1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1843 / 3. ülés

10 III. ülés naplója. Majus 20-án 1843. K. kir. elö-einek gondjait, de a’ mellyek tágulni fognak azon földerítő gondolatra , hogy munkáikat magas kegyelmé­*d4sok' vei ápolni cs. kir. felséged meg nem szűnik. Fölemelkedve tehát a’ minden jónak kútfejéhez, felséged iránt, határt nem ismerő hizodalommal fo­gunk az előttünk kinyíló pályán haladni, mindenkor és mindenekben kitűnő bizonyságát adandók azon mély­séges hódoló tiszteletnek, azon gyengéded hálaadásnak, mellyre magát e hű magyar nemzet felségedhez s dicsőül uralkodó felséges házához örökre lekötöttnek érzi. — Illy érzelmektől egészen áthatva, magunkat mindnyájan cs. kir. felséged legmagasb kegyelmébe alázatosan ajánljuk.” Ezek után ő felsége azon rendben, mint bejöttékor, szűnni nem akaró éljenek között a’ teremet el­hagyta , — őt követvén felséges hitvese, kit az országos KK. és RR. éljenei kisértek. P Ezek igy történvén, az országos KK. és RR. a' k. királyi előadások meghallása végett a’ Fő- RR. tere­mében összejöttek, — a’ közükbe érkező nádor ő cs. kir. főherczegségét örömnyilatkozások között fogadván, ő fensége a' KK. és RRliez következő beszédet tartott: „MéltóságosFő-RR., tekintetes KK. és RR ! Nem vélek senkit közöttünk, ki midőn az országgyűlés ta­nácskozása alá ö felsége által kegyesen terjesztett tárgyakat jobbágyi hódolattal átveszszük, ezeket egy­szersmind hálás érzelemmel ne kisérné. Ki nem lát­ja ugyanis, hogy legkegyelmesebb fejedelmünknek azokban nyilvánított kivánatai részint a’ legutóbbi or­szággyűlésen alkotott törvények következtében, ré­szint azok rendszerének teljezése végett terjesztetnek elő, többnyire pedig, hogy azok főleg minmagunk ’s polgártársaink ügyét és az ország közboldogságát tárgyazzák? Ide tartoznak, mint a’ legkegyelmesebb fejede­lem, a’ törvények betöltése iránti szándékának új ta­núságával , kijelelni méltóztatik, azon munkálatok, mellyek az utolsó országgyűlésen körünkből válasz­tott legérdemteljesb férfiak által, fontos ügyekben kidolgoztattak. Azok között előjön a’ magánosait hitelét további erősitvénynyel biztosító, bizonyára legfontosabb, az iparnak, kereskedésnek és gazdálkodásnak minden ágaiba hathatós befolyást gyakorló tárgy; ennélfogva méltó, hogy arra az országosan összegyűlt KK. és RR. különös gondosságot fordítsanak. Hasonló tekintet alá esik a'jelzálogi ügy, a’ ma­gánosait közötti hitel megszilárdítására más nemzetek példája szerint is kitűnő haszonnal ajánlkozó. Ennek nyomát már a' legújabb törvények is felmutatják; de az akkor csak felmutatott és magános egyezkedé­seknek felhagyott ügy most bővebb tanácskozásokkal megfontolandó;’s ha ezek, a’mint kívánatos, gyümöl­csözök leendenek, szabott törvény által megerősítendő terjesztetik kegyesen élőnkbe; hasonlag méltó, hogy a közjó tekintetéből gondoskodásunkat gyakorlatba vegye. Várja ezt azon kegyes előadás is, hogy a’ sza­bad kir. városoknak országgyűlési szavazatai a’ tör­vények értelmében gyámolittatván, a' többi országos RR. által is határozottá s biztossá tétessenek, a' mint ezt a negyedik rend állása mindenkép meg is kí­vánja. Kívánják továbbá a’ k. királyi előadások szerint a törvényhozás gondoskodását a’ közjárás-kelés könnyítésének segédszerei, mellyek nélkül a keres­kedés bővebb gyarapulást nem nyerhet. Melly ügyben ugyan jónak látom óvakodni, nehogy első lépéssel a’ mesterségeseket fogadván el, ’s azokra minden erőn­ket ráfordítván, az egyszerűbb önként kínálkozó esz­közöket mellőzzük. Ennélfogva azokra nézve, mik „Excelsi Proceres, Inclyti Status et Ordines! Non puto quempiam esse nostrum, qui dum ob­jecta, comitiali deliberationi per Suam Majestatem Sacratissimam benigne proposita, homagiali cum ve­neratione percipimus, haec non una grati animi sensu prosequatur. Quis enim non advertat, iisdem manife­stata Clementissimi Principis nostri postulata, partim in sequelam conditarum sub postremis Comitiis le­gum, partim ad complendum earumdem systema pro­poni, potissimum vero nostram praecipue tantum conciviumque causam et communem Regni pro­speritatem respicere? Eo spectant, uti Princeps Benignissimus, novo implendarum legum studii documento, designare di­gnatur, opera, quae per viros meritissimos, ultimis sub Comitiis nostri e medio delectos, gravibus in ne­gotiis elaborata habentur. Ea inter creditum privatorum, ulteriori sanctione firmandum, occurrit; meritum amplissimi sane momenti, in omnes industriae, commercii et oeconomiae ramos, validum exerens influxum: dignum proinde, cui SS. et 00. Regni diaetaliter congregati peculiarem im­pendant sollicitudinem. Supparem considerationem subit res hypotheca­ria, insigni ad reale creditum inter privatos constabi­liendum utilitate, aliarum etiam gentium exemplo commendata. Vestigium ejus novissimarum legum ta­bulae jam referunt; at res tunc indicata solum et spontaneis conventionibus relicta uberioribus nunc expendenda consiliis; et si haec, prout optandum est, fructifera fuerint, per legem positivam statuenda, no­bis benigne proponitur; dignissima itidem, quae, communi pro emolumento, curam nostram exerceat. Exspectat hanc illa quoque benigna Propositio, ut Liberarum Regiarumque Civitatum comitialia suf­fragia , in sensu legum, adstipulantibus aliis Regni Statibus, fixa et secura praestentur, prout id etiam ratio quarti Status omnimode postulat. Desiderant porro, ductu benignarum Propositio­num Regiarum , legislationis provisionem , facilitandi commeatus publici adminicula, sine quibus commerci­um ampliora incrementa capera non potest. Qua qui­dem in re cavendum existimo, ne artificiosa primo pas­su adoptantes, iisque omnes vires impendentes, media simpliciora, nobis in promptu posita, praetermittamus. Unde quoad ea, quae sumtibus publicis paranda essent,

Next

/
Oldalképek
Tartalom