1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 231. ülés
231. t lés. írásai September 27-én 1844. 63 Fii r Herr Stephan Szilágyi n Joseph Zofftsák n Joseph Sárossy „ Georg Molnár „ Joseph v. Molnár „ Franz Horváth „ Joseph Schneemann „ J. Frid. Ebner „ Franz Wieser „ Andreas v. Borsody „ Nicolaus Folget „ Carl Burgmann „ Andreas Vlasits „ Joseph Turteltaub „ Johann Deák „ Johann Posgay r, Benjamin v. Karczagh „ Michael Glüksverth „ Andreas v. Jalits „ Anastas v. Derra r,> Ladislaus Baron v. Podmanitzky „ Anton Rozmanith „ Jos. G. Sartory „ Carl v. Gömöry „ Franz Grosz „ Emanuel v. Gozsdu „ Emerich Horváth senior der Communität. Der demnach durch die Communität gefasste Beschluss, genden Inhalts: Dagegen Herr Joseph Pitsch „ Johann Anton Walero „ Frid. Kappel und respective die abzugebende Erklärung ist fol-Nagyméltóságú országos Választmány! Midőn az általunk ’s a’ nemes városi tanács által kiküldött, biztosságunk folyó hó 27-én költ nyilatkozatában a’ Pesten építendő országház telkéül többnyire magány birtoké helyeket jelölt ki, sem a’ nagy nagyméltóságű országos választmány nézete előtte tudva, sem tőlünk, egyenes és teljes hatalmú megbízatása nem vala. Ne szűk keblüségnek méltóztassék tehát tulajdonítani, hogy abban a’ Leopold külvárosi nagy piaczot hallgatással mellőzte, hanem a1 kötelesség legszentebb érzetének, mellyel megbízottak küldőik, ’s azoknak érdekei iránt viseltetni tartoznak. Ugyan is a’ nagy piacz azon egyik legfőbb kinlse városunknak, mellyért, ha netán azt szorult állapotban házhelyekre osztva magán birtokosoknak áréba bocsáttottuk volna, száz ezreket veendőnk vala be, ’s melly eddigelő olly díszt költsönözött városunknak, miilyenért más európai fővárosok házak lebontásával, ’s a’ szomszéd telkek beváltásával milliókat áldozta. Az éj piacz az, melly emeltebb helyzeténél, ’s terjedelménél fogva akár árvízi akár tűzi veszély alkalmával lakosaink nagy részének, és azok vagyonának legbiztosabb menedékül szolgált, és fog vala szolgálhatni. Az Űj-piacz az, melly országos vásárainkat eddigelö kebelébe fogadá, ’s melly az országos városok megszűntével, vásárunk legszebb mulató kertjévé, sőt tán egy történeti emlék-oszloppal díszítve polgártársainknak hazafiui tettre buzdító szent helyévé alakitalhatott volna. Azonban értesülvén a’ nagyméltóságű országos választmány nézetéről, melly szerint az országház épitetését említett éj piaczunkra véli legfogalosban javasolhatni, miután ezt küldötteink élőnkbe terjesztők, a’ választott polgárság hazafiui lelkezedéssel, ’s majd nem egyhangúlag lemondva önérdekeiről, és azon áldozatra, kész hajlammal, mellynek Pest városa lakosi eddigelö is több ízben adák már tanűjeleit, az éj piaczból annyi tért, mennyire az országház telkéül szükséges lészen a’ felséges törvényhozóság rendelkezése alá terjeszt, a’ többihez tulajdonosi jogunkat továbbad is nyilván fentartván. Mit is már határozatunkból olly hozzáadással bátorkodunk a’ nagyméltóságű országos választmánynak kinyilatkoztatni, hogy mihelyt erről törvény fog alkottatni, a’ többször említett éj piacz kiszemelendő része egyedül és kizárólag a’ fenkitüzölt czélra minden dij követelés nélkül azonnal át fog adatni. Azon esetre pedig ha akár a’ nagymltgu országos választmány, akár a’ felséges törvényhozóság a’ mondott czélra egyébütt szemelne ki helyet, vagy az ott építendő országház a’ törvényhozás kizárólagos használatára alkalmatlanná válnék, fentartjuk magunknak ahhoz való jogunkat, valamint a’ fötételkint nyíltan kimondjuk azon őszinte óhajtásunkat is, hogy az ott építendő országházban se holtak ne nyittassanak, se pedig az kibérelhető alkalmakra polgártársaink rövidségével soha ne alakiltathassék; ellenben az országháznak birtokunkban maradandó körülete élöfákkal beültetve disz kertté országos költségeken alakitlassék, ’s mint ollyan épségben is tartassák. Egyébiránt szivünkből örülvén, hogy valamint hazánk ama százados óhajtását, miszerint az országgyűlés a 16 *
