1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 231. ülés
CCXXXI. ülés napló)». September 27-én 1814. l!H> vényczikk §-ában is világosan ’s egyenesen kimondani jónak, sőt szükségesnek találták; a’hivatkozott törvényczikkben pedig, azaz az 1830:29 törvényczikkben, a’ bányavárosokat illetőleg csakugyan foglaltatik egyéb, mint épen azon egyenes világos kivétel a’ zsidókra nézve, hogy t. i. ezek „^'bányavárosoktól továbbra is az eddigi törvény és szokás szerint eltiltatnak.“ Midőn tehát ez a’ t. RR által igy van elfogadva, és országos határozattá lön nem csak , de az országos RR közmegegyezéséből ő felségének k. kir. sanctiója alá is terjesztetett már: miképen lehessen ezen országos törvényhatározat ellenére lo-icai következetességgel nyomban épen ellenkezőt határozni, ’s igy a kir. sanctio alá terjesztett törvényt minden ok nélkül újra felforgatni, avvagy a’ mostaninak fentebbi elfogadására és k. kir. megerősítésére csak legkisebb számot is tartani? én legalább meg nem foghatom; — de egyébiránt is, t. KK és RR ! ha a’ dolonem úgy állana is, mint ime áll, ha ezen törvényjavaslat „a’ zsidóknak bányavárosainkba kivánt beültetésére nézve“ — csak most először inditványkép tétetnék is, — még akkor is a’ bányavárosok a’ t. KK és RR törvényhozói lelkismeretességétől teljes igazsággal megkívánhatják azt, hogy: „ezen rendelkezésből tökéletesen kivétessenek, és eddigi törvényes gyakorlatú régi mentességükben a’ zsidóktól, ha csak a’ bányaművelés fentartása fontos tekintetéből is, továbbra megtartóztassanak;“ mert a’régibb történetekből merített okokat ismételni nem akarván, csak azon törvényesen constatírozott factuinra kívánom a’ t. KKat és RRet alázatosan emlékeztetni, mellyet a' zsidók polgárosítása kérdésében folyó évi februarius 12-i országos ülésben a’ t. Kívnak és RRnek előadni szerencsém vala , — miképen t. i. a’ trencséni zsidók egy selmeczi bányatiszttel ismeretséget kötvén és szorosabb egyetértésbe lépvén, egynéhány évek lefolyása alatt csak városom határából több száz deszka rekeszekkel arany és ezüst érczeket oroztak el, mig a1 csempészkedés világosságra jött. Többet nem is említve, már csak ezen egyetlen bebizonyított ’s a’ bányászatot lényegében megrontó nagy fontosságú történet is nemde eléggé tanúsítja tagadhatatlan nagy veszélyességét a’ zsidóknak a’ bányavárosokra és az ottani bányaművelésre nézve? valóban olly annyira, hogy ha a’ t. KK és RR azt illy kártékony és veszedelmes hajlamtól, ’s igy tökéletes megrontásától kellőkép megóvni és maga az ország javára felvirágoztatni kívánják, a’ mint ezen buzgó hazafi kívánságukat a’ t. KK és RR a’ bányatörvények létrehozásából— mit hálásan elismerek — már is dicséretesen tanúsítók : akkor a’ zsidóságot bányavárosainkba ép úgy, mint a’ kecskét a’ kertben, hol ez a’legdrágább ültetvényeket és csemetéket lerágva elpusztítani szokta,—jó lelkismerettel behelyeztetni teljes lehetetlen; mit különben ő felsége kegyelmes királyunk sem fogna megengedni ; mert ha ők távolról is tudták illy nagyszerű orozását a’ legnemesebb érczeknek illy hoszú ideig észrevétetlenül véghezvinni, — milly mértékben fognák azt majd még helyben-lakásuknál fogva a’ felvigyázatnak majdnem lehetetlensége mellett gyakorolni, — előrelátható! Azért nagymóltóságodat és a’ t. KKat és RRet újra alázatosan kérem, hogy az 1840 : 29 törvényczikkben foglalt kivételt bányavárosainkra nézve ezen 2. §-ba is világosan újra beigtatni méltóztassanak. Elnök: En e’ tekintetben közönséges nézeteimet ugyan már kimondottam: de ha egyenkint a’ §-okon végig megyünk, ismét ki fogom nyilatkoztatni ugyanazon vélekedésemet is , mellyet a’ követ ur most előadott. Vagy akarjuk ezt törvénynyé tenni, vagy nem ; ha nem akarjuk törvénynyé tenni, kár bíbelődni vele, kivált az országgyűlés vége felé; ’s ekkor inkább hagyjuk; ha pedig akarjuk, tegyük elfogadhatóvá. A’ t. KK és RR a’ 2. §-ban azt mondják, hogy: „a’ zsidók az ország minden részeiben és vidékeiben, úgy szinte minden városaiban és azok minden részeiben megszorítás nélkül lakhatnak.“ Ha ezt összeteszem azon törvénynyel, melly az 1840-iki országgyűlésen hozatott, ’s melly ekképen szól, — (olvassa a’ törvény szavait) ha ezen mostani javaslat illy általánosságban marad, mint itt van: akkor a' t. RR Magyarországból egy egész Palaeslinát csinálnak, midőn tudjuk, hogy mostanában honunk körül mindenünnen kihajtják a’ zsidókat. Hiszen szóljanak e’ részben azon követ urak , kik az ország szélein laknak, hogy mint tódul a’ szélekre a" lengyelországi zsidóság egész erejével ’s hatalmával; azon zsidóság mind hozzánk fog jönni, ’s — mint mondám — hazánkból Palaestina lesz ; de ez nem lehet, ez nem lesz; mert minden nemzetnek kötelességében áll szegényeit ’s nyomorultait tartani, — ’se’ szerint tartsa azon szegény nyomorultat azon hon, a’ hol elszegényedett; de nekünk mind befogadni nem üdvös, nem tanácsos. Nem is tudom felfogni, hogy miért változtatták meg a’ t. RR a’ 2. §-t, melly a’ múlt országgyűlésen hozatott? Ezen általános szerkezet által mind azokat be kívánják ereszteni minden engedelem ’s garantia nélkül , kiknek bejönni tetszik?! Mi némelly helyeknek kivételét illeti, hogy ott zsidóság ne lakjék : meglehet, hogy jövendőre ezen kivétel is megszűnhet; de most nem tudom, hogy azon helyek , hol eddig zsidók nem laktak , olly igen kivánják-e , hogy ott lakjanak? Ha igen: jelentsék ki; akkor egy kis argumentum volna, hogy itt lakhassanak; ha pedig nem kívánják: miért toljuk reájok? s akkor semmi argumentumot mellettük felhozni nem lehet; különben is azzal mutathatja meg a’ zsidóság leginkább azt, hogy rendes, szorgalmatos életnemet kíván űzni, ha helyen marad, és nem kóborol az aljas nyereség után; de ime! Kassa városában a’ legközelebbi törvény előtt egy lakott; most már az újságokban olvassuk , hogy rövid négy esztendő lefolyása után 3 tanítót keresnek az ottani zsidók 250 forint fizetéssel , és pedig a magyarul tudóknak nem tudom, nem egy csalóka fény-e? — adatik az elsőség; ez mind szép: de mégis világos jele annak, hogy jobban tetszik a’ kassai városi lakás és speculatio , mint a kézi veritékes munka. Ezt csak azon tekintetből mondom, hogy elégedjenek meg azon vidékekkel, mellyekben laknak, és azon jótékonysáODal, mellyet a’ t. RR nekik adnak. Ennélfogva méltóztassanak ezen 2. §-t kihagyni, melly minden zsidónak tá0 utat nyit Magyarországba jövetelre, ’s más oldalról oda is viszi őket, hová a törvény nem engedi, szól Törvényja'aslal a’ zsinein dók ügyében.
