1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
XX. ülés Fő-RR. naplója. Januar 14-én 1849. 175 és RK. izenete a küzüs tehervis tárg ban. kott hitlevélbe is mindenkor beigtatá, s mellynek szavait a inéit. Fö-RR. előtt felhoznom nem szükség, miután KK. azok a mélt. Fö-RR. előtt úgy is tudvák. A fizetésre való készségre haliam azt mondani, hogy ha majd átalában adózni fogunk, akkor az ország*<^éi*tírVyÍ emelkedni, virágozni, és — isten tudja - milly eldorúdóvá fog vállni?! ezt hinni akarom, mert a tek. KK. és a mélt. Fö-RR. — mindnyájan együtt véve keresztények, — de én meg azon felül pápista is vagyok és igy hinnem kell sokat, mit gyarlóságomnál fogva meg nemfoghatok. Es ha a túlvilági boldogság s örökélet bármilly szépen adassék is elömbe, — noha azt hiszem és hinnem kell — de kérdezzek bár kit: ki cserélné fel készséggel ezen mulékony életnek — sokszor nyomorúságát is, mint bizonyost, bármily örvendeztető _ de bizonytalan jövendőért ? ki vállna meg elszántan ez élettől, hogy a titkos jövendőnek bizonytalan örök életébe részesüljön ? — Es valamint ékesszóllási okoskodásokkal elömbe adatott az, hogy adózásunk által a haza boldogabb s virágzóbb leend — noha ezt tagadni szándokom nincs, még is a bizonyos s törvényen alapuló adómentességet, mint tudvalévő alkotványos jót, az adóztatás által Ígért hazánk boldogabb jövendőjéért könnyen, s minden szó nélkül fel nem áldozhatom. — Higyjék el a mélt. Főrendek! ha az tisztán állana előttem, hogy hazám felvirágozni és gazdag lenni fog, örömmel hoznám ez áldozatot; de miután most csak csupa remény áll előttünk, hogy lemondjak jogaimról, s nemes sorsosim mellett szót ne emeljek, s ne akarnám többé kiváltságaikat fentartani s őrizni? ezt mellőznöm lehetlen. Hallottam azt mondatni, hogy olly biztosítékok fognak nyujtatni, mellyek bennünk fizetésrei hajlamot támasztandanak! ? En nem csak magukban a garantiákban, az az abban, — hogy ama pénz híven kezeltessék, keresem megnyugvásomat, hanem abban is : miképen történik az exassignatio? biztosítékot főleg kivánok. Mert ha meghagyjuk az eddigi exassignálási jogot és módot, úgy könnyen megtörténhetnék az , hogy épen ollyanok — kik a közpénztárba legkevesebbet fizetnek — legtöbb kiadásokat utalványozhatnának. — Ürömmel hallám általam tisztelt b. Wenkheim Béla úrnak ama nézeteit, miszerint ö is — mint lelkes hazafi — az aristocratiának fentartására férfias elszántsággal törekszik. Engem, — mint már mondám — nem"'születésem és kiváltságom, hanem csupán hivatalos állásom fűz a mélt. Főrendek díszes koszorújába; érzem azonban még is a kötelességet, melly tőlem az aristocratia érdekébeni felszólamlást méltán igényli; s azért tartok attól, hogy ha mi felejtve egészen az 1825-ki országgyűlésnek obvallationalis jelszavát, s leszállunk a planirozás térére, a kis nemesség, mellynek főbb előnyei kiváltságában állanak, úgy, mint a vakand túrások, leboronáltatnak, míg a hatalmasb aristocratia nagyobb birtokánál és a törvényhozásbai direct befolyásánál fogva, sziklameredten állandhat a zajgó hullámok között. — Ne vegyék a mélt. Főrendek ezt úgy, mintha az aristocratia ellen akarnék szólani! sőt kivánom, hogy álljon az aristocratia, és legyen hatalmas s dicső! mert én is magamat az I-sö Rész 4-ik czime szerint a szent korona tagjának tartván, mondhatom : hogy noha a magyaralkotvány formájára nézve aristocraticus, még is a politicai jogok gyakorlatára nézve egy kis democratia is rejlik benne; mert a jogokat nem a vagyonhoz, hanem a személyes kiváltságokhoz köti, mit tanúsít már ama körülmény, hogy a legszegényebb sorsú nemesnek egyéni voksa a politicus téren hg. Eszterházy szavazatához hasonló; és igy nekem érdekemben fekszik azon kissebb aristocratiát is — mennyire lehet — menten tartani. — Ha az aristocratia, a fenebbiek szerint, netán néhány száz hatalmasabbakra leolvasztatnék, és nem volna még néhány százezer, ki utánna nyomul, aristocíaticus felszólamlásaink hihetőleg annyi nyomatékkai nem birandhatnak; mert vegyük : hogy a múlt országgyűlési törvény által biztosítatott a nemnemeseknek hivatal és birtok képessége; vessük a nemességet rendes adóztatás alá, és törüljük el az ösiséget, kérdem : mi marad fen vájjon azon kiváltságos nemességnek annyira dicsért privilégiumaiból ? Semmi! és minden sértés nélkül legyen mondva, azokat vagy a museumokba leteheti, vagy zsibvásárra is viheti — úgy szólva — majd nem használhatván. Ha már mi úgy is ennyire szándékoznánk a nemesség kiváltságait leplanirozni, nem volna felesleges a képviseleti rendszerre nézve is valamit tenni; — mert noha engem nem lelkesít kizárólag azon mondat : „extra hungariam non est vita“ mivel engem a sors kedvezései nem vittek távol hazám határain kívül, — és igy a mi tudományt s tapasztalást merítettem magamnak a külföldről, azt könyvekből tanulám, hol azt olvastam : hogy a külföldön a politicus választás és megválasztathatási jog, bizonyos censushoz van kötve; nálunk azonban az nem létezik, mert itt a privilegialis személyes jog szerint gyakorolhatja azt kiki; sőt tudom, hogy az, ki külföldön választhat, és választathatik, bizonyos census — mellyet ö a közpénztárba fizet — legyen azon kellék, melly öt a fenebb elsorolt politicus jogokbani részesülhetésre teszi képessé. S noha a külföld példájára annyiszor hivatkozni szeretünk, fájdalom! épen ellenkezőleg a censust még mi fizetjük a választóknak. — Illy felfogások között nemes sorsosim mellett felszólalni, s őket az állított hazai jövő jobblét reményei fejében, jogaikban — a mennyire lehet — védeni kötelességemnek tartom. Egy kissé szemet szúrt, vagy is inkább figyelmemet ébresztette fel a tek. RRnek hozzánk áttett izenetében az, mit annak bevezetésében mondanak: hogy „sem az ország lakosaira igazságosnak, sem a közállományra nézve czélszerünek nem tartják, hogy minden rendes közadózási terhek, az ország lakosainak csak egy része által kirekesztöleg viseltessenek; óhajtanák, hogy a nemesség és mindazok, kik e nevezet alatt értetnek, és eddig e részben tehermentesek valának, a törvényhatósági házi adó viselésében részt venni törvény által köteleztessenek.“ In abstracto osztanám e nézetet, ha előttünk tabula rasa állana, és kezet fognék a tek. Rendekkel; — hanem vannak sarkalatos törvényeink, mellyek hazánk teherviselésére nézve máskép rendelkeztek; s noha itt hosszas vitatkozásokba bocsátkozni épen nincs szándékom, de meg is állítani bátorkodom, hogy hazánk rendes adójának alapja törvény által kijelölve legyen. Nem is tekintvén a régibb időkre, hanem figyelmemet a legújabbi úrbéri törvényekre forditva, noha az í836-ki 4.V *
