1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

21-dik szám alatt jelentése az 1840-dik évi IV-dik törvényczikkely által, a ' Duna 's egyéb folyamok szabályozása iránt kinevezett országos Küldöttségnek

554

15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843.

Praesest, vagy mint Nádort hivatalos állásához kötve nem illeti, hanem illeti mint Nádor Főherczeg Józsefet, mint kiben az ország Kendei megbiztak; annyival kevésbé nem mint országgyűlési elnököt, mivel noha némelly esetekben a’ helyettesít— hetes reá ruháztatolt, ezt mint országgyűlési elnök az országgyűlésén soha nem gyakorlottá, hanem az illető választmányok mindig törvény által egészíttettck ki.

6—szór. Hogy az 1840-dik évi czikkelyekben a’ KK. és RR. előre helyettesítvén, e’ tényben, mint a’ melly a’ helyettesítés iránti különböző elvnek vagy rendelkezésnek világos megemlítése nélkül a’ főrendi tábla és felség megegyezésével törvénnyé vált, azon elv foglaltatik, hogy helyettesíteni csak törvény által lehet.

Annyival inkább, mivel a’ helyettesítésnek a’ törvényben már három módjai lévén: úgymint az 1790: 67., az 1790: 68 és 1840: 4. törvényekben az esetek bizonyítják, a’ helyettesíthetés módja is általánosan megszabva nincs.

Az alólirottak tehát azt hiszik: hogy részeriut mivel a’ helyettesítés módjai a’ törvényben különbözők, részerint mivel ugyanazon országgyűlésen hozott különböző törvények között némellyekben a’ helyettesítés világosan megengedtetik, némelyekben nem, helyettesíteni csak azon esetekben lehet, mellyekben azt a’ törvények világosan megengedik; azokban pedig, mellyekben világosan meg nem engedik, már csak azért sem lehet, mivel minden különös esetben a’ helyettesítési jog a’ Főherczeg Nádor személye iránti köz bizodalomból származván, sem elvileg kimondva, általánosan ki helyettesíthet, sem a’ mód általánosan megszabja, miképen helyettesíthet, a’ törvényben nincs.

Végre maga a’ dolog természete is az alólirottak véleményét támogatja: mert az országos küldöttségekben a' törvényhozásnak épen azok személyes tehetségeikben lévén bizodalma, kik valamelly tárgy iránti véleményadásra vannak kiküldve, természetes, hogy ezeket senki nem pótolhatja.

A’ mi a’ helyettesítések szükségét illeti: ezek elkerülhetlen szükségesek csak akkor lennének, ha az országos választmány eljárhatása azon számhoz lenne kötve, melly számban a’ választmány tagjai eredetileg kiküldettek. — Ez azonban sem a’ törvény által feltételezve nincs, sem a’ gyakorlattal meg nem egyezik. Ez utóbbival nem; mert hiszen maga az országgvülés is tanácskozik a’ nélkül, hogy a’ tanácskozás akár megkezdése, akár folytathatása minden tag jelenlététől lenne felfüggesztve: a’ mi pedig e’ jelen Küldöttséget illeti, ennek tagjai közül is számosán hiányzanak, igy a’ Tiszántúli megyék követei közül jelen egy nincs, a’ Tiszáninneni kerületből pedig csak Borsod és Szepes vármegyék követei vannak jelen, a’ főrendűek közül végre hat tag hiányzik, a’ Választmány mégis incompetensnek, avagy ki nem egészítettnek magát nem tartotta, hanem tanácskozásait nem csak megkezdette, de folyton folytatja is.

Mind ezekhez képest tehát az alólirottak úgy vannak meggyőződve, hogy a’ kir. Tábla és Horváthország részéről a' Nádor Főherczeg által tett helyettesítéseket e’ Küldöttségre nézve sem törvényeseknek, sem szükségeseknek nem látják, ’s a’ fennevezett helyetteseket e’ Választmány tagjainak el nem ismerhetik.

Az elnököt és jegyzőt illetőleg.

A’ törvények, mellyek által az 1790-dik évtől óta országos választmányok küldettek ki, némelly esetekben a! választmányok elnökeit megnevezik, így az 1790: 67. az 1802: 30. 1808: 4. 1836: 26. és 41 czikkelyekben; másokban pedig arról: elnök ki legyen? semmi emlékezet; — úgy a’ választmányok jegyzőiről sem. — Azt mondani, hogy ez utóbbi esetben a’ választmánynak tagjai, mint ollyanok, egyébkinti hivatalos vagy polgári állásuknál fogva egymás előtt valamelly elsőbbséggel bírnak, sem a’ törvény szavaival, melly mindeniket egyszerűen ’s világosan tagoknak nevez, sem a' gyakorlattal, melly minden tagnak egyenlő szavazást ád, megegyeztetni nem lehet; és azt is a’ gyakorlat czáfolja meg: hogy mindenkor a’ törvényben első helyen nevezett volna a' küldöttség elnöke; mert hogy egyéb példát ne említsünk, az 1836 évi 11—dik törvényben gróf Nádasdy Ferencz váczi püspök első helyen, gróf Cziráky országbírója második helyen, az 1840: 3-dik törvényben szinte gróf Nádasdy Ferencz váczi püspök első helyen, az 1840: 4-dik törvényben pedig, úgymint mellyben a’ jelen Küldöttség kirendeltetett, gróf Zichy Ferencz főajtónálló első, és báró Barkóczy László fehérvári püspök második helyen vannak nevezve; — viszont a' büntető rendszer kidolgozására kirendelt választmány tagjai között első helyen Majláth György országbiró, második helyen Lonovics püspök fordul elő. Jelenségéül annak, hogy első helyen nem mindig az egy házi rendből lévő tagok neveztetnek, 's hogy nem mindig az első helyen nevezett elnököl. — De továbbá az országos választmányok mindig a’ Nádor Főherczeg által hivatván össze, ’s ez által utasítatván a’ Küldöttség tagjai egyik vagy másik taghoz, mint elnökhez, e’ körülmény azt is bizonyítja, hogy a’ Nádor Összehivólevelében elnöknek nevezett tag valódilag nem elnök, hanem csak ideiglenes elnök, ’s mintegy az első összejövetelre központosító személy; mert a’ törvény a’ választmányok teendőjét megszabván, a’ választmány olly időben, hogy eljárásának eleget tehessen, öszvehivni egyenesen ’s kirekesztőleg az elnök kötelessége lenne; — ha tehát a’ Nádor által kijelelt tag elnöknek tekintethetnék, vagy valaki már a’ törvényes kiküldetés által e’ tulajdonsággal bármi oknál fogva felruházva lenni mondathatnék, az összehívásnak, habár a’ Nádor helyettesítő levelére hivatkozólag is, de egyenesen az által kellene történni: világos tehát, hogy a’ jelen országgyűlési választmánynak azon pontban, mellyben első összejövetelét tartotta, sem elnöke, sem jegyzője nem volt.

Abból, hogy a’ választmányok, ’s talán az ország is észrevétel nélkül elnézték eddig, hogy ha elnök a’ Nádor által rendeltetett — következtetni nem lehet, hogy e’ jogot elvileg elosmerték volna. Minden törvény, melly által választmány küldetik ki, specialis, illy elnézés tehát korántsem foglal általános elvet magában, 's egy éb értelme nem is lehet, minthogy e’ különös esetben észrevételt a’ választmány vagy ország bár mi okból, de nem tesz, a’ tény magában véve még nem elv.