1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
15. Ülés Írásai. Julius 5-én 1843. denikre külön csak gyanút gerjesztenek a’ vádlott ellen, sem külön bűntett, sem olly bizonyosság nem alakulhat, mellv valamclly büntetésnek alapúi szolgálhasson. Általlátta az országos Választmány többsége maga is ezen hijányt, és hogy azon legalább valamennyire segíthessen, javaslatának 330-ik §-ban azt rendelte, hogy elébb a’ tény kérdését határozza el különszavazattal a’ biróság, és csak azután menjen által a’ törvény alkalmazásának vagy is a’ kimérendő büntetés Mennyiségének kérdésére. Ezen szabály által azonban nincsen még elhárítva minden helytelenség, mert miután még is ugyanazon egy bíróság határoz mind a’ ténynek, mind a’ törvény alkalmazásának kérdése felett, lehetnek esetek, mellyekben a’ vádlottnak büntetését épen nem a’ bíróságnak többsége, hanem annak csak igen csekély része, ’s néha csupán két tagja fogja meghatározni. Megtörténhetik ugyan is, hogv midőn valamelly esetben a’ bíróság tizenkét tagja közül öt tag a’ vádlottat ártatlannak találta, de az a’ többség által bűnösnek Ítéltetett, azon öt tag, ki felmentésre szavazott, nem vesz többé semmi részt a’ büntetés mennyiségének elhatározásában, mert az ellen, kit a’ vádbeli bűntettre nézve mind törvényes bíró ártatlannak mondott, másodszori szavazattal büntetést határozni, ’s illy módon ön lelkiesméretével, ’s itéletképen kimondott bírói meggyőződésével nemileg Összeütközésbe jönni nem akar. Már ha akkor a’ többséget képező tagok is meg oszlanak magok között a’ büntetés mennyiségére nézve, 's például két tag csekélyebb, öt tag pedig súlyosabb büntetésre szavaz, minthogy az emlitelt javaslatnak 333 §-a szerint a' nem szavazó tagok is azokhoz számítatnak, kik legkisebb büntetésre szavaztak, a’ két tagnak véleménye fog bírói határozatképen megállapitatni, pedig ezen vélemény lényegesen különbözik a’ bíróság tíz tagjainak véleményétől, — öt tagétól ugyan is azért, mert azok felméntésre szavazván, semmi büntetében meg nem egyeztek — Öt tagétól pedig azért, mert azok súlyosabb büntetést akartak kiszabni; és igy két szavazat határoz tiz ellen. Azt fogja talán mondani valaki, hogy miután azok, kik a’ vádlottat minden büntetés alól fel akarták menteni, erre nézve kisebbségben maradtak, utóbb a’ büntetés mennyiségének kérdésére nézve méltán azokhoz számítatnak, kik legkisebb büntetésre szavaztak, mert ezek állanak legközelebb amazoknak véleményéhez, tudniillik, a’ vádlottnak teljés büntetlenségéhez. Illy számítás azonban, ’s az efféle alkudozások csak politikai kérdéseknél lehetnek czélszerűek, de a' büntető igazság kiszolgáltatásánál soha nem helyeselhelök, mert az „ártatlan és bűn ös” annyira ellentétben álló két fogalom, hogy azok között a’ büntetésnek kisebb vagy nagyobb mértéke kiegyenlítésnek központjául épen nem szolgálhat. Ha ellenben javaslatunk szerint külön bűnbírósági esküdtszék határoz mindenkor a' tény kérdése felelt, minthogy ezen esküdtszék minden egyes bűntettre, sőt még ugyanazon bűntettnek egyes részeire és fokozataira nézve is külön kérdéseket vesz által a’ törvény alkalmazásával megbizott bíróságtól, ’s azon kérdésekre, mindenikre külön, csupán egyszerű igen-nel vagy nem-mel felel; soha meg nem történhetik, hogy a’ vádlott büntetés alá vonassék, ha csak a’ vádbeli bűntetteknek valamellyikére nézve valósággal bűnösnek nem találtatott; — 's minthogy a’ törvény alkalmazásával megbizott bíróság a’ ténykérdése felett nem Ítélt, annak tagjai a’ büntetés mennyiségének meghatározásában valamelly korábbi szavazat által megkötve nem lévén, véleményöket bizonyosan mindenkor kijelentik, és igy ezen bíróságnál soha meg nem történhetik, hogy tagjainak kisebb száma a’ többségnek szavazata ellen határozzon. Másik lényeges hibája az említett javaslatnak véleményünk szerint az: hogy az országos Választmány többsége nem a’ bíróságnak közbizodalmát gerjesztő alakításában, hanem a’ bizonyítások erejére és hitelességére nézve általános sinórmértékül szolgáló szabályok megállapításában keres a' bírói hatalommal lehető visszaélések ellen kezességet. Ha figyelemmel vizsgáljuk mind azon szabályokat, mellyeket az európai törvényhozások régiebb ’s újabb időkben megállapítottak arra nézve, hogy a’ bűntettek eseteiben minő bizonyítások mellett lehet és kell valamelly vádlottat bíróilag is valósággal bűnösnek tekinteni, 's ha ezen szabályokat gyakorlati alkalmazásban Összehasonlítjuk az élet mindennapi tapasztalásával, meggyőződünk arról, hogy a’ bizonyítások bár melly nemeinek erejét, fontosságát és hitelességét minden egyes esetekre alkalmazható általánosságban igazsággal és méltányossággal egyezóleg előre meghatározni emberi elme nem képes. — Ki fogja például előre biztosan megmondhatni, hogy valamelly ténynek valóságáról, két tanú teljes bizonyosságot nvújthat, hiszen a’ tanúknak egyénisége 's azoknak viszonyai, azon esetnek, mellyről vallást tesznek , sok egvéb körülményei, ’s azon szempont, mellyból a’ körülményeket saját egyéniségüknél fogva felfogták, a’ mód, a’ hang, sót még az arcz kifejezés is, mellyel vallásaikat a’ vádlottnak jelenlétében elmondották, figyelmet érdemelnek bizonyításaik hitélességének megitélésében, 's vannak esetek, mellyekben több olly tanú, kinek hitelessége ellen törvényes kifogást tenni nem lehet, egyhangúlag bizonyát valamit, és még is mind a’ biróság, mind az egész közönség, belső meggyőződés szerint valótlannak hiszi azt, mit a’ tanúk előadnak, ’s a’ következés gyakran megmutatja , hogy a’ bíráknak és az egész közönségnek kételkedése nem volt alaptalan ; —• ’s vannak más részről olly esetek is, mellvekben egy tanúnak bizonyítása is képes akárkiben rendületlen meggyőződést támasztani az esetnek valósága iránt. Ki fogja továbbá biztosan kijelelhetni mind azon jelenségeket, mellyek valamelly bűntettre nézve bizonyító erővel bírhatnak, 's azon körülményeket, mellyek között ugyanazon jelenség egyik esetben fontosnak, másikban figyelmet alig érdemlőnek tekintendő, — sőt mig a’ vádlottnak ön elismerésére nézve is ki fogja előre meghatározhatni, milly esetben lehet azt bizonyításúl felvenni, 's a’ körülmények szerint minő erőt kell annak tulajdonítani, miután köztapasztalás szerint gvakran megtörténik, hogy a’ vádlottak önként és szabad akaratból olly bűntetteket ismernek cl, mellyeket valósággal el nem követtek. — Mind ezen bizonyításoknak árnyéklatai olly számosak és különfélék, hogy azokat általános szabályúl szolgáló törvény által elhatározni lehetetlen; mindezeket az egyes eseteknek ezerféleképen változható körülményei szerint kell mindenkor megitélni 's épen ezért a’ tény kérdésének megitélésében a bíróság tagjainak csak azon egyéni meggyőződés szolgálhat biztos alapúi, melly bennük azok után , mik az előttük történt nyilvános tárgyalás alkalmával a’ vádlott ellen, és a’ vádlott mellett előadattak, támadott. 12« (210—212)
