1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 246. ülés - 1844 / 247. ülés
CCXLM ülés Fö-RR naplója October 15-én 1844. 15 Rudics József, bácsi főispán: — Ezen szerkezetnek bevezetésében ezen szavakat olvasom: „Ausztria szélétőlFórendiválási Debreczenbe vezetendő vaspályán.“ — E’ részben óhajtanám hozzátétetni: „Duna-balparli“ („Helyes!“) a' pest-debre-Gr. Széchenyi István: — Bátor vagyok észrevételt lenni a’ szerkezeinek azon részére, melly Így kezdődik: „Ezen nézetből kiindulva, a’ magyer középponti vaspályatársaság részéről kívánt azon feltétel, hogy a’ párhuzamú ira"1' vonal, ’sfb;“ itt más kitétellel szerelnék élni, és nem mondani: „párhuzamú vonal-“ mert sokan a’ mélt. Fő-RR közül megmutatták, hogy ez nem párvonal; és igy egyenesen ki kell tenni, hogy azért, mert a’ balparti vasutat biztosítani akarja a’ nemzet, a’ bruck-sopronyi, vagy győri vasút eltiltassék, ’s nem vagyok azon vélekedésben hogy ez párvonal volna; ha pedig úgy teszszük ki a’ dolgot, mint a’ szerkezetben van, ez által a’ főrendi tábla mintegy elismerné, hogy azt párvonalnak tartja. Elnök: — Mi csak arra felelhetünk a’ t. KKnak és RRnek, mire nézve ők indítványt lettek; a’ KK és RR pedig arra nézve tellek indítványt: hogy a’ párhuzamú vonal ellen biztosíttassák a’ balparti vasút; erre kell felelnünk: hogy ezt nem tartjuk szükségesnek. Mi pedig a’ mélt. grófnak scrupulusát illeti: azt tartom, hogy azon pálya, mellyet szeme előtt tart a’mélt. gróf, nem párhuzamú vonal, akkor ez még kevesbbé jöhet crisis alá; mert itt csak az mondatik, hogy párhuzamú vonal ellen nem kívánunk biztosítást; ha pedig ez ellen nem kívánunk, önkényt következik, hogy olly vonal ellen, melly nem párhuzamú vonal, még kevesbbé tartjuk szükségesnek a’ biztosítást; ’s igy azt hiszem, hogy a’ mélt. grófnak aggodalma megszűnik. Gr. Széchenyi István: — Ha in thesi el van ismerve, hogy párvonal, akkor sok eddigi előzmények következtében, mellyek Európában történlek, el kell ismernünk, hogy az eltiltás szükséges. Meglehet, hogy a’ t. KK és RR reáállanak a’ mi kívánságunkra; de ha reá nem állanak, azt fogják mondani: miután a’ főrendi tábla párvonalnak nevezte a’ jobbparti utat, miért nem fogadta el az eltiltási? Elnök: —- Engedelmet kérek! de ezt e’ főrendi tábla nem ismerte el; csak azt mondjuk itt az izenetben, hogy nem tartjuk szükségesnek a’ parallela elleni biztosítást. — Azon kérdés, mit kelljen parallelának tekinteni? a’ mélt. Fö-RR vitatkozásának tárgya nem volt; és igy ismétlem, hogy miután a’ mélt. Fö-RR az eltiltást a’ parallelára nem tartják szükségesnek, még kevesbbé tarthatják szükségesnek az eltiltást olly vonalra nézve, melly nem parallel. Gr. Majláth János: — Talán úgy lehetne segíteni, hogyha az mondatnék az izenetben: hogy az 1836-iki törvényben kijelelt pest-budai vonal el ne tillassék; mert csak ezen vonalról van szó, és ekkor m. gr. Széchenyi István urnák aggodalma el volna oszlatva. Rudics József, bácsi főispán: — Már a’ múlt alkalommal kinyilatkoztattam azt, hogy ezen utat párhuzamú vonalnak grammaticus értelemben nem nevezhetem. A’ t. KK és RR ezen szót már a’ múlt országgyűlés alkalmával használták; ’s e’ helyett inkább ezen szóval: vjobbparti vasutu élnék; és igy, gr. Széchenyi István ö méltóságával egyelértöleg, a’ párhuzamú vonalnak megemlítését kihagyalni kívánom. Elnök: — Akármit méltóztalnak a’ mélt. Fö-RR határozni, mi csak arra felelhetünk, mit a’ tek. KK és RR hozzánk intéztek. Jó volna, ha az itélömester ur az országos választmánynak e’ részbeni javaslatát, mellyet a’t. KK és RR e’ részben elfogadtak, felolvasná, hogy láthassuk: mire legyen felelet adandó. Ennélfogva az itélömester olvassa az országos választmánynak e’ részbeni javaslatát. Gr. Széchenyi István:— (Számosán: „Maradjon!“). (B. Récay György, turóczi főispán: — „Maradjon! maradjon!“). Kérem a’méltóságos főispán urat: ne „maradjon“-nal, hanem argumentummal méltóztassék elő— állani; ha a’méltóságos úrtól más argumentumot a’ „maradjon“ felkiáltásnál nem hallok: ezen szóval magamat vélekedésem előadásától elüttetni nem engedem, ügy hiszem, hogy igy lehetne módosítani a’ szerkezetet: „ezen szempontból kiindulva, a’ magyar középponti vaspályatársaság részéröl kívánt azon feltételt, hogy a’ tek. KK és RR által párhuzamnak tekintett vonal ellen biztosíttassák“ ’stb. Ezen hozzáadással a’ dolog tökéletesen rendében van. A’ t. KK és RR többsége ezen vonalt párvonalnak nézi; és igy ha a’ méltóságos Fö-RR azt mondják, hogy párhuzamú vonal ellen nem akarnak biztosítékot adni, ez összeütközik azzal, mi e’tekintetben Európában eddig történt, és később azt oda lehetne magyarázni, hogy maguk a’ mélt. Fő-RR megvallják, hogy ez párvonal, és mégsem akarják azt biztosítani; mert magam is azt mondom, hogyha ez tökéletes parallel volna, azt nem kellene megengedni; de miután a’ mélt. főrendi táblának sok tagjai megmutatták, hogy ezt párhuzamú vonalnak tekinteni nem lehet: azon hozzáadást kell tennünk, mellyet az imint javasoltam. Nekünk a szavakra különösen vigyáznunk kell; mert a’ tractatus utján könnyen történik „r—á—rá, fogd rá,“ és könnyen indokot lehet huzni arra, hogy a’ párvonal — miután a’ mélt. Fö-RR maguk annak elismerték eltiltassék, ha azonban ezen aggodalmam nem áll: szívesen recedálok. Gr. Andrássy Károly: — Azt tartom parallelának, ha valamelly vonal egy ponton kezdődik, és ugyan azon ponton végződik, ’s úgy hiszem, hogy illy két pályára nézve igen kevés lesz a’ vállalkozó. De az a kérdés: hogy árlalmas-e, vagy sem? Ha nagyon félre megy a’ vonal: nem lesz ártalmas; ha pedig közel áll a másikhoz: ártalmas. Azért igen jól hivatkozott országbíró ö nagyméltósága az országos választmány véleményére. Elnök: — Némi íelvilágosilást kívánok adni mélt. gr. Széchenyi István ur aggodalmára. Én ezen föméltóságu táblának határozatát mindig úgy értettem, hogy semminemű párhuzamú vonal ellen nem kíván biztosítást adni, s igy az ellen sem, mellyet a’ t. KK és RR mint illyent jelelnek ki. Vélekedésem szerint ezt fejezi ki az itélömester ur által készített szerkezet, melly a’ mélt. gróf aggodalmát megszünteti; mert ha párhuzamok ellen általában nem kívánnak a’ mélt. Fö-RR biztosítást adni, igen természetes, hogy az olly vonal ellen még kevesbbé kívánnak biztosítást adni, melly parallelának nem is tartatik. Gr. Széchenyi István: — Ez mind áll; de az izenetböl - legalább felfogásom szerint — mindenki azt lógja A. ^
