1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 219. ülés
5 Ezen szabályok a’netalán szükségesnek találandó módosításokkal törvénnyé alakulván, a’ KK és RR csak ez utón látják lehetségesnek, hogy minden községnek külön viszonyai figyelembe vétetvéna’ törvényhozás halá rozhasson azon'kérdés felett is: ha váljon valamennyi községek ügyében általános és bár mi úton a’ részletekben kiegészíthető; vagy minden községekre nézve különös törvény által rendelkezni czélszerübb lenne-e? Ezen okoknál fogva a’ KK. és RR. úgy vélték: hogy a’ megyei e’ részben alkotandó szabályoknak irányzóidul a’ részletesebb törvény jelenleg nem kívántatik. Ha mindazonáltal a’ mélt. Főrendek kiszemeltetni kívánják azon elveket, mellyek a’ Jász-Kún kerületi községekre nézve irányt adóknak tekintethetnek: a’ KK. és RR ezt, mennyiben az országgyűlésnek bekövetkező vége miatt akadály nem leend, — tenni nem vonakodnak ugyan: szükségesnek azonban nem látják, miután a’ Jász-kun kerületet illető rendezési törvényben világosan kifejtve vannak. — Mi a’ m. Főrendek azon aggodalmát illeti: hogy a’ közjogok megadása az örök megváltást kívánatossá fogja ugyan tenni; de más részről terhesebbé is. A’ KK. és RR. úgy vélekednek: hogy olly községekben, mellyek az úrbéri viszonyoknak közvetlen terhét nem érzik annyira, miszerint a’megváltási vagy felköltésére már magában az úrbéri viszonyok súlya elegendő lenne; azon csekély jog engedmény hogy a’ megyei választó és tanácskozó közgyűlésekben egy szavazattal bírjanak; a’ megváltás iránti vonzalmat annyira felgerjeszteni soha nem fogja, hogy azért a’ megváltás igazságos feltételei felett még terhesebb feltételeket, sőt áldozatokat is felvállalni készek lennének; de nem fogja áldozatra bírni azon községeket sem, mellyekben a’ szabadság ösztöne annyira már felgerjedett: hogy magukat örökösen megváltani hajlandók. — Az örök váltságra szolgáló ösztön a’ KK. és RR. véleménye szerint egészen más kutforrásokból ered. Ered t. i. ama vágyból miszerint birtokával a’ tulajdonos szabadon rendelkezni óhajt; miszerint idejét leginkább önhasznára fordítani szereti; miszerint szorgalmát és iparát kirekeszlöleg önmagának óhajtja gyümölcsöztetni; miszerint a' határozatlan becsű terhektől szabadulni, és azokat határozott becsű terhekké álfalváltoztalni törekszik. — Ellenben a’ szabad megváltást is a’ KK. és RR. nézete szerint nem a’ megváltással járó közjogok, hanem azon nézet nehezíti, miszerint a’ földesur a’jobbágyi viszonyokból nagyobb hasznot reményi, mint melly hasznot a’ jobbágy magának a’ megváltásból várhat; szóval az örök megváltság kérdése pusztán a’ magány érdek körében oldoztatik fel. És valamint azon esetben, ha a’ törvényhozás a’ községekkel megváltás nélkül közlene közjogokat, a’ megváltás iránti vonzalom el nem enyésznék ott, hol a’ nép érzelmeiben már egyszer feltámadott; úgy más részről a’ KK. és RR. meg vannak győződve, hogy a’megváltás nem könnyittetnék az által, ha a’ törvényhozás olly községekről, mellyek megváltás által szabadokká leltek , a’ közjogokat megtagadná. Ellenben a’ KK. és RR. a’ magány érdekű kérdésektől függetlenül azt hiszik, hogy a’ törvényhozásnak kötelessége figyelembe venni az élet jelenségeit, és olly erőket, mellyek önállásra valának felvergödni illő mértékben jogokkal is ruházni fel ezen önálló életnek oltalmazására. A’ m. Főrendek a’ közlött törvényjavaslat egyes szakaszainak érdemlegi taglalásába ez úttal még nem bocsátkozván, általánosan arra szólítják fel a’ KK. és RRet, hogy a’ közlött törvényjavaslattól álljanak el. A’ KK. és RR. ezen tárgyat a’ haza jövendőjére nézve olly fontosnak tartják, hogy ezen felszólítást azon értelembe nem vehetik, hogy a’ m. Főrendek a’ szabad községek iránti rendelkezést kívánják elmellöztetni. Felszólítják tehát a’ m. Főrendeket, hogy a’ közlött törvényjavaslatot, melly iránt a’ KK. és RR. nézeteiket most már körülményesen kifejtették, elfogadni, vagy pedig észrevételeiket részletesen előterjeszteni méltózlassanak. 219. Ülés. írásai. September 11 -én 1844. 259-dik SZÁM ALATT. Második izenete a1 KK. és RRnek a’ harininczadnak az országgyűlésen leendő meghatározása iránt. Azon módosításokban, mellyeket a’ m. Főrendek a’ közlött felirási javaslat első részének szerkezetében tétetni kívánnak, a’ KK. és RR. megegyeznek. A’ mi a’ felirási javaslatnak második részét illeti: a’ KK. és RR. továbbá is szorosan ragaszkodnak ugyan mindazokhoz, miket keletkező müiparunk védvám rendszer általi védletének szüksége felül a közlött felirási ja vaslatban kimondottak, ’s biztosan reményük: hogy nézetükben a m. bőrendek is, a midőn az anna tárno^ta sára felhozható gyakorlati fontos okokat tanácskozás alá veendik, osztozni fognak, minthogy azon an a m. rendek az e’ rendszer iránti bővebb értekezésbe most, midőn még csak a vám szabályozatra vonat ózó a kéretnek közöltetni, bocsátkozni nem kívánnak; a’ KK. és RR. hogy a’ közlött felírásnak felterjesztését, a tárgy nak fontosságát, ’s az országgyűlésnek közelgő végét tekintve siettessék, megegyeznek abban. ogy ezen e Írási javaslatnak 29. §-a, melly igy kezdődik. „E’ czélnak elérésére4* s az ulánna következő u eS, . , valamint szinte 32. §-nak ezen szavai is „hazai müiparunk emelésére irányzott védlet elveinek a apján szerkezetéből kibagyatassanak; ’s ekképen ezen felírás ő Felsége eleibe felterj esz lessék. Orssággyül. írásai. IV. 2
