1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847. 13 történt Nádorválasztásban, és midőn tudom hogy őzen érzet nem csak bennem, de a mlgos fö RRban i is meg Bit. izmcte a lata a k. k. előadások lár»>ában. van, lehetetlen a legnagyobb őszinteséggel véleményünket ezen legfontosabb tárgy iránt itt ki nem mondani, Én, mivel azon változtatások, mellyeket ö nagymlga ajánlott, nem stylushoz, hanem a dolog lényegéhez tartoznak, és ha azonban nézeteinket ki nem mondanék, ez által mint egy elismernék, és elfogadnék elvben azt. mit főpohárnok mester ö nagymlga előadott, mi előtt az egész tárgy többi érdemeire nézve nyilatkoznék, főpohárnok ö nagymlga változtatásaira fogom észrevételeimet megtenni. Engedjék meg tehát inéitéságos Főrendek , hogy mielőtt a dolog lényegéhez szöknék, némellyeket előre bocsássák igazolásaid azoknak mellyeket előadni fogok. Én a magyar nemzet legszebb pillanatai közé tartozónak vélem ezen országgyűlést mert ezen olly tárgyak fognak tárgyaltatni, mellyeknek mikénti eldöntésétől, és miféle elveknek elfogadásától hazánknak jövendő alkotmányossága függ, és azért midőn illy tárgyról van szó, véleményem szerint a törvényhozó testnek szilárdsággal és őszinteséggel kell föllépnie, és mindazokat ö felsége színe előtt kitárnia, mellyek szivén fekiisznek; és azért nem érthetek egyet főpohárnok O nméltóságával, ki azt ajánl ja, hogy terjesszünk ő folsége elébe aziránt — mi bennünk örömöt gerjesztett — csak köszönetét. Am de méltóságos Főrendek! őszintének kell lennünk, és fájdalmunkat is ki kell jelentenünk , mert a törvényhozás csak akkor teljesíti kötelességét, midőn mind azt, mi a nemzet szivén fekszik kitárja fejedelme színe előtt, és pedig annvival inkább: mivel ő Felsége magyar szóban jelentette ki a magyar nemzetnek, hogy legjobb szándékkal viseltetik a magyar nemzet iránt. Azért én a ts. RRkel egyet értve a felírásnak első részét örömmel fogadóméi, aztt. i-hogy ö Felségének hála és köszönet nyilvánitassék; de kívánok e mellett a királyi előadásokra is, mellyek a nemzet által a nemzethez intézteitek, felelni, és azok iránt kijelenteni, hogy nézeteinket ő Felsége elébe fogjuk terjeszteni. Nem kívánom azonban ítéletemet most azokra kimondani, mert addig mig valamelly tárgynak érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozunk, lehetetlen iránta Ítéletet mondani; annál fogva a k. előadásokra sem gáncsoló, sem köszönő, sem helyeslő Ítéletet kimondani nem kívánok, hanem csak annyit, hogy azok kezeinkben lévén, azoknak tárgyalásába minél elébb befogunk ereszkedni, s nézeteinket ő Felsége elébe terjeszteni. Ezek azok, mellyeket a királyi előadásokra megjegyezni, fül Írásba tétetni, s ö elsége Felébe terjesztetni kívánok. Most átmegyek azon kutforrások megemlítésére, mellyek okul és alapul szolgáltak azon tetteknek és cselekedeteknek, mellyek a nemzetnek fájnak; de mi előtt ez iránti nézeteimet kifejteném, engedjenek meg a mélgos fő RRek, hogy némellyeket előrebocsássak. Nem vagyok azok közül, kik okot keresnek ollyanokban is hol ok nincs, és nem lehet; nem akarok ollyanokat megtámadni, kik alkotmányunk határain túl élnek; mert véleményem az, hogy azokat, kik a political közéletből kilépve magányba visszavonultak, megtámadni s vádolni nem lehet, 1-örmert illoyalisnak. 2. czélszerütlennek, és 3. alkotmány ellenesnek tartom. Azért átfogják látni a m. föRRek, hogy midőn a kormány el járásáról szólani akarok, semmi esetre sem szólok azokról, kik a közéletről leléptek, mert azok azoknak sorába teendők, kikről ezen közmondás áll: ,,de mortuis aut bene, aut nihil. “Azokról tehát hallgatva, a mostani kormánynak politicájáról, tetteiről és cselekedeteiről adom elő véleményemet. Ha bajainknak kutforrását tekintem, az kormányunk és különösen a mostani kormány fonák politicájában rejlik; — egyet értek tehát én a tettes RRkel különösen abban, hogy bajainknak kutforrása az 1790: 10 t. ez. megnem tartásából merítendő, az az: bog}’ magyarországnak mind törvényhozása, mind kormányzása nem független. Ezen kutforrást nem keresem egy idegen hatalom befolyásában, sem egy idegen rendszerben, hanem ott a hol az valósággal van t. i. magunkban, kormányunkban és ne talán magában a nemzetben. Bajainknak égjük kútforrását a mostani kormányzásban találván, tehát annak politicájáról szólva nyíltan kimondom , hogyha a kormány férfiai a törvények által elébők szabott kötelességeknek megfelelnének, ha azok a haza közös érdekét önérdeküknek alá nem rendelnék, ha hivatalaikat minden áron megtartani nem igyekeznének, ha törvényszabta kötelességüket teljesíteni nem vonakodnának, ha nem hódolnának törvénytelen parancsolatoknak , és magukat törvénytelen parancsok végrehajtására eszközül használtatni nem engednék, hanem lelépve hivatalaikról, itt jelennének meg, hol mint alkományt védő helyen megjelenni kötelességük volna, vagy ha születési joguk nem volna itt megjelenhetni, igyekeznének magukat a képviselői táblánál megválasztatni, s a nemzet sértett jogait védenék, és a törvénytelen parancsolatok ellen kikelnének, — akkor állana előttem tisztán az, hogy az 1790. 10. t. ez. nem agyrém, hanem valóság. Annál fogva nem helyeselhetem jus publicumunknak főpohárnok ő nagy méltósága által előadott azon különös értelmét, és azt tartom, hogy rajta, s azokon kívül, kik a másik részen ülnek, a jus publicumban azon értelmet feltalálni senki sem képes; mert parliamentaris és felelős kormány épen törvényeinkből és alkotmányunk értelméből következtethető; hogy azonban nem létezik, oka az, mivel az 1790. 10 t. ez. nem hajtatik végre, mert ha végrehajtatnék, és valóság volna, s magyarország mind törvényhozására, mind kormányzására nézve független ország volna: akkor minden bizonynyal felelős kormányunk is volna. Hogy pedig ez mind ellen kezűleg áll, oka, mint fonebb mondám, egyedül azon kormány férfiaknak tulajdonítható, kik mostanában a kormány polezon ülnek, és azon fonák politicát követik, hogy magukat törvénytelen parancsolatoknak vetik alá, bár ezen felül van még biba nemzetünkben is; mert ha a magyar nemzetiséget mindenki annyira bírná, bog)' a törvénytelen kormánynak magát a nemzet’ érdeke ellen eszközül felhasználtatni megtagadná, s azt tenné, mit kötelessége volna a nemzet érdeke mellett felhasználni: ekkor az 1790: 10. t. ez. nem agyrém, hanem valóság volna. — Ennél fogva átláthatják a méltóságos Fö- RRdek, hogy bajainknak addig vége nem lesz, mig a kormányférfiak, kik a kormány polezon ülnek kötelességüket teljesítve nem fogják hivatalaikat minden áron megtartani akarni, hanem igyekeznek többséget szerezni; — de nem ollyan többséget, miilyent az uj administratori rendszer által szerezni igje- Fő-Rendi Napló /. köt. ^
