1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

B. Büntető törvénykönyv

bűntetteknek minden egyes esetében, külön esküdtszék alakítassék a’ polgárok koréból, és ezen esküdtszék Ítéljen a* ténynek kérdése felett; a’ törvény büntető rendeletének alkalmazását pedig rendes bíróság mondja ki a’ vádlott ellen.

Hosszas vitatkozások folytak az orsz. Választmánynál is a' felett, bogy ezen két egymástól különböző elvek közűi, mellyikrc alapitassék honunkban a' bűnvádi eljárásnak rendszere; kétfelé ágaztak c’ tárgyban a’ vélemények ’s méltánylást érdemlő tekintetek hozattak fel mindenik vélemény támogatására; végre a’ választmány többsége azon elvet fogadta el, hogy rendes és állandó bíróságok Ítéljenek a' bűntettek minden eseteiben; — és ezen elv szerint készítette javaslatát a' bűnvádi eljárásnak minden ágaira nézve.

A' Választmány többségének ezen határozatában mi alólirottak meg nem nyugodhattunk ’s tisztelettel jelentjük ki azon erős meggyőződésünket: hogy a’ bűnvádi eljárást esküdtszékekre alapítani hazánkban is sokkal czélszerübb volna.

Ha tekintjük Európának azon nemzeteit, mcllyek alkotmányos szabadsággal birnak, nem lehet észre nem vennünk, hogy azoknak nevezetesen nagyobb része felvette büntető rendszerébe az esküdtszékeket. Anglia és Francziaország, Portugálba és Spanyolország, Belgium, Sveczia és Norvégia, Németországnak Rajnamelléki tartományai ’s a’Joniai szigetek, esküdtszékek kezeibe telték le a’ büntető igazságnak kiszolgáltatását; midőn más részről Németalföldön, Helveczián és a’ német Szövetségnek kisebb tartományain kívül, alig van alkotmányos ország Európában, hol rendes és állandó ítélő— székek gyakorolnák a’ büntető bíróságot. Szembetűnő különösen az, hogy éppen azon alkotmányos nemzeteknél állanak fen űz esküdtszékek, mellyek számra és erőre ’s a’ polgári szabadságnak kifejlődésére jelesebbek, ’s midőn egy részről macában Európában több mint 83 millió szabad ember talál biztosságot és megnyugvást az esküdtszékek eljárásában, húsz milliót sem közelít meg azon szabad emberek száma, kik állandó és rendes bírósághoz ragaszkodnak — Meglepő továbbá azon körülmény, hogy hatvan évvel ezelőtt az európai nemzetek között csak Anglia, Sveczia és Norvégia volt az, mellynél az esküdtszékek léteztek, most pedig nyugoti Európának legnagyobb részében cltcrjedett már ezen institutio, és igy hatvan évek alatt hatvan millió ember lön meggyőződve régi rendszerének orvosolhatatlan hijányairól, 's meggyőződött egyszersmind arról, hogy csak esküdtszékek mellett lehet a’ büntető igazság kiszolgáltatását czélszerüen elrendezni. Rendületlen pedig ezen meggyőződés mindazon nemzeteknél, mellyek esküdtszékekkel birnak, mert sok évek tapasztalása után is csüggedetlen buzgósággal és ingatlan bizodalommal ragaszkodnak azokhoz 's nem készülnek a’ rendes és állandó bíróságok rendszerére általtérni, ámbár ezt szabadon tehetnék. Említést érdemiének c' részben Poroszországnak azon Rajnamelléki tartománvai, mellvek egy ideig franczia hatalom alatt voltak. Ezeknél az idegen, ’s épen nem kedvelt franczia hatalom hozta be az esküdtszékeket, és mégis, miután az idegen hatalom jármától megszabadulva, minden idegen institutiókal ismét megváltoztattak, az esküdtszékeket, mint az igazság kiszolgáltatásának legczélszerübb eszközét tovább is megtartották. Sőt midőn a’ porosz király öt jeles és magas állású törvénytudó tagot kiküldött ezen tartományokba, hogy azok az esküdtszéki eljárás formájit, és azoknak általános hatását megvizsgálják, nemcsak a’ nép óhajtotta és kérte, hogy esküdtszékeit megtarthassa, de a’ kiküldött tagok is, kik közűi hárman politikai nézetekből az esküdtszékek ellen előre mintegy elfogúlva valónak, tapasztalván azoknak szembetűnő hasznait, egyhangúlag akkép nyilatkoztak, hogy az esküdtszékeknek czélszerüségéról jogtudornál i tekintetekből is teljesen meg vannak győződve.

Országok tapasztalása szól tehát az esküdtszékek mellett, ’s bátran lehet ennyi példa után állítani, hogy azon institutio, mellyhez annyi alkotmányos nemzet és annyi millió szabad ember olly buzgón ragaszkodik, rósz és helytelen nem lehet. — Azt fogja talán mindezek ellen felhozni valaki, hogy egészen idegenszerü ezen institutio és polgári szerkezetünk rendszerével ’s a’ nemzetnek jellemével meg nem fér. Tiszteljük mi nemzetünkben azon óvatosságot, hogy újat és idegenszerűt csak hosszas fontolgatás után hajlandó elfogadni; — hisszük: ha a’ nemzet jellemét felejteni törvényhozónak soha nem szabad ; ’s tudjuk, hogy vannak instituliók , mellyek csak azért czélszerüek valamelly nemzetnél, mert a’ népnek erkölcseiből fejlődtek ki ’s a’ nemzet életével vannak összeszőve, de más országba általtéve meghonosodni nem képesek, ’s nehezítik a' közállomány czéljának elérhetését, vagy elenyésznek ismét hasztalanúl. Más részről azonban meg vagyunk győződve arról is: hogy kötelessége minden törvényhozónak idegen nemzetek tapasztalásaira is figyelmezni ’s ha önhazájában olly hijányokat lát, mellyeknek pótlására czélszerü instituliók léteznek más országokban, általvenni az idegen institutiót is, és azt a’ honnak egyéb institutiójival összeolvasztva, nemzetivé tenni. Hiszem az ész, és a’ tapasztalás közkincse az emberiségnek ’s hol azon egyes ember, hol azon nemzet? melly büszke Önhittséggel elmondhassa magáról, hogy idegen észre, és idegen tapasztalásra soha nem szorúlt. És a’ ki elszigetelve akarna állani másoktól, a'

ki csak önmagában akarna feltalálni mindent a’ mi kifejlődésére szükséges, azt keserű tapasztalás tanítaná meg, hogy számolása hibás volt. Hol állana korunkban az emberiség kifejlődése és a’ mivelődés, hol állanának a' nemzetek institutióji? —• ha jót és hasznost egyik a’ másiktól át nem vett volna. Tekintsük bár hazánknak jelen állását, 's pillantsunk vissza e’ nemzet életének már lefolyt századaira, —• nem látjuk-e institutiójink minden ágaiban, hogy azoknak nagy részét idegen nemzetek példája után alakítottuk. Polgári törvényeink és egész törvénykezésünk , törvényhozásunk formáji, és a’ közigazgatás eljárása, védelmi rendszerünk és a’ közadózás, egyszóval mind az, mit

polgári szerkezetünk lényeges részeinek tartunk, tetemes változásokon ment által időnkéit; azon változások pedig nem

mindig önmagából a’ nemzetből fejlődtek ki, hanem gyakran idegen földről hozattak által: mert változott az élet, változtak a’ népnek erkölcsei, 's a' nemzet szükségeit ki nem elégítették a’ régi törvények, változtatni kellett tehát a mi azokban elavult, pótolni a' mi hijányos volt, állniszivárogtak hozzánk a’ külföld institutióji; összeforrottak saját institutiojinkkal, idő és megszokás felejtték vélünk azoknak eredetét, és nem egy törvényt, nem egy fenálló gyakorlatot, nem egy szokást nevezünk ősinek és nemzetinek? mellyek idegen származását könnyű kimutatni. Csak őseinknek példáját követjük tehát, ha szükségeink pótlásában a' jót és hasznost, de idegenszeriit, csak azért, mert idegenszerű, el nem taszítjuk magunktól.

,V0 ^201_203) /5. Ülés írásai. Julius ő-etl 1843.