1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 1. ülés
4 /. Ülés írásai. Május 18-án 1843. h) Nemes Zaránd vármegye közönségének királyi Személynök o nagyméltóságálioz intézeti levele azon okokra nézve, mellyeknél fogva jelen országgyűlésére követeket nem küldhet. záradékával együtt. Nagyinél/óságu császári királyi belső titkos tanácsos és királyi Személynök úr! Urunk <5 felségének folyó év Martius 15-én 4747—-527 udvari szám alatt kelt legkegyelmesebb királvi meghívó levelét, — mellyben a’ folyó év Május 14-ik napján Pozsonyban tartandó magyarhoni országos gyűlésre meg hívattunk ’s követeinknek oda küldésére büntetés terhe alatt fölszóllíttattunk, — alattvalói hódoló mély tisztelettel fogadván ; a’ legnagyobb engedelmesség és jobbágyi tántoritatlan hűségünk mellett is, — hogy ezen királyi parancsnak eleget nem tehetve — miért nem jelenhetünk meg azon gyűlésre küldöttjeink által, azt nagy méltóságod a’ magy arországi tekintetes képviseleti Táblához intézett, és alázatosan ide ./* zárt nyilatkozatunkból kegyesen átlátni méltóztassék ; — mellyet olly alázatos kéréssel juttatunk nagy méltóságod kezeibe, hogy azt előlegesen és minélelébb a’ tekintetes országos Karok és Rendek eleibe terjeszteni, és tárgyalás alá vétetni kegyeskedjék. — Kik is egyébiránt alázatos tisztelettel maradunk Nagy méltóságodnak nemes Zaránd vármegyének Körösbányán Tavaszutó 2-ik napján folytatva tartatott közgyűléséből 1 843—ik évben alázatos szolgái Zaránd vármegye közönsége. ./- A’ levél záradéka. Tekintetes országos Karok és Rendek! Miután a’ két testvérhon jó és bal sorsszülte annyi eseménydus változások között több századot élt le kölcsönös rokonkeblü ölelkezés és ragaszkodás kapcsolataiban — kitörülhetlen búsemlékü ’s gyógvíthatlan sajgásu csapást szült nemzetiségünk keblében a’ folytonosan kisebb nagyobb mértékben dühöngő ’s később a’ mohácsi gyászos esetet okozó visszavonás. — Midőn később a’ dicsőén uralkodó ausztriai Ház bölcs kormánya ’s védszárnyai alatt, e’ temető romjain két magyarhaza vergődött viszonti létre; a’ törökidézte leverő történetek között, három századok alatt vágyott reménytelen a’ kettővé vált testvérhon egybeolvadni. — Végre annyi forró óhajtások után sikerült az 1836—beli 21-ik torvényezikk által bár a’ történetek viszonyai során az anyaországtól elszakasztott részek visszacsatoltatásának törvényes megállítása. Minden időt és alkalmat forró kebellel ragadott meg tehát nemes megyénk közönsége, mellyel a’ tettleges visszacsatoltatás örömpillanatát közelebb hozhatni vélte ; ’s e’ buzgó vágytól lelkesítve kivánta dicsőén uralkodó kegyes királyunknak az 1839—ik évi országos gyűlésre meghívó királyi levelének engedelmeskedve,— követeit a’ tekintetes országos Karok és Rendek keblébe küldeni, olly becses remény bíztatásai által édesgettetvén, hogy a’ most említett országgyűlés minket a’ több részekkel forrón szeretett ősi magyarhonunknak visszaád ; de elmúlt azon országgyűlés a’ nélkül, hogy olly szívszakadva várt reményünk teljesedéséhez közelebb vitetnék. Eljött az erdélyi 1841 —ki országgyűlés. — Oda is fejedelmi kegyelmes meghívó parancs szólított fel követeink küldése végett, mit kétes állásunk elenyésztethetésének vágya ’s az engedelmeskedés ösztöne teljesítni parancsolt, olly feltétellel küldetvén követeink az érintett országgyűlésre, hogy míg kétes állásunkból ki nem emeltetünk, addig egyik országgyűlésre is követeket többi nem küldhetünk. —■ Elmúlt az erdélyi országos gyűlés is — csak azon remény rázatván fel élénkebben a’ két honfiai és törvényhatóságai közt ez által, hogy minélelőbb ölelhesse a’ két testvérhon rokon szeretettel egvmást egybeolvadva. — Illy nyomasztó kétes állásunkból tehát annyi áldozatok, annyi forró vágyak után is ki nem menekülhetvén, testvéri bizalommal szólítok fel jelen 1843—ik évi tavaszelő 10-ről kelt megtanálásunkban nemes Magyarországnak minden törvényhatóságait az iránt: hogy vagy erőteljes kézzel létésítsék a’ közelgető országgyűlésen az 1836—beli 21-ik t. ez. teljesedésbevételét, vagy ha ez áthatolhatlan akadályok miatt kivihetetlen, jogukról le mondva, hagyjanak meg eddigi honunk’ Erdélynél. Illy helvzetünkben talált meg minket felséges urunknak , őszintén szeretett legkegyelmesebb királyunknak jelen évi tavaszutó 14-re a’ nemes magyarországi országos Rendek gyűlésére meghívó királyi parancsa — ’s jólehet lelkünk legforróbb vágya e’ meghívásnak engedelmeskedni ; mindazonáltal fájdalommal kell kijelentenünk, hogy a’ lehetlenség szempontjából minden magas óhajtásunk mellett is — azon mélyen tisztelt meghívásnak eleget nem tehetünk — azért egy felől, hogy két ország rovatalainak terhes viselése, s országos követeknek és írnokoknak két felé fizetése és tartása— minden törvénnyel és igazsággal egybeférhetlen teher; azért másfelől, hogy azon haza törvényhozó testületéhez, mellynek törvényei csak a" bizonytalan és még hosszas időre haladható valóságos visszacsatoltatás után kötelezhetnek, — nem járulhatunk sikerteljesen; valamint az erdélyi törvényhozó testülethez sem járulhatunk czélszerűleg, mellynek törvényeivel csak a’ bizonytalan idejű visszacsatoltatásig élhetnénk. Rokon tisztelettel vagyunk tehát kénytelenek újabban is nyilatkoztatni a' tekintetes országos Karok és Rendeknek, hogy tisztelt gvülésök kiegészítő részéül csak akkor bocsáthatjuk választandó követeinket annak keblébe, midőn erdélyországi jogszerüleg használtató szabadalmaink (miilyenek a’ nemesi személyes szabadság, a’ mostani törvényesen bevett 4. vallások jogegyenlősége’ megtartása, ’s megyénk elszakasztott részinek visszaadása) mellett kieszkozlendó valóságos visszacsatoltatásunk által kétes és aggasztó súlyos állásunkból erőteljes kezekkel kiemeltetünk. Kik egyébiránt mély tisztelettel öröklünk. A’ tekintetes országos Karok és Rendeknek 1843—ik évi tavaszutó 2-ik ’s több napjain Körösbánván folvtatva tartott közgyűlésünkből alázatos szolgái Zaránd vármegye közönségé V
