mében és szellemében őket illető önallásukat úgy annyira elvesztették, hogy praesidialisok által mozdittattak el hivatalaiktól, s a nélkül, hogy megkérdeztettek volna, akarnak e administratori vagy sem? helyettük administratorok neveztettek. Ez egy olly lépés, melly minden hü magyar polgárban méltó aggodalmat ger­jesztett, annyival inkább csekély személyemben, miután én is azok között vagyok, kinek alkotmányos állása szinte veszedelmeztethetnék. Ezeknél fogva én azon változásokat, mellyek a kormány által tétettek, nem he­lyeslem, bár akarom hinni, hogy a legjobb czélból tétettek; látván t. i. a kormány, hogy a megyei admini­stratio nem legjobb lábon áll, több administratorokat nevezett, mint voltak eddig, úgy hogy lassankint 32 számra szaporodtak; melly nagyszám soha, mióta a magyar haza fenáll, úgy a múlt század, mint a köze­lebbi időket tekintve, a törvénykönyv s történetek legszorgalmasb búvárja által sem fog feltaláltatni. Termé­szetes tehát, hogy itt lényeges változásnak kell történni. mert ha a dolog igy marad, a megyei autonómia s a municipalis rendszer veszélyeztetve van; de hogy a fónebb érintett czélnak sem felel meg, arra sok bizo­nyítás nem kívántatik. Ha ugyanis körutat tennénk elkezdve Marmaros megyétől hazánk tiszáninneni s túli részeiben, tapasztalnék, hogy ott, hol a főispánok a megyei rendekkel legjobb egyetértésben voltak, jelen­leg feszült állapot létezik; tapasztalnék, hogy hol pártoskodások nem voltak , azok most már lábra kaptak, a közadministratio pedig nyomult állapotban sinylik. Ezen következményeket tapasztalnánk azon megyékben, hol azon főispánok mozdittattak el, kik a megyei rendekkel legjobb egyetértésben voltak. Tovább menve, hogy t. i. czélját nem érte el a kormány, ezt még az is mutatja, hogy olly kérdések idéztettek elő ezen uj rendszer behozatala által, mellyek eddig századok óta kérdés tárgyai nem voltak: illyen például a sedrialis elnöklés kérdése, melly iránt addig, inig t. i. főispánok léteztek, soha nehézség nem volt; kineveztetvén azonban az administratorok, igen természetesen a megyék éber figyelemmel viseltettek jogaik iránt, s kitil­tották az administratorokat törvényszékeikből, s ugyanezt a főispánokra is kiterjesztetni kívánják. Hogy ezt mennyire cselekszik jogosan, mennyire nem, arról nem szólok , hanem csak azért hoztam fel a dolgot, mint tényt, hogy mutassam meg, miszerint ez által is a kitűzött czél el nem éretett. Végre, hogy ezen feszült ál­lapotnak minél előbb vége vettessék, azon nézetben vagyok, hogy azon feliratot, melly a KK. és RR. részé­ről különben is nagyon szelíd modorban küldetett át, hol a legnagyobb átalánosságban vannak érintve az ag­godalmak , tanácsosabb volna most felereszteni, mintsem uj viták, mellyet sokan kívánnak , midőn a tárgy ex professo tárgyaltatni fog, idéztessenek általa elő; és igy a KK. és RR. felirási javaslatának egész kiterje­désében leendő felküldetése mellett szavazok, (hosszasan tartó szűnni nem akaró éljenzések, s zaj a hallgató­ság részéről). Nádor ő cs. kir. fensége: — Sajnálnám ha az első ülésben kétszer kellene a hallgatóságot hallgatásra intenem. Kiss Pál tengcrmelléki kormányzó:— Midőn a törvényhozási testület egy részről tagadhatatlan jogát gyakorol­ja a törvények módosítása vagy újaknak alkotása felett, egyszersmind leg szorosabb kötelességéhez tartozik a fen­­álló törvényeket tiszteletben tartani. Ezen szempontból indulva ki, elvitázhatlan ténynek tekintem azt: hogy az 791 : 13. törv. czikk minden országos tanácskozások alkalmával sinórmértékül s ösvényül szolgáljon, ezen tör­vény ezikk: melly határozottan azt rendeli, hogy az országos panaszok és kivánatok csak úgy és akkor terjesztet-Fő-Hendi Napló /. köt. ^ Vili. ülés Fó-RR. naplója. December 4-én 1847.

Next

/
Oldalképek
Tartalom