1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 235. ülés

CCXXXV. ülés naplója. Oclober 2-án 181*4.

237

lókban, de mindenneműekben— ide értvén a' bírói hivatalok minden részét is; — ha azonban ezt a’ RR el- tzenet és tárfogadni nem akarnák, kénytelen vagyok ezen szerkezetre szavazni; és nem látom annak okát, hogy 5^“nemnemenagyméltósága miért nem jósol ezen törvényjavaslatnak jövendőt? A’ inéit. FRR a’ legnagyobb bírói híva-pe^égeTránt" talokra nézve a’városi rendezésnél megegyeztek, hogy a’kir. és személynöki táblához a’ nemnemesek isV birákul alkalmaztassanak; és igy nem látom okát, hogy a’ közigazgatási hivatalokra nézve miért ne terjeszthetnék ki azon képességet? annyival inkább nem, minthogy eddig is az illető dicasteriumoknál a’ titoknokságig a! nemnemesek is mehetnek, és csak felebb nem:

és ez is nem törvény által elleneztetett; hanem azt lehet mondani, hogy ez ismét csak visszaélése volt a’ hivatalokat privatizálni szerető oligarchiának ; és igy, ha törvénynek van jövendője ez országgyűlésen, ennek kell hogy legyen ; és ha a’ mélt. FRR e’ tárgyat akadályoztatnák, világosan meg fogják mutatni, hogy velők a’ kormány csak beszélni szeret, de haladni nem.

Elnök: Én tiszta szivemből kívánom, hogy ezen törvénynek sikere legyen; de épen azért, mivel kívánom, nem találom czélszerűnek, hogy az országgyűlés vége felé illy fontos tárgy hozassák fel; mert kivált az országgyűlés vége felé tapasztaljuk, hogy a’ dolgok összehalmoztatván, illy közhasznú tárgy könynyen elmaradhat. Továbbá a’ köztapasztalás szinte azt bizonyítja, hogy midőn egy törvényjavaslat elmellőztetik, az másodszor sokkal nehezebben mehet életbe, mintha annak idejében hozatott volna elő. Nem tudom: a’t. RR elfogadják-e azt, mit Komárom megye tisztelt követe javasolt, t. i.: „a’ henszűletett, vagy honosított keresztény lakos“? én ezt szükségesnek tartanám; mert különben ezen törvényből, ha igy marad, argumentum fog vonatni: miszerint akárki jön ide, hivatalképességgel birand ; és emlékezzünk vissza: sokszor voltak olly idők, hogy eleink e’részben panaszolkodhattak. Mi pedig a’ keresztény lakosok megemlítését illeti: azt szinte czélszerűnek találom, épen ezen törvényczikk érdekében; mert annál kevesebb ellenszenvre fog más helyeken találni. És igy ajánlom a’ t. RRnek, hogy a’ komáromi indítványt méltóztassanak elfogadni.

Bihar megye körete Beöthy Ödön: Nagy igazsága van elnök ö nagyméltóságának, midőn azt mondá: hogy ő felsége tanácsosainak kormányzása alatt jókor kell valamihez fogni, hogy végeredményt várhassunk; nem igazolja ezt semmi annyira, mint épen az országgyűlés folyama alatt szerzett tapasztalás. És az is igaz, hogy bizony ezen törvényczikket most készíteni bajos volt; mert ha ma felkiildenők is, noha hozzá sem oklevelek, sem adatok nem kellenek, sem a’ bolognai levéltárat érette felhányni nem szükség,

— szóval: nem kell benne semmit a’ világon tenni, mert öt sorból álló válaszszal a’ dolgot superálni lehet,

— kielégítő válaszra reményünk nincsen. — Ugyanis ha figyelemmel kisérjük a’ bécsi munkásságot, előrelátható, hogy a’ hány betű kell ezen kir. válaszra, annyi évek alatt sem fogják azt kiadni. Sajnosabb situatióban testület ezen törvényhozásnál széles e’ világon nem állott soha. 17 hónapja, hogy itt vagyunk ; mit adtak? Arra nézve adtak kir. leiratot, hogy Horvátország követeit nem akartuk diákul kihallgatni; a’ vallásbeli tárgyban két ellenkező választ küldöttek, min 1840-től fogva rágódtak; ’s igy látjuk, hogy a’ munkásságban Récsben nem mentek sokra; mert hány tárgy van felterjesztve? A’ városok dolga ma menjen fel: fog-e ez országgyűlésen felelet jönni reá? tán 3 év múlva igen! mert az előkészületek bizonyosan nem tétettek meg; — de ugyan ki is dolgozik Bécsben? Senki, de senki! —Fogadom: a’ hányatörvénykönyvből sem lesz semmi; mert már összevesztek felette, és azt mondották, hogy abban a’ fejedelem jogainak megsemmisítése forog fen,—szóval: semmit sem tesznek. Igen! elutazni a’ littoráléba, szépen felékesített hajókon a1 tengert keresztülevezni, triumphalis porták alatt nagy fénynyel átsétálni! ezeket tudják; de valami hasznost tenni, Magyarországról gondoskodni, a’ felírásokra választ kiadni, — inár ez nem az ő dolguk; e’ részben azt gondolják: „csináljon az, ki akar;“ ők azért fizetéseiket húzzák, és kényelemmel élnek. Újra mondom: a’ városi ügy ma menjen fel, választ reá a’ kormánytól várni nem lehet; addig itt eltemporizálhatunk, és akkorra bizonyosan ősz hajjal fognánk haza térni. Ha tehát ezen szempontból indulunk ki: elnök ő nagyméltóságának igaza van; de azt mondom: az emberi műveltséggel jobban össze férhető törvény nincsen, mint ez; mert ha mi mondjuk ki általánosan: hogy mindenki születéstekintet nélkül hivatalt viselhessen,—őseink ellen nem revoltálunk; mert hisz őseink is parasztok voltak; a’ legrégibb időkben, midőn az ember a1 világra teremtetett, nem volt nemes ember; és valóban, uraim! az egész világon azon fonákság nincs többé, melly Magyarországon még létezik, hogy valaki azért, mert nemnemes, hivatalviselésből ki lenne zárva; és nálunk is ha lehet püspök, lehet hadvezér nemnemes, — sőt — mint ezen kezemnél levő nyomtatott jus publicum mondja: „consiliarius in Croatia potest esse impossessionatus ignobilis,“ — nem látom át, hogy miért ne Hibáztatnának fel a’ nemnemesek is hivatalképességgel? (^Horvátország követe Osseyovich Metell: „Hol van azon könyv?“) Itt van! átadom, tessék elolvasni! Ha a’ nemnemest hivatalképességgel nem ruházzuk fel a’ 19—ik században : hogy akarjuk a’ czéheket eltörölni ? mert nem egyebet, mint czéheket formál a’nemesség akkor, midőn azt mondja, hogy más, mint nemes ember, hivatalt nem viselhet; nyissunk szabad tért az értelmiségnek, hadd versenyezzen ész észszel, tehetség tehetséggel, és ne születés születéssel. Megvallom, hogy ő felsége tanácsosai közé szeretnék egy kis concurrentiát behozni; mert azon privilegiált status odafen nem sok észt tanúsít a’ kormányzásban. Jó volna arra nézve is kimondani az elvet, hogy lássuk: ki tud többet? mert ők ugyan nem sokat tudnak, ezt érezzük mindennap. Minél kevesebb körre van szorítva az észbeli tehetség, annál szomorúbb helyzetünk; mert azon ember, ki azt hiszi. jjNon ita, sicut alter,“ hogy minden, mit tesz, csudálatraméltó, — nem fog a középszerűségen túlhaladni soha;

RR. Napi. V. köt. r,°