1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
XX. ülés Fő-RR. naplója Januar 14-én 1848. 181 KK. cs RR. izcnetc a közös teherviselés tárgyában. kivéve, mik eránt atyáskodó fejedelmünk k. k. elö-dásai után, az országosan összegyűlt Karok, és Rendek] bölcseségétöl elintézést méltán vár a haza) egy is, melly a nemességet szintúgy, mint a nem nemes honfit! egyaránt ne érdekelné, akár tekintsem a közbátorságot, igazság kiszolgáltatását, tisztviselők fizetését, és építkezést. Pártolom továbbá, mert a házi pénztárhozi járulását sem törvény elleninek, sem inconstitutionalisnak nem látom; törvényelleninek nem, mert több törvény létezik törvénykönyvünkben, hol a megyék szükségeire a nemesség — pedig ennek jogai, igazai, s szabadságai alap törvényeink szerint egyformák — taksáltatott; nem anticonstitutionalisnak, mivel én a constitutionalis szabadságnak egyikét nem teher mentességben, melly Istennek hála országunk fenállása óta soha nem létezett, a nemesi rend a harcz viharos idejében vérével, pénzével adózván, sebesitettek gyógyításához járulván , a haza szükségeit ajánlatok utján fedezvén, sőt az alkotmányt tulajdona egy részének a nép élelmére lett áltadásával segélvén, — hanem abban keresem, s vélem feltalálhatónak, hogy nem önkényleg rovattathatik reá az adó, hanem ön maga befolyásával, egyezésével általa kitűzött czélokra, általa megszabott, vagy megszabandó biztosítékok mellett róvja meg maga magát. — ügy hiszem, hogy annál inkább járulhatunk a tek. KK. és RR. ebbeli kívánságához, miután tökéletes garantia felállitására hívják fel a mélt. fö RRket, országos választmány kiküldésére szólitván fel; — mi engem illet, ha ezt nem tevék is, nem rettegnék újabb biztosítékok nélkül is a házi adóhozi aránylagos járulástól, mert ön magában a nemességben, kinek érdeke a fizetés által múlhatatlanul, és küzvetetlen lesz összekötve, s a nyilvánosságban találom a legfőbb garantiát, a visszaélések elkerülésére; gátlására, s ha történnének, megszüntetésére, a vétkesek megbüntetésére, a megyék authonomiajából folyó, kivetési, kezelési, hováforditási, feliigyelési, vizsgálási, sőt bírálási jogban; ki magában nem bízik, mibe bízzon, és mi garantiát találhat fel, nem tudom. Pártolom végre azért is : mert nem hiszem, hogy a nemességnek házi adóhozi aránylagos járulása által veszedelmeztessék a nemzetnek, az országos pénztár felállítása iránti óhajtása, sőt egyéni meggyőződésem, hogy mivel új terhekben csak úgy lehessen igazságosan, és megnyugtatólag részesíteni a népet, ha bár ez által a haza emelkedése, virágzása, s minden lakosai jobbléte eszközöltetik is, ha terhei egy része vállairól levétetik , és igy azt hiszem, hogy épen ez által leginkább biztosítatik a hazánk fölvirágzását előmozdító országos pénztár lehetősége. — En tehát, ki mint a házi adóbani aránylagos részvételre a fentebb érdeklett rovatot kivéve kész vagyok: de az országos pénztár létesítését is kívánom, és e kettőre a közös terhek közös viselési elvét a tek. RR. izenetében nem csak kimondva, de e kettőre nézve életbe léptetve is látom, ugyan azon izenetet elfogadom, és pártolom. Gróf de la Motte Antal: — Valamint által vagyok hatva annak igazságától, hogy minden honfi , hazájának jóllétére törekedjék, sezen czélnak elérésére áldozatokat is hozzon, azaz aránylagos köz terheket viseljen úgy más részről meg vagyok győződve anak méltányosságáról is, hogy a közös terheknek alkotmányos átalakulás útján szándékolt újabb felosztásánál— melly eredetileg mindenkire, és minden részben, teljes jogegyenlőség alapján csak akkor történhet meg, mikor a természeti állapotból kilépő egyénekből keletkezett társaságok statussá alakulnak; — a létező s úgy lehet, századok óta fen álló alkotmányos formákra teljes figyelmet kell fordítani, és szükséges, hogy annak alapjai eránt ovatos kímélettel legyünk. — Ezen átalános elvek előre bocsájtása után engedje meg császári kir. Főherczegséged kegyesen, és a mélt. Főrendek, hogy azon elveket a magyar viszonyokra s különösen a jelen tanácskozási tárgyra alkalmaztatva, alkotmányos meggyőződésen alapuló véleményemet nyíltan, minden tartózkodás, minden tetszés, vagy nem tetszés, párt, vagy nem pártra való tekintet nélkül, határozottan kimondjam. — Senki sem óhajtja őszintébben indámnál, hogy kedves hazánk olly sok részbeni elmaradottságából kiemeltessék, s azért annak jobb létére, felvirágoztatására csekélységemhez képest mindenkor szívesen fogok áldozni, s a közös teher viselés elvét, úgy a mint az múlt országgyűlésen a mélt. Fő RR. által az országos pénztárra alkalmazandónak kimondatott, elfogadom, attól vissza nem lépek, hanem annál szívesebben járulok az országos pénztárhoz, mert lör ettől reményiem eg}redül azon országos czéloknak elérését, mellyek provinciális érdekekhez nem kötve, az ország minden rendű lakosaira egyaránt hasznosak és üdvösek lesznek, mint lenne p. o. hogy csak egyet említsek, a kegyel, kir. előadások 8ik pontjának meg oldása. 2or mert az országos pénztár elegendő tért nyújt arra, hogy a magyar nemesség válaljon és viseljen annyi terhet, mennyit viselni képes. 3or mert az országos pénztárnál feltételezek egy ollyan felelőséget, melly köz pontositási természeténél fogva a leghatályosabb ellenörködést teszi lehetővé. A közös teherviselés elvének ezen alkalmazásán túl menni azonban nem kívánok; — legkevésbé egyezhetek pedig belé a házi adó democratikus irányú eszméjébe; mert a törvényhatósági házi adónak, úgy mint ezt a tek. KK. és RR. izenetükben értelmezték— elfogadását sem szükségesnek, sem igazságosnak, de czélszerünek sem hiszem. Nem tartom pedig szükségesnek azért, merta közös teherviselés elvét alkalmazhatni a status-gazdászat egyes rovatára tökéletesen és ép olly mértékben, mintha az annak több vagy minden ágaira, elaprózott részletekben alkalmaztatnék, s alkalmaztathatik különösen a tervezett országos pénztárra a teherviselés lehetőségének határáig, mert ezt nem csak a mindenkivel közös indirect, de még azon felül a nemesség által kizárólagosan nyújtandó direct kútforrásokból kellene nézetem szerint alakítani. — Nem tartom továbbá igazságosnak; mert akkor a magyar nemesség kétszer rézesülne ugyan azon teherben; — mert hitem azt tartja, hogy a magyar birtokos nemesseg a jobbágy-kézre adott úrbéri telkekre fektetve letette már a házi adónak alapját, mi ha nem úgy volna, az 1723ki 6ik törv. czik. 4ik szakaszának, melly azt mondja: armalistae autem pro necessitatibus comitatus moderate taxentur“ értelme nem volna, de van a házi adónak olly rovata, mellyben a magyar nemesség egyátalján nem részesülhet mind addig, míg nemesi felkelési törvényes kötelezettsege fen állr Fő-Rendi Naplő. /. köt. 46
