1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 221. ülés
12 221. Ülés írásai. September 13-án 1844. De a’ törvényhozásnak mind ezen intézkedései folyvást sikeretlcnek maradlak, ’s csak annak szolgálnak szomorító tanulságául, hogy a’ nemzetnek a’ kereskedés, ’s nemzeti közgazdaság kormányzásának érdemében időről időre — ’s pedig felséges Fejedelmeinek kegyes beegyezésével — hozott törvényeken alapuló reményei, ez ideig mindig meghiúsullak. így jelesül az austriai tartományokkali kereskedési viszonyainknak kölcsönös egyesség utjáni szabályozása, ámbár már az 1588: 15. t. czikkre adott k. válaszban is megajánlatott, 1659. esztendőtől fogva folytonosan sürgeltelvín, azon évi 59, úgy szinte 1662: 42 — 1681: 45 — 1715: 75 — 1723: 78 — 1741: 27. törvényczikkekben mindenkor ünnepélyesen megigértetett, sőt e’ végett 1662. esztendőben országos biztosság is neveztetett ki, még is mind ez ideig nem eszközöltetett. így tovább azon országos biztosságok munkáinak, mellyek 1655: 100 - 1659: 61 - 1715: 91 - 1729: 2 - 1790: 67 - 1827: 8. törv. czikkelyek állal a’ vámszabályzalnak a’ bon érdekébeni megállapítására kiküldetlek, mind ez ideig jótékony foganatja nem tapasztalható; nyers termékeink az örökös tartományok határain kívüli külföldre való kivitelének megengedése az 1715: 117 — 1723: 119 — ’s 1741: 55. törvényczikkelv szerint, inár azon időben is nyíltan az austriai örökös tartományok magány érdekétől függesztetett fel, ’s azon nemzeti kívánat, hogy a’keletkező magyar müipar védlet alá vétessék, már az 1723: 121. lörvényczikkben is egyenesen megtogadlatolt. Mindezek azonban még csak egyes, és magánálló kifolyásai voltak azon állandó igyekezetnek, melly mindig oda volt irányozva, hogy hazánk kereskedési viszonyai az austriai örökös tartományok érdekei mellett háttérbe szorittassanak, csak előlépései voltak azon veszélyes rendszernek, melly a’ múlt században, néhai felséges Mária Theresia, ’s II. Józseí császár uralkodása alalt megállapított vámszabályzalban lépvén éleibe, hazánk kereskedési viszonyait az említett tartományok érdekeinek általánosan, és állandóan alájarendelte. Az vala ugyan egy részről egyik főéivé ezen vámszabályzatoknak, hogy a’ felséges uralkodó Ház minden országaiban a’ belipar a’ külföld ellen védlet alá vétessék, ’s azért eltiltatott vagy súlyos vám alá vétetett a’ külföldi kézmüáruknak behozatala, és nehezíttetett, sőt eltiltatott azon nyers anyagoknak kivitele, mellyekre a’ beli— párnák szüksége volt; más részről ellenben hazánknak az austriai örökös tartományokhoz! viszonyait illetőleg, ezen vámszabályzat az említett tartományok terményeit, ’s kézmüárúit hazánkba csak nem vám nélkül engedte behozatni, hazánk számára behozott külföldi árúkat az austriai örökös tartományokban rendelte megvámoltatni, a’magyar nyers terményeknek azon részét, melly az austriai tartományok müiparának előmozdítására megkivántatott, azon tartományokba való bevitelkor nem terhelte, de egyébként ezen bevitelben mind a’ magyar kézmüárúktól, mind nyers terményektől rendszerint felét határozta fizettetni a’ hasonló idegen árúkra vetett vámnak, melly még az árúk szabályszerüleg meghatározott becsének magassága miatt is szerfelett terhes volt; ’s ezek a’ dolog lényegét tekintve alapjai azon legújabb vámszabályzatoknak is, mellyek 1838. Nov. 1 —sö és 1840. Sept. 1-sö napjain adattak ki, mert ezen vámszabályzat szerint is a’ magyar árú, midőn az austriai tartományokba megy, úgy tekintetik mint idegen, ’s ha bár némi módosítással, de ugyanazon alapszabályok szerint vettetik vám alá, mellyek a' külföldről jövő czikkekre vannak felállítva — ’s e’ részben az austriai beviteli vám tökéletes védvámol képez a’ magyar földmivelés ’s müipar irányában; ellenben, midőn az austriai vám egyenesen az austriai tartományok érdekében van szabályozva — a’ mi ellen szót emelünk — a’ magyar hnrminczad szabályzata nem Magyarország érdekének szempontjánól megyen ki, hanem alá van rendelve az austriai tartományok érdekének, azoknak előmozdítására van kiszámítva; olly árukra nézve, melleknek behozatala vagy kivitele, az austriai kereskedésre, ’s miiiparra jelentőséggel nem bir, az austriai vám, ’s magyar barminczad ugyan az 's egyenlő, ezekre nézve a’ visszonyosság gondosan fentartatott; de azon nyers termékeknek hazánkbai behozatala, mellyek az austriai iparüzöknek szükségesek — nem tekintve arra, hogy azok hazánkban is használhatók — a’ magyar kiviteli harminczad állal nehezittetik, — azon nyers termékeknek behozatala, mellyek Austriában is, ’s némelly években az ottani szükséget meghaladó mennyiségben termesztetnek — bármelly bőségben találtassanak hazánkban — könny illetik; a’ miiipari czikkekre végre — ide értve még a’ legközönségesebb, ’s honunkban is nagy számmal létező mester emberek által készített árúkat is — magyar beviteli harminczad fejében rendszerint csak fele van vetve annak mit ugyan azon árúczikkeknél az austriai beviteli vám tesz. Hazánk irányában felállított ezen vámrendszernek káros következményei kiszámithatlanok. Az austriai tartományok ezen vámrendszer kezdetében már műveltebbek, népesebbek, miiiparra érettebbek voltak hazánknál, mellyben akkor a’ müipar első elemei is alig léteztek, ’s igy midőn az ipar a' felséges uralkodó Ház minden országaiban a’ külföld ellen egyiránt védlet alá vétetett, ennek már magában természetes következése lelt, hogy az nem Magyarországban honosodott meg; — ’s miután ez előrehaladott helyzettel szövetkeztek még azon sok nemű kedvezések is, mellyekben az austriai ipar a’ magyar felelt, sőt annak ellenében részesittetett, miután a’ magyarországi iparüzők azon külföldi árúkat, mellyekre kézmüveiknél szükségük vala, csak austriai kereskedők utján, és igy másod kézből szerezhették meg, kézmüveiknek eladásában pedig — a mennyiben azokat az austriai magas vámok miatt oda ki nem vihették, — csak belföldi vevőkre számolhattak, ’s e’ felett az austriai tartományok velélyzete által még e’ részben is szenvedniük kellett: lehetetlen lön, hogy Magyarországban a’ müipar nagyobbszerü tökélyre emelkedhessék, hanem annak szükségképen az austriai tartományokban kellett megtelepedni, hol nagyobb eladási tér, úgy mint a’ felséges uralkodó Ház országainak összes terjedelme állott nyitva előtte, — ’s hol külföldről hozandó szükségeit is egyenesen az első kézből pótolható. így történt azután, hogy illy körülmények között azon vámvonal, mellynek a’ felséges uralkodó Ház országainak összes iparát a’ külföld ellen oltalmaznia kell vala, csak az austriai iparegyedáruságnak lett előmozdítója, ’s hogy addig mig az austriai tartományokban a’ müipar szokatlan virágzásra emelkedett, Magyarországban azon bilincsek közül, mellyek közé szorítva volt, annál kevésbé bontakozhatott ki, mert a’ kormány — mellyet a’ müipar emelésében a’ vezérszerép leginkább illet,
