1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1843 / 35. ülés
311 fconyít; máskép igen nagyon félhetni, hogy midőn a/, ember használni és javítani kiván, épen az ellenkező következik általa; ’s e' tekintetben épen a’ biintetőrendszerre nézve az úgynevezett experimentumoktól , mellyek nem bizonyosak, ’s mellyek más népeknél magokat hasznosoknak nem bizonyították, gondosan őrizkedni kell; mert a’ dolognak nagysága ’s rettentősége már mutatja , mikint experimentumokat illyesekben tenni nem helyes. E' szerint vélekedésem mindig az : hogy az úgynevezett philosophiai rendszert össze kell kötni a’ tapasztalással, és ezt pedig még inkább azon nemzeteknél, mellyeknél e’ részben igen sok hiány van: illy nemzeteknél hát, mellyek közé mi is tartozunk, azon javításokat össze kell illeszteni az illető nemzet helyezetével, characterével és temperamentumával, sőt magával a’ bőn- és börtöni statisticával is. A divatban lévő, közönséges és kaptára készült constitutiók mindnyájunk előtt tudva vannak, ’s ki ne ismerné azokat? — de úgy tartom, meg kell tekinteni: mi illik a' nemzet lelkületéhez? ’s a’ mi jó, a’ mi másutt a-próbát már kiállotta, csak az lehet nálunk is alkalmaztatható; különben veszedelmeztetjiik magunkat, kivált olly nemzetnél, miilyen a’ miénk, melly a’ kifejlődésnek nincs még legmagasb fokán, és melly - nek nemzetiségét azon constitutióknak kell továbbá is megerősíteni, mellyek azt eddig is fentartották; olly nemzetnek, mellynél annyi nyelv-, vallás-, felekezetkülönbség van , a’régi institutióktól általánosan egyszerre elmenni nem lehet; ellenben mellettök ismét mozdulatlanságig megmaradni szinte majdnem lehetetlen. — Ezt tévén föelvül, nekem úgy látszik, mint itt a’ kerületi javaslatból kiveszem, hogy a t. KK. és HR. talán épen az úgynevezett philosophiai rendszert igen nagy kiterjedésben szeretnék megállapítani. Méltóztassanak ezt inkább a’ dolog bővebb és későbbi kifejlődése után a’ körülményekhez alkalmaztatni. Lehetetlen, hogy állításom bebizonyítására az országnak egy kis bünbeli statisticáját, hosszabb tapasztalásom és a' meglévő adatok szerint, ne adjam. Magyarországban a' bűnök mind számra, mind rettentőségre nézve majdnem rendkívüliek; számos itt a’ bűn, és rettentők is azok. Azonban messziről se ijedjünk meg e’ tapasztatástól; ám minden bűnök Magyarországban — saját tapasztalásomból szólok — nem egy túlfeszített ’s megromlott culturának következései; hanem természetes eredményei inkább azon polgári állapotnak , mellyben vagyunk. Azon természetes helyeztetés, mellyben sok tekintetben kivált köznépünk van, valamint jövendőre mindennemű kifejlődésre alkalmas, úgy a’ bűnnek bizonyos nemeit hordja magában; a’ mik ismét nem megromlásból, hanem az indulatok azon nyerseségéből származnak, melly kellőleg korlátoztatván, minden jónak is lehet kútfeje. Rendes, hogy a’megyékben a'nemzetiség különösségére nézve képzelhetetlen különbség van e’ tekintetben. En az országos választmánynak bemutattam, a' mennyire lehetett, a’ curiának irataiból hitelesen kivett 3 periódusról szóló adatokat azon perekre nézve, mellyek a’ curia elébe terjesztettek. Természetesen ezen bűnök a’ legnagyobbak voltak, kivéve a’ nemességnek bűneit, mellyekben halálra voltak ítélve az alperesek, vagy pedig 3 évi börtönre. A’ resultatum az volt: hogy Magyarországnak 18 vármegyéjéből, u. m. Árva, Bars, Hont, Liptó , Mosony, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes , Turócz , Trencsén, Zólyom, Pozsega , Szeréin, Varasd , Verőcze , Zágráb és Körös vármegyékből, mellyeknek területe 1041 □ mérföldre terjed, és két millió 633,000 lakosokat számlál, a’ kir. curiára 1821-ben jött 33 per, — 1831-ben 95,— 1837-ben 96; itt több jött tízzel, de azok Szepes vármeg} ének perei voltak, a‘cholera idejéből. Már most, t. KK. és RR! vegyük fel Bihar vármegyét, mellynek kiterjedése 200 □ mérföld, népessége 415,000, és volt 1821-ben 59, — 1831-ben 79, — 1837- ben 82 fenyitő felebbvitt pere; Borsod megyének területe 65 □ mérföld, népessége 195,000; 1821-ben volt 113, — 1831-ben 111, — 1837-ben 102 pere; Krassó vármegyének területe 108 □ mérföld, népessége 208,000; 1821-ben volt 16, — 1831-ben 16, — 1837-ben 101 pere; Somogy vármegyének területe 114 □ mérföld, népessége 213,000; 1821-ben volt 37, — 1831-ben 8, —1837-ben 45 pere; Szabolcs vármegyének területe 115 □ mérföld, népessége 204,000; 1821-ben volt 16, — 1831-ben 15, — 1837-ben 51 pere. — Méltóztatnak a' t. KK. és RR. ebből, sőt ha ezen adatokat nem is adtam volna elő, az országos választmánynak munkálatából, melly szerint a’ lévai kerületi tömlöczre 16 vármegye, — a’ nagyváradira maga Bihar, — a' miskolczira három megye jön , — általlátni, hogy bár a’ tót népesség Magyarországban a’ culturának fokozatán bizony igen alant áll, ’s bár a’ legkopárabb vidéket lakja, a: tót rabok száma mégis aránylag képzelhetetlen kevés; magyar, oláh, rácz rabok pedig sokkal többen vannak. — Tekintsük továbbá a vétkek nemeit — mert lehetetlen, hogy midőn illy fontos munkákról szólunk , illy adatokat a’ t. KK. és RR. szívesen ne vegyenek — a’ magyarnak minden vétke indulatosságból ered, és azt lehet mondani, temperamentumából foly; ő felhevültségből erőszakos gyilkos, de szántszándékból ritkán, orzással pedig majd soha; mondom a' t. KK. és RRnek, hogy majd 4/5 része a’ magyarországi gyilkosságnak bor vagy pálinka közti felhevülésből származik, ’s hogy ‘/s része akkor történik, midőn már korcsmába menni a' tiltott időn túl szabad nem volt, hol veszekedés támadván, agyonütést vont maga után, és sokszor minden előleges boszúszándék nélkül. Továbbá a’ magyarnak, kivált a tulajdoni jog bizonyos neméről nem igen szigorú az eszméje, ’s úgy látszik, hogy olly adományáról á természetnek vagy Istennek, mellyről azt gondolja, hogy magától jő, vagy kevés bajjal, fáradsággal terem, egészen ázsiai képzetekkel van. így p. o. kevés magyar volna, hogyha — mint Németországban szokás — az utak oldalán gyümölcsfákat látna, más gö ümölcsét meg ne kívánná, — ez a’ legkisebb; de tovább megyek: az ökrökről, lovakról és sertésről azt gondolja a’magyar, hogy azokat Isten adta, nagy fáradság nélkül: tehát illy valamit eltulajdonítani nem nagy vétek; nem mondom, hogy ezt teszik, de sokban van az alsóbb rendűek között illy felfogás. Ellenkezőleg úgy vettem észre a magyarban, hogy a’ mostani európai társaság viszonyaiból eredt szorgalom-RR. Isapi. I. köt. 86 XXXV. illés naplója. September 1-én 1813. Bünfetóiörvénykönyv I-ső" része.
