1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

B. Büntető törvénykönyv

eszközül a' törvényt mellékes czéljaikra, és oda nem adták magokat eszközül sem a’ hatalom önkényének, sen» a’ fondorkodók cselszüvényeinek. — De még illy férfiak is csak hoszszú idők során valának képesek felejtetni a' néppel az institutiónak hijányait, ’s egy véletlenül közbejött tévedés felkeltette ismét az elaltatott, de ki nem oltott gyanakodást. A’ legjobb esetben pedig azon férfiak életének szűk köréhez volt kötve a’ közbizodalom, ’s a’ mint ők letűntek pályájuknak fénves ösvényéről, velők együtt elenyészett a’ biróság iránti bizodalom is.

Nem biztos tehát 's nem kielégitő azon kezesség, mellyet e’ részben a’ birói hatalommal felruházott személyek egyénisége (individualitás) nyújt. A’ puszta véletlennek ezen ingatag alapján nem építhet a’ törvényhozás, hanem gondoskodnia kell a’ büntető bíróságok elrendezésében olly módokról is, mellvek által magához az institutióhoz legven kötve a’ nemzet bizodalma; ezt pedig a’ bíróságoknak választás általi alakítása eszközölheti leginkább.

A’ választott biró azon bizodalmát, mellyet kinevezett bírónak sok évek alatt is ollv nehéz megnyerni, ’s olly könnyű ismét elveszteni, birja már akkor, midőn hivatalába lép, és ez a’ választásnak eszméjében fekszik. — A’ választott bíró hivatalának folytatásában sincs annyira kitéve az elfogultság félreértéseinek, ’s a’ gyanúsító elferdítéseknek, mik a' kinevezett bíróságok eljárását olly gyakran kisérik; mert az élet bármelly viszonyaiban szónak ’s tettnek legszelídebb magvarázója mindenkor a’ bizodalom. — Választott bíróságoknál még azon esetben is, midőn valamelly bíróság többsége tévedésből vagy rósz akaratból hatalmával visszaél, csak egyes tagokat kárhoztat a’ nemzet; de az egyes tagok hibáit az institutio— nak nem tulajdonítja; sőt épen a’ választás elvében fogja ismét keresni megzavart nyugalmának biztosítását, ’s aggodalom nélkül adja át ismét a’ bírói hatalmat azon új tagoknak, kiket a’ polgárok bizodalma kijelelt. Kinevezett bíróságoknál ellenben minden elkövetett hibának okát hajlandók abban keresni a’ hon polgárai, hogy a’ bíróság a’ nemzet befolyása nélkül kinevezés által alakíttatott, ’s ekképen mind azon keserűséget, mit az illy hibák okoznak, mind azon gvülölséget, a’ mi azokból származik, magára az institutióra viszik át. Ekkor pedig új tagoknak kinevezése sem lesz képes a’ megrendített bizodalmát ismét helyreállítani; mert már a’ kinevezésnek eszméjénél fogva hasonló kétkedéssel tekintenek ezen új tagokra is a’ hon polgárai.

Olly alkotmányos országban, hol a’ kormány is mindenkor a' nemzet akaratának kifolyása, 's hol a’ gyakorlatilag fenálló felelőségnél fogva, csak azon kormány tarthatja fen magát, melly a’ nemzet többségének alkotmányszerüleg kijelentett elveit a’ kormányzásnak minden ágaiban híven követi, nélkülözhető talán a’ bíróságoknak választás általi alakítása; mert ott a’ kormány csak Önhatalmát rontaná le, ’s további fenállását tenné azonnal lehetetlenné, ha volnának érdekei a’ nemzet akaratától eltérők vagy azzal ellenkezők, melly ek miatt a’ hivatalok betöltésében mellőzni akarná a’ népnek bizodalmát; — de a’ melly alkotmányos nemzetnél mind ezek nem ritkán tettleg másképen állanak, az hű kebellel ragaszkodjék a’ választásnak elvéhez, mert ez által biztosíthatja legszentebb érdekeit, — az alkotmányos szabadságot és a’ polgárok nyugalmát.

Fontosak tehát, ’s valóban méltányolást érdemlők azon tekintetek, melly ek a’ közállomány érdekében kívánatossá teszik, hogy általában minden büntető bíróságok szabad választás által alakíttassanak. De különösen a’ politikai bűntetteknek bírósága az, mellynek választás általi alakítása mulhalatatlanul szükséges. Más bűntettek Önmagokban hordják már némileg a’ gyalázat bélyegét, ’s megvetéssel, sőt gyakran gyülölséggel sújtja azoknak elkövetőit a’ közvélemény. A’ gyilkost például és a’ rablót, a’ tolvajt és gyujtogatót, szóval mind azon gonosztevőt, ki bűntette által mást személyében vagy értékében megsért, úgy tekinti minden polgár, mint saját biztosságának ellenségét, ’s megnyugszik, ha azt az igazságnak büntető hatalma utoléri; mert saját érdekeinek biztosítását látja azon büntetésben, mellyet a’ biro illy bűntettesre kimondott. De a’ politikai bűntetteknek esetei gyakran ollyanok, meilyekben a’ népnek részvéte kiséri a’ tettest; 's a’ kit a’ főbb hatalom illy bűntettek miatt közkereset alá vett, az sok esetben legalább szánakozásra számolhat, ’s tette által a’ közvélemény előtt gyalázattal bélyegezve gyakran nincs. Bizonyítja ezen állításnak valóságát az, hogy midőn politikai bűntettekért általános amnestia hirdcltetik, azt a’ nép kifakadó közörömmel fogadja mindenkor, holott más bűntettek eseteiben nemcsak illy általános kegyelmezés, de még az is, ha az érdemlett büntetés cevszerre többeknek elengedtetnék, közaggodalmat ’s elégületlenséget okozna. És ha tekintetbe vétetik még azon körülmény, hogy a’ ki az általa elkövetett politikai bűntetteknek érdemlett büntetése elől más országba menekszik, azt azon ország, mellyben menedéket keresett, sem maga büntetés alá nem vonja, sem a' bűntett által megsértett hatalomnak ki nem adja, hacsak arra nézve a’ két ország között kölcsönösségre alapított külön egyesség fen nem áll; más bűntettek eseteiben pedig az ekképen menekedni akaró gonosztevőt minden művelt nemzet vagy maga megbünteti, vagy kiadja: kételkedni nem lehet, hogy a’ politikai bűntettek és egyéb bűntettek közölt, azoknak gyalázó és gyűlöletes voltára nézve a’ közvéleményben tetemes különbség létez minden nemzeteknél. — Vannak ugyan a’ politikai bűntetteknek, különösen a’ felségsértésnek és hűtelenségnek olly nemei s fokozatai, mellycktól iszonyodással borzad vissza minden ember; de vannak olly esetek is, meilyekben valaki azon okból, vagy azon ürügy alatt, hogy a’ nemzet alkotványos szabadságát, ’s polgártásainak veszélyben forgó jogait védelmezze, fellép a’ kormánynak olly rendeletéi ellen, miket a’ törvénynyel és igazsággal ellenkezőknek vél, ellenszegül a’ legfőbb hatalomnak, ’s áthágván a’ törvény szabta korlátokat, mint felségsértő, mint hűtclen, vagy mint a király személyét szóval megsértő, a’ törvény büntető rendelete alá vonalik. Illy esetekben könnyen hajlandó a’ nép szabadsághősének tekinteni a’ vádlottat; hajlandó azt hinni, hogy az a’ törvény korlátin túl nem lépett; 's ha ekkor olly bíróság ítél a’ tettes felett, mellv a’ nemzet minden befolvása nélkül, kormányi kinevezés által alakíttatott: azt fogják vélni a’ hon polgárai, hogy azon kormányi férfiak, kiknek törvénysértő rendeletéi ellen a’ vádlott fellépett, csak önmegsértésöket akarták rajta mcgboszúlni, ’s az általok kinevezett és némileg tolok függő bíróságot egy edül eszköz gyanánt használták ezen boszuállásra. így volt ez minden időben nálunk is, más nemzeteknél is, kivált politikai sur-39 *

tő. Vies Írásul. Julius ő-en 1843. I55 ^f>8__209)