1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
CC. ülés naplója. Auguslus ID-én 181 1. *>r tárgyakban a’ derűsről volt említés, hallottuk azon észrevételt, hogy az illy discussiókba bocsátkozni kár- sérelmek mert az által az egyház tekintete sülyed; — de hiába! nem tehetünk róla; mert mi- az P<rvl.w „ * ’ tivánatok világi szennyet, mellyen a világiak igen nagyon kapnak, a’jószágok bírása által magát bemocskolva megtartani küzd, azon szennyet magáról le nem törli, ’s azon evangéliumi egyszerűségbe vissza nem lép, mellyben elődei állottak, — támadásoknak lesz kitéve mindenkor. Azt mondják ugyan az egyházi részről hogy: „Iliacas intra muros peccatur, et extra,“ — mi magunk sem vagyunk azok, kiknek kellene lenni, — ’s a’ t. RR sem azok, kiknek lenniük kellene, — ’s azért ne bántsuk őket még most, azon oknál fogva, mert a’ status vallás nélkül el nem lehet, a’ vallásnak pedig depositariusa a’ clerus. Ezen okoskodásból már az következnék: hogy mivel a’ clerus depositariusa a’ vallásnak, akár tartja meg a’ törvényeket , akár nem , akár helyesen van elrendezve, akár nem , őket ne bántsuk ; mert az által a’ vallásosság fog szenvedni; a’ vallásosság által pedig a’ polgári társaság. Erre ismét azon észrevételem van: hogv nem csak egyedül a’ catholicus clerus a’ vallásnak depositariusa ; mert ha a’ catholicus clerus a’ vallás depositariusának lenni megszűnt, megtartja a' depositumot a’ protestáns clerus , és melly megszűnt lenni depositarius , kiavult az időből, ’s ez által a’ status állapota szenvedni nem fog; hanem fognak szenvedni azok, kik magukat az időhöz nem alkalmazzák. Ezen tárgy már a’ kerületi ülésben is hoszasan meg volt vitatva ; és hogy a' tisztelendő káptalanok követei belé nem egyeznek a’ t. RR határozatába, azt lehetett ugyan tudni, — de röviden is megmondhatták volna, hogy ők a’ határozattal nem elégesznek meg; — de ők azt nem teszik; hanem hoszas vitatkozásokat tartanak, melly természetesen felhívja a’t. RRnek ellenkező okoskodását; és igy maguknak tulajdonítsák, hogy e’viták keletkeznek. — 11a csendesen maradtak volna: ezen sok okoskodás nem történnék , — különösen az országos ülésben nem ; mert már a’ dolog el van döntve. Ha egy kissé szemügyre veszsziik a’ mostani század geniusát, melly század az anyagi érdekeké: kevesbbé fognak csudálkozni a’ főtisztelendő urak, hogy ezen kérdés szőnyegre került, és hogy az emberek úgy gondolkodnak, hogy a’ lelki üdvességet nem lehetne-e egy kissé olcsóbb áron megvenni? A’ régi világban, mikor még a’ világi javak kevesebb kezekben voltak , — azon világban , melly a’ nagy vétkek és erények világa volt, nem sokat törődtek az emberek a’ világi javakkal; hanem , ha jól befütötték papok a’ poklot, birtokaiknak felét is hajlandók voltak oda adni, sőt néha egészen is, ’s még gyermekeik és maradékaik rovására is gazdagították az egyházat; — de most már ez nem úgy van; most az anyagi érdekekbe veti magát ez egész világ kifejlődésének iránya, — és ezen irányból a’ fötisztelendő urak a’ világot kivenni nem fogják. Azt mondják ők: hogy azon javak az egyház javai; ’s hasonlatossággal él a’ veszprémi káptalan követe. Legyen! tehát én is hasonlatossággal élek. — Hajdan volt egy bálvány, mellyet a’ popány népek imádtak , annak sok áldozatokat hordtak , ’s reggelre az áldozat elfogyott; és ismét hirdették , hogy uj áldozatra van szükség; azonban később sült ki, hogy az áldozatra ftem a’ bálványnak volt szüksége, hanem az egyházi rendnek t. i. azon papoknak , kik a' bálványt tartották , de utána maguk laktak jól. Azt mondják a" papok most is: hogy az ollyan javak az isteni szolgálat fentartására fordítandók. Ugyan kérdem : az isteni szolgálatra mi roppant gazdagság kívántatik? En úgy hiszem: arra gazdagság nem kívántatik ; sőt az isteni tisztelet akkor valódi, ha szívben és erényben tétetik. E' mellett is mire való olly nagy pompa a' külső szertartásokra, mellyek kevesebb pénzzel és értékkel is elvégeztethetök? Ne csudálkozzanak hát a’ papok, hogy ezen kérdés előfordult, és ők , ha ezen kérdésben valamit megtartani kívánnak, nem fognak mindent elveszteni, ha megegyeznek abban, hogy egy kissé reducáltassanak azon beneficiumok; mert ekkor is többet nyernek, mintha egészen meg akarnák tartani javaikat. Egyébiránt, miről van itt szó? mondja-e a" borsodi indítvány, vagy mondja-e más valaki , hogy a’ papi javakat egészen el kell venni? Ezt senki sem mondja, — hanem csak azt: mikint az egyházi szolgáknak meg kell adni az illő fentarlást, melly különben is elég gazdagon jutna ki részökre. Alidon egy püspököt kineveznek : évenkinti fizetéssel nincsen-e terhelve? és nincsenek-e ők congruára szorítva? és mégis jutott-e valakinek eszébe, hogy midőn egy püspökségre kineveztetik valaki, különféle czímek alatt lehúzzák jövedelmének egy részét , — hogy az ellen felszólalt volna? Nem fog-e ezen lehúzás idővel nevekedni? fogyni bizonyosan nem! Mi ellenvetésük lehet tehát most a' papoknak? De csak az ország közjavát előmozdítani nem akarják ők jövedelmeikből, ha feleslegesek is; hanem a’ kormánynak, a' miért őket kinevezi, igen is megfizetnek, és szívesen elkövetik a1 simoniát, mit ők igen jól tudnak, hogy micsoda ; csak — mondom az ország közjavára nem akarnak áldozni semmit. — Előhozták sokan, hogy törvény tekintetéből szükséges a statusnak az egyházi javak felett rendelkezni. Én azt mondom, hogy ez a’nép tekintetéből szükséges; mert Negyük fel csak a" plebánusok állását: micsoda praestatiókat nem tesz nekik a nép? mikor valakinek g}érméké születik, mikor házasodik a’ szegény ember, — fizetni kell; ezenkívül minden é\ben papbért ád; ha meghal, ismét fizetni kell a’temetésért. Itt ismét egy hasonlítást teszek: a gazdasági életben kié a tehén, annak elletik a' borjú; ha megnő és tehén lesz, ugyanaz feji; ha pedig megdöglik, bőrét nyúzza le, és eladja. A’ főtisztelendő urak ugyan nyájnak nevezik az embereket: de hát kérdem : illy njuzni \aló njája e az emberiség az anyaszentegyháznak ? (zajos tetszés) — hogy t. i. az emberiség az égj háznak születik, az egyháznak szaporodik, ’s az egyháznak hal meg, és halálakor is annyit nyúz róla, a mennjit lelut'. Ugyan kérem alázatosan! nem áll—e a’ népnek és az országnak érdekeben ezen embertelen stólákat és^gjü löletes fizetéseket, t. i. koresztelésért, házasságért és temetésért fizetni, megszüntetni ? De hoc\ o0 megszüntethetni, ha azt mondják a’ püspökök: „ezen javak a mieink, és ezekből senkinek semmit nem • 7*
