1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 274. ülés
CCLXXIV. ülés naplója. November 13-án 1811. 192 beszedek. Tisztelkedő mellében egyesülve a’hazának különböző vallást követő gyermekei, belsőkép lelkileg megnyugodva polgári és családi életükben is mindinkább öszze forrandanak. — Úgy másik törvény édes anyanyelvűnket, az oktatás törvényhozás, kormányzás, szóval a’ polgári hivatalos élet közegyediili orgánumává alakítva, kivívta nemzeti nyelvünknek végkép és megmozdulhatlanul azon helyet, inelly azt méltán és természetesen illeti. A' fenhagyott kevés és nagyobbára ideiglenes kivételek azon méltánylatnak tulajdoníthatók, mellyek a’ velünk összekapcsolt országok lakosainak, kedves atyánk fiainak, kik nemzeti nyelvünket nem értik, tartozunk, ’s kik átlátandják bizonnyal, hogy a’magyar nyelvnek ime kifejlődése csak egyesitni, erősitni fogja azon nemzetet, mellynek szent koronája alatt hosszú századok során boldog ’s boldogtalan időkben az alkotmányos élet minden jótéteményiben együtt részesültek, ’s jövendőre is csak igy részesülhetnek. Nyitva áll azonkívül két örökre igazságos és nevezetes törvény által a’ nemzet minden osztályzatinak különbség nélkül a’ hivatalos életnek pályája, és a' birtok képességi jog, úgy hogy nem tiltja ezentúl törvényünk, hogy biztosan élvezhesse akárki szellemi és anyagi iparának és szorgalmának gyümölcsét, világos bizonyságul, hogy ősi dicső alkotmányunk elég tág, befogadni éltető ’s melegítő szárnyai alá mindenkit, ki édes hazánk boldog földjét lakja, és hogy a’ törvényhozás ismét eljárt legfontosabb féladatában az alkotmány jótéteményeinek lépcsünkinti kiterjesztésében ’s közönségesitésében. Mindezekért, és a’ többi leginkább a köznép terhei könnyebbitését csélzó törvényes rendelkezésekért, örök hála és tántorithatlan hűséggel párosult hódolat felséges urunknak, ki atyai bölcseségében átlátja, hogy illy törvények egyesítve, erősítve boldogítják a' nemzetet, és hogy a' hálás nemzet növekedő ereje erősült véde, és istápja azon trónnak, mellyben a’ dicső ausztriai Házat háromszáz esztendőn messzetúl a hiv magyar uralja. De nem csak a’ meghozott törvényekre voltak fordítva az országosan összegyűlt Rendek gondjai, kiterjedtek azok a’ társaságos életnek, a’ különféle polgári osztályzatoknak más számosb legérdekesb viszonyaira, elannyira, hogy évkönyveink ezen országgyűlésnél munkásabbat bajosan fognak felmutathatni. Ez úttal ugyan nem foglalnak még helyet törvényeink között ezen hosszas, fontos, és szorgalmas munkálatok eredményei, de azért nincs vesztve az azokra fordított idő, még inkább felébresztik azok egyrészről felséges Urunknak a’ közjóra mindenkor éber atyai figyelmét, és a’ mennyire törvényeink engedik, sőt megkívánják, — a' királyi hatalmat illető végrehajtás utján reményijük, életbe is lépendnek; a’mennyiben pedig a’ törvényhozás feladatához tartoznak, útmutatásul s kész anyagul fognak majd szolgálni mind azoknak, kiknek hazai intézvényeink szerint a’ törvényhozásra befolyásuk van, hogy a’ minden oldalról megvizsgált és felvilágosított tanácskozási tárgyakból bölcs megfontolással válasszák ki és törvényesittsék azokat, miket a' nemzet valódi javára 's boldogitására szükségeseknek és hasznosoknak találandnak; és igy bízván az atyai törvényes és erős kormányban, ’s a’ jövő törvényhozások bölcs gondoskodásában, mellyeken kívül a’ haza boldogsága előmozdítását keresni különben is eltévesztett ut és czél, nyugodtan élvezheti mindenki a’ hozott törvények jótéteményeit, és biztosan várhatja a'jövő kifejlését. Midőn országgyűlésünk munkálataira, eredményeire visszatekintünk, lehetetlen, hogy fenséges Elnökünk, vezetünk gyáinolunk a" dicső Nádor ne jusson mindenek előtt eszünkbe. Nagy atyák, és unokák öntötték ’s ontik fenséges uram! hálájokat elédbe, mert hosszú évek során együtt hangzik neved mindennel, mi dicső, nagy, jó és hasznos történt hazánkban; fél század illy tisztben illy időkben. és igy átélve, olly emlék, mellyet, mert szivükben van felállítva — soha senki fel nem dönt. Éltesse Isten a" fenséges Nádort az élet lehető végső határáig a’ fejedelem ’s nemzet közjavára. — A’ tek. Karok és Kendek velem együtt magukat cs. kir. főherczegségednek magas kegyelmeibe, hathatós pártfogásába továbbá is mély tisztelettel ajánlják. — A’ mélt. Főrendek hol meggyőződésük engedé, a’ legérdekesebb törvényeknek, és országos határozatoknak létrehozásában velünk együtt hazafiul készséggel kezet fogva, másutt pedig, hol ellenkező vala meggyőződésük, a’ szabad törvényhozási testületek természetes kötelessége szerint a’ dolognak más oldalát ’s felfogását is előmutatva; ’s igy — mi egyedül vezethet, hasznos és állandó törvények hozatalára — a’ tanácskozás tárgyát minden oldalról felvilágosítva, ezúttal is tündöklő jeleit adák békés belátásuknak, és hazafiui indulatuknak. — Azon kegyeséget, és szives jó akaratot, mellyel a’ nagyméltóságu Főrendek irántam, és a' tek. KK. és RR. iránt viseltettek, hálás köszönettel vevén, abba magunkat továbbra is bizodalmasan ajánljuk. ^ égbúcsum szava a’ tek. KKhnz és RRhez szól, kik hivatalos helyzetemnél, és szivem érzeténél fogva hozzám legközelebb állottak, ismételnem kell forró hálámat, mellyet a’ múlt országgyűlés végén kijelenteni szerencsés valék. Nincs ugyanis — többször mondám — a’ tek. KK. és RR. között senki, kinek szives és munkás barátságában egy vagy más alkalommal, kisebb vagy nagyobb mértékben nem részesültem, ki engemct igen terhes tisztem viselésében nem segített, nem támogatott volna. — Tartsanak fen a’ tek. KK- és RR. egy kis helyet további is szivökben igaz barátjuk számára, — az enyim tele mindenkor emlékével azoknak, kikhez annyi oldalról lekötelezve érzem magamat. Éltesse Isten a’ tek. KKat és RRet kedves hozzá tartozóikkal együtt és vezesse vissza szerencsésen azoknak szerető karjaiba. Nincs más hátra, minthogy azon minden igaz magyar szivében viszhangra találó kívánsággal rekeszszem be beszédemet. Éltesse Isten a királyt, és virágoztassa, boldogítsa kedves áldott magyar hazánkat! Ezután Nádor ő cs. kir. fensége harsány és hosszas éljenzéssel, kardcsörgések, zajos és hálás indulatot tanúsító tapsviharok között a' teremből eltávozván az 184-3/4—dik országgyűlés bevégeztetett.
