1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 104. ülés
CIV. ülés naplója. Februarius 17-én 1844. 119 rekszik , hogy az is sok, mit a’t. KK. és RR. most a’ városoknak adni kivannak. Egyedül Tolna vármegye Kir. városok követe lelépett ezen térről, és más szempontból vette fel a" dolgot, átmenvén a' méltányosság mezejére, ésrendezése' a’ dolgot a’ nemzetiség tekintetéből is taglalván. En, hogy sokáig ne alkalmatlankodjam a’ t. RRnek, felszólalásommal, azon két nézetre bátorkodom észrevételeimet megtenni. Mi a' nemzetiséget illeti: mennyire haladtak e' részben a' városok , és mennyiben tudtak ezelőtt is simulni a’ nemzetiséghez, azt a’ múltra nézve elegendőképen bizonyítja a' historia; a’ mostani állásunkra nézve pedig csak arra figyelmeztetem Tolna megye érdemes követét: hogy Eszék városa most kíván beczikkelyeztetni, most kíván a’magyar nemzetnek sorába bevétetni, ’s mégsem tudott a’ magyar nemzetiség iránt annyi méltányossággal viseltetni, hogy azon iratát, mellyel e’ tárgyban a’ magyar nemzethez folyamodott, magyar nyelven szerkeztette volna. — Figyelmeztetem továbbá Tolna megye érdemes követét Torontál vármegye azon ide terjesztett panamelly szerint Károlyváros a’ panaszló megyének magyar levelét el nem fogadta; 's végre fi& yelszara meztetem az érdemes követ urat azon pánszláv mozgalmakra , mellyek felsőbb megyékben épen a’ kir. városokban vetették meg fészküket; — s ezekből bőven átláthatja : milly méltánylást érdemelnek a’ városok nemzetiség tekintetéből. Egyébiránt ezt csak röviden akarám érinteni, nem azért, hogy ez által a’városoknak helyezetét, bizodalmát csonkítsam, hanem hogy megmutassam: mikép a’kir. városok nem igen védték eddig a' magyar nemzetiséget. Mi illeti Tolna megye tisztelt követe által felhozott azon históriai fontosságot és tekintélyt, mellyel a' városok a’ világ történeteiben mindig bírtak, ’s melly szerint méltánylásra jogot tarthatnak: e' részben véleményem szerint maga czáfolta meg magát az érdemes követ ur; mert ezen históriai fontosságnak egyetlenegy példáját sem tudta felhozni a’ magyar kir. városok közt, hanem kénytelen volt átmenni Frankhonba, Belgiumba, és azon városokra hivatkozván, kívánt a’ magyar városoknak némi tekintélyt adni. — Ennek ellenében azonban bátor vagyok a’ t. RRet ismét hazánk történeteinek egy-két lapjára emlékeztetni, mellyeket ha jól olvastam , nem gondolnám , hogy a' mi kir. városaink között, — jóllehet mind azon alkotmányos jogokkal, mellyekkel az aristocratia jelenleg felruházva van, ők is több századok óta felruházva valónak, ’s igy magokat ezeknek védelmére és fentartására felhiva érezhették , — találtathatnék egy Saragossa, Magdeburg, Zürich, vagy más illy en, az alkotmányt szerető, de az alkotmányt egyszersmind védő város , — pedig csak akkor lehetne e’ tárgyban a’ városoknak fontosságára és tekintélyére nézve bebizonyítani valamit, ha e részben a’ magyar városokra hivatkozni kellene. — En, ha a‘ t. RR. megengedik, bátor leszek egy anekdotát előadni, mellyből talán városainknak e’ részbeni jelleme némiképen ki fog tűnni: midőn hazánk még azon sokféle belliáborúkba bonyolítva volt, akkor Lengyelország szélén levő valamelly kir. városba egy lengyel kereskedő jött, és a’ mint a‘ városhoz közeledett, kérdezők ötét: hogy kivel tart? Rákóczy val-e, vagy a' császárral? a’ lengyel, kinek vérében volt a’ szabadság eszméje , azt mondá, hogy Rákóczy val tart, — ezért őtet megverték , mert azon polgárok császáriak voltak; — elment ezután a' lengyel kereskedő, és igen közel alkalommal ismét üzletébe visszajött, — és ismét kérdezteték : Rákóczyé-e, vagy császáré? és ekkor bizonynyal felelt , hogy császáré, — és ekkor ismét megverték , mert már akkor azon városnak polgárai rákóeziak voltak; — harmadszor ismét ahhoz a’ városhoz közelít a' lengyel kereskedő, és midőn kérdezek: császáré-e, vagy Rákoczyé? azt felelte: ne is kérdezzetek, hanem csak verjetek. (Hangos kaczaj!) Es nézzük meg hazánk történeteit, és különösen városaink történeteit, mindig azt fogjuk találni: hogy ha ma egy hatalmas ur, ki szomszédja volt a’ városnak, bejött a’ városba, minden tisztelettel és véghetetlen ígéretekkel elfogadtatott, hogy majd vele fog a’ város küzdeni a’ magyar nemzetiség és alkotmány fentartása mellett; de ha ez’eltávozott, és jött három bakancsos, már három órányira elébe vitték a’város kulcsait; és igy hazánk történetei szerint soha be nem bizonyították a' kir. városok , hogy akár nemzetiség, akár alkotmány tekintetében a’ magyar nemzethez kívántak volna simulni. Azonban ámbár küldőim mind ezeket jól tudják , ámbár azt is tudják, hogy azon alkotmányos jogokból, mellyekkel városaink ezelőtt felruházva valónak, soha a’nemzet őket ki nem vetkeztette , — hanem a' városoknak indolentiájával élvén a’ kormány , őket ezen alkotmányos jogaiktól megfosztotta, s az illy en indolent testületek nem is igen érdemlenek meg némi gyámolitást: mégis azon hiedelemmel és bizodalommal , hogy a’kir. városoknak csakugyan jövendőjük van , küldőim azokkal tartanak , kik a’ kir. városoknak legtöbb voksot adni akarnak, azaz Hi voksot; ’s igy csatlakozom azokhoz, azon módosítással: hogy Arad megye követének előadásához képest Arad, Eszék, Pécs és Felsőbánya városokat ezen 16 voksban foglaltatni kívánnám. Árva megye követe Abaffy Arisztid: Küldőim a’ városoknak összesen 16 voksot kívánnak adni. Torontál megye követe Hertelendy Miksa: Úgy látszik, hogy Tolna megye tisztelt követének, valahányszor a’ kir. városok felemeléséről van szó, igen tetszik azon eszme, miszerint mindannyiszor a harmadik rendnek ’s illetőleg a’ megyéknek eddigi túlnyomó befolyását mintegy gúnyolja ; de ha a’ körülményeket vizsgálva fontolóra veszszük, bizonyára Tolna megye követe is bölcsen át fogja látni, hogy milly akadályokkal kellett a’ nemzetnek küzdeni! ’s kérdem, és felszólítom hazafi érzetét Tolna követének: miszerint, ha a’ kir. városoknak azon befolyása lett volna, mellyet nekik tulajdonítani akar, mielőtt el vágynak rendezve , és a'függő állásból kiemelve, — hol lenne most nemzetiségünk? hol lenne alkotmányunk? (Közhelyeslés a’ megyei követek részéről.) — Egyébiránt küldőim utasításánál fogva kötelességemnek tartom előadni : hogy ők a' kir. városoknak a’ 16 voksot megadják; azonban az alkotmány önállásával szorosan egybekapcsolt megyei állást ők ezúttal megváltoztatni czélszerűnek nem találják, — és 30*
