1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 15. ülés
15. Ülés írásai Julius 5-én IS43. 3 dított kül-, és bel ellen elemek — 's a’ bal sorsnak többszöri gyászos csapásai melleit is egészen el nem hervadóit; az utóbbi század vége felé pedig — sírjába nem roskadott — 's véle együtt , nemzetiségünk is, el nem temettetett. — Azonban ! A’ mik ártottak —tanítottak is ; a’ tömérdek szükségei érzetére ébredt nemzet, végtére kesergő aggodalommal látta ; hogy mig Európa, ’s a’ művelt világ, ismeretes minden népei, törvényhozásuk, közigazgatásuk — ’s köz nevelési , oktatási intézetük egész rendszerében, régóta ön nyelvűket — egyedül ön nyelvüket használva — kitönőleg előhaladtak — csak a’magyar nemzet az m g Európában, melly azon boldogságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy holt nyeltnek nvomasztó súlyát magáról mindeddig végkép le nem rázhatta. — És ha bár Buzgó tisztelettel fogadta is a’ magyar nemzet — honi nyelvek gyarapodását elősegéllő mind azon intézkedéseket; mellyek az 1 “90—ik év óta történtek ’s törvénybe is igtattattak; — különösen pedig forró hálával adózik felségednek mindazokért, mik kegyelmes megegyezésének hozzájuk járultával, az 1836—ik évi 3—ik és 18-i0—ik évi 6—ik t. ezikkben foglaltatnak ; nem titkolhatjuk el mindazáltal , hogy a’ nemzet méltányos óhajtási ’s igazságos kivánati — azokkal, mik eddi" történtek kielégítve épen nincsenek; — mert sok vagyon még teendő— mit a’ nemzetnek kívánni természetes joj,a van — mit egy szabad és önállásu hiv nemzetnek,—• törvényes fejedelmétől kérni is, keserű szomorkodást, — el nem érni pedig szivet nyomasztó fájdalmat okoz ; ugyanazért Belsőkép meggyőződve lévén arról — hogy legbecsesehk kincsünk; —- u. m. a' nemzetiséggel is, — válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának, — 's azon polezra , melly a’ magyar nemzet közdolgaiban, semmi más élő vagy holt nyelvet nem illethet, — teljes mértékbeni emelésének eszközlésében — magunk , hazánk ’s a’ tetteinket egykor bírálandó utódjainknak is , szorosan , és elannyira tartozunk , hogy abbeli kivánatink teljesitésének szorgalmazásával, — soha fel nem hagyhatva, minden további, bár nem reménylett akadálytételek , és megtagadások, csak meglankaszthatlan buzgóságunk tiszta hevét öregbítendik; de csüggedhetlen édes remény t táplálván legjobb fejedelmünket határtalanul tisztelő kehiünkben az iránt is, hogy felséged a’honi nyelvük és nemzetiségük gyarapítása ügyében szent trónjához alattvalói hódolattal, és fiúi tisztelő bizodalommal járuló hiv magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat kegyelmesen nem csak teljesitendi , hanem osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatokat, a’ honi nyelv tárgyában alkotott, és alkotandó törvények rendeleteiknek , mindenek általi teljesittetésekhöz is, olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyeskedendik , mellynek fényes példája látása , midőn egy részről ösztönül szolgálva , varázs erővel hatand az egészre — más részről, még az utókort is örök hálára kotelezendi le; jelen lenni hisszük mind idejét, mind szükségét annak, hogy honi nyelvünkre nézve , a’ nemzeti kivonatoknak részletes előterjesztését önkényt mellőzve; egy olly törvény alkottassék, mellvben mondassák ki ’s általános szabályul állapíttassák meg : hogy Magy arországon ezentúl törvény hozási, végrehajtási, közigazgatási , törvénykezési , és oktatási nyelv — egyedül a’ magyarnyelv legyen ; ’s ezen általános szabály semmi egyéb kivételeket ne szenvedhessen azoknál — miket szinte maga a’ törvény határozottan kijelelend. — Enny iben sommázván tehát Össze mind nézeteinket mind kivánatinkat , miután a’ nemzet a’ közös hon idegen ajkú polgárinak magános életük nyelv viszonyába elnyomólag eddig sem hatott ’s ezentúl is hatni nem kíván ; azt pedig aggasztó megilletődéssel vette : hogy a’ honi nyelv virágoztatására irányzott igazságos, és méltányos törekvései még is elmagyaráztatának ; az e’ részben keletkezett minden alaptalan gyanúsitási mozgalmaknak óhajtott megszüntetésük eszközlése tekintetéből is: azt, és annyit kívánunk Horvátországra nézve törvénnyel kimondatni: hogy az említett országnak minden itélőszékei ’s törvényhatóságai, a’ magyarországi kormány és itélőszékekkel törvényhatóságokkal és hivatalnokaival magyarnyelven levelezni tartoznak. —Végre arra nézve is, hogy a’ magyarnyelv Horvátország lakosai között honosítva terjedjen, törvénybe igtatni egyedül anny it kívánunk : hogy a horvátországi köz iskolákban a’ magyarnyelv rendesen tanittassék ’s az alkotandó törvény kihirdetésétől számítandó 10 évek múlva kir. kegy. kinevezéstől függő polgári, valamint egyházi hivatalokat is — Horvátországban senki, ki a’ magyarnyelvet nem tudja , többé ne nyerhessen. És ezek lévén azok , miket honi nyelvünknek az ország közdolgai minden ágaiban egyedüli alkalmazására , és használására nézve élőtörvény szavaival biztosíttatni szükségesnek — de méltányosnak és igazságosnak is látunk , felségedet hódoló tisztelettel ’s fiúi bizodalommal kérjük: hogy az alázatosan ide c) alatt rekesztve fólterjesztett törvényjavaslatot — kir. kegy. helybenhagyásával megerősíteni méltóztassék : — A’ kik egyébiránt ’s a’ t. c.) Törvényjavaslat a’ magyar nyelv és nemzetiség, — az ország czimere ’s a’ nemzeti szilieknek ezentúl általános használatáról, ’s Horvátországra nézve némelly külön rendelésekről. Az Ország Rendei ő Felsége kegyelmes megegyezésének hozzájárultával meghatározták , hogy : 1. §. Az 1550: 5—ik és 1569: 33 t. czben nyilvánított nemzeti közohajtás folytában a’korona-örökösök , a’ magyarnyelvet sajátokká tenni tartoznak; e’ mellett ő Felségének azon k. kegyelmes szavát, hogy az uralkodó házbeli többi főherczegek , és herczegnőkre is a’ magvarnyelvre való oktatás kiterjesztetik , a’ KK. és RR. törvénybe igtatják. 1 *
