1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 265. ülés
265. Ülés. írásai. November 6-án 1844. 333 azon köz óhajtásának teljesítésére is kérvén, miszerint már a’felebbiek szerint kegyesen kitűzendő legközelebbi országgyűlést Pesten tartani méltóztassék; — ezen forró kívánságunk teljesítését annál inkább bisztosan reményijük; mert noha Felséged az országgyűlési szállások ügyében f. évi October 9-én költ kir. válaszában az 1635: 79 t. czikkhez további ragaszkodását kijelenteni méltóztalott — mind a’mellett, miután Felséged dicsöült attya az 1830-iki év December 2-án az ország Rendéihez intézett kir. válaszában az országgyűlés Pesten tartósára nézve saját kényelmének tekintetét a’ nemzet közohajtásának alárendelni késznek nyilatkozott, teljesen hisszük: hogy Felséged a’ nemzet hálás megismerésében öröklő e’ kir. szavakra kegyelmesen megemlékezvén, azokat a’ nemzet köz örömére teljesíteni fogja. Kik Egyébbiránt ’s a’ t. 365. ORSZÁGOS ÜLÉS. November 6-án 1844. 471-dik SZÁM ALATT. Második válaszizenete a’ mélt. Főrendeknek a’ tek. KK. és RR-hez az 1844—ik évi Martius 25-én a1 vallás tárgyában érkezett k. k. válasz iránt. Ö cs. kir. Föherczegsége, és a’ mélt. Főrendek első válaszukban nyilvánított abbeli nézetüket, miszerint a* lelkiisméret szabadságának igényeit a’folyó évi Martius 25-én érkezett k. k. válaszban felállított elvek inkább, mint a’ parancsoló törvény által biztosítva és a’ vallás tárgyában fenforgó kérdéseket is ezen elvek alapján legbiztosabban elintézhetöknek hiszik, azok által is, miket ezek ellenibe a’ tek. KK. és RR jelen második izenetükben általánosan felhoznak meggyengitve nem látják, hosszasabb fejtegetésekbe azonban az országgyűlés jelen stádiumában részekről is ereszkedni nem kívánván, e’ részben előadott indokaikra hivatkozva, észrevételeiket egyedül az egyes szakaszokra szorítják, ’s jelesen: Az 1. 2. és 3—ik szakozókban elöadattakhoz a’ mélt. Főrendek is hozzájárulnak. A’ 4—ik szakaszt azonban, miután az ott javallottak által a’ lelkipásztorok lelkiismeretbeli szabadsága egyedül a’ házasulandó felek választásától tétetik függővé — és noha egy részről a’ tervezett intézkedések által az 179%-ik évi 26. törvény 15. szakasza rendelete, melly szerint a’ vegyes házasságok kath. lelkipásztor előtt kötendők, módosittatik, mégis más részről az evangelicus lelkipásztor az iránt, hogy eljárása a’ törvénybe nem ütköző, teljesen nem biztosittatik, következőkép kívánnák módosíttatni: Az 179°/j: 26. t. ez. 15—ik §-nak rendelete módosíttatván a’jelen törvény kihirdetése után keletkező vegyes házasságok az evangelicus lelkész előtt is köttethetvén, törvényesek. A’ minek is elfogadására a’ tek. KKat és RRet a’ mélt. Főrendek oily kijelentés mellett teljes bizodalommal felszölitják, hogy ha ezen szakasz az 179°/i : 26. t. ez. bővítését, ’s illetőleg módosítását magokban foglaló egyéb törvényes intézkedésekkel együtt leend felterjesztve, azon esetre megnyugszanak abban is, ha e’szakaszból a’ törvényre való hivatkozás kihagyatván a’ törvényezikk bevezető részében az 1791: 26. ez. a’vallás tárgyában már felterjesztett törvényjavaslat példájára általánosan emlittetik meg. Az 5-ik §-ra. A’ tek. KK. és RR. által is elfogadott Martius 25-iki kegy. kir. válasz a’ gyermekek vallásos nevelésre nézve minden kényszerítő módokat kizárván, ’s különben is a’gyermekek vallásos nevelése iránti gondoskodás a’ szülök természetes jogához tartozván, a’ mélt. Főrendek a’ szülőket ezen jogukba parancsoló törvény által korlátozandóknak, és a’ parancsoló törvény a’ vallásbeli súrlódásoknak örök időkre óhajtott elenyésztetésére alkalmatosnak nem tartják. A’ c) alatti pont pedig azon kívül, hogy a’ parancsoló törvény ellen fentebb elöadattak erre is mind addig állanak, mig a’ hátramaradott özvegyre azon kedvetlen kötelezést is szabná, hogy gyermekeit, ha még vallásos nevelésük meg nem kezdetett, önnön meggyőződése és férjével netalán kötött kölcsönös megállapodásuk ellenére nevelje. — Mind ezeknél fogva tehát a’ mélt. Főrendek ezen szakaszokhoz nem járulhatván a’ tek. KKat és RRet bizodalmasan felszólítják, hogy a’ parancsoló törvénytől elállván, ’s a’ gyermekek vallásos nevelését a’ házas felek szabad egyezkedésére bízván, ezen szakasz következő módosításába megegyezni szíveskedjenek: „5. §. Az ezennel kötendő vegyes házasságokból születendő gyermekek vallásos nevelése iránt írott vagy szóbeli kölcsönösen szabad egyezkedés által intézkedni magokra az illető házasolandókra és illetőleg házas felekre hagyatik, és az illy magán egyezkedések megtartása azon egyezkedök jóhiszemüre bizatik a’ nélkül, hogy ezen kölcsönös Ígéret teljesítését akár bírói, akár közigazgatási úton azon követelni lehessen. 11a a’ vegyes házasságokban élt szülök egyike meghalt volna, a’ hátrahagyott gyermekek vallásbeli nevelése iránt az életbe maradott szülő intézkedik — ha pedig mind a’ két fél meghalálozna, hogy ha a’ gyermekek gyámság alatt állnának, azon vallásban lesznek nevelendök, mellybenöket az utóbb meghalt szülő nevelni kezdette, vagy neveltetni rendelte, és a’ mennyiben annak részéről sem egy, sem másik nem történt volna vallásbeli neveltetésük Országgyül. írásai. IV. 84
