1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 234. ülés
306 CCXXX1II ülés Fö-RR. naplója October 1-én 1844. A’zsídók iránti Tihanyi Ferenci, lemesi gróf: — Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, hogy miután a’ múlt országgyü,örvé"a5,iavas- lésen ö felsége az országos RRnek felterjesztésére nem bajlott, e’ tekintetből kelljen-e a’ tárgy felelt most vitatkozni? Jelenleg arról van kérdés, bogy miután a’ RR ezen §-t ugyanazon formában, ugyanazon szavakkal, mel- Iyekhez a’ méll. Fö-RR a’ múlt országgyűlésen hozzájárullak, ö felségéhez újólag felírás mellett felterjeszteni kívánják, van-e a’ mélt. Fő-RRnek okuk arra, hogy a" hozzájárulást most megtagadják, ’s változtak-e annyira a’ körülmények, hogy ezt lehessék? Én úgy vélem, hogy a' körülmények nem változtak, miért is a' mint a’ mull országgá ülésen a’ megállapodás történt, a’ törvényjavaslatot ezen pontra nézve el kell fogadnunk; mert ha a’ mélt. Fő-RR ezt nem tennék, nem teljesítenék azt, mit a’ múlt országgyü’ésen a’ zsidók tárgyában elvül felállítottak, t. i. hogy lépcsönkinl kell haladni. Ugyanis, ha most járulnának a’ t. RR kívánságához, nem lépcsönkiti haladást hanem visszalépést tennének. Bátor vagyok továbbá a’ mélt. Fö-RRet figyelmeztetni arra, miképen a’ törvén vek határozatlanságából ellenkezések és összeütköző magyarázatok keletkeznek; például mondatik: „lakhatnak ugyan a’ zsidók a' városban, de kereskedést nem űzhetnek“ Is e’ szerint némellyhelyeken, hol eddig annak gyakorlatában voltak, abból kiestek, úgy szintén némelly mezővárosokban a’ lakhatástól mindenféle ürügy alatt kizáralnak ; igy például a’ múlt országgyűlésen alkotott törvény a' bányavárosokra akép terjesztetett ki, hogy a’ zsidók bányavárosoktól négy mértföldnyire terjedő környéken nem lakhatnak. Mind ezeknél fogva , a' múlt országgyűlésen történt megállapodáshoz képest ezen §-t úgy, miül van, fellerjeszlelni kívánom. Gr. Forgách Aulai: — Nem tagadhatom meg magamtól, hogy egy kis észrevételt ne tegyek. A’ bányatörvénykönyv iránti munkálatban ugyanis egy § áll, mellyben az mondatik: „minden ezen törvénnyel ellenkező határozat eltörültetik.“ Ezen törvény által eltöröltetik tehát azon törvény is, melly eddig a’ zsidókat a’ bányavárosokból! lakásból kizárta; ha tehát itt kiveszszük a" bányavárosokat, ellenkezőleg bánunk azzal, mit úgy abból is, hogy visszalépést tenni nem kívánok, azon véleményben vagyok, miszerint ezen pont úgy mint áll, ő felségének felterjesztessék. — B. Rétag György, turóczi főispán: — Turóczmegye azon állapotban van, hogy hat mértföldnyire a’ bányavárosoktól a’ zsidóknak lakni nem szabad, és azt igen helyesnek látom, mert mi Turóczmegyében nagy békességben voltunk: azért arra szavazok, hogy az e’ részbeni törvényjavaslat menjen fel. Gr. Zuy Károly: — E’ tárgybani véleményem az ország előtt tárva áll, azért annak bővebb fejtegetésébe ereszkedni nem kívánván — röviden kijelentem: hogy a’ zsidókat valamint minden felekezetű és osztályú honpolgárokat, törvény által felszabadítani kívánom, de ha ettől elültetem, a’ t. RRkel kezet fogok. Gr. Szapáry Miklós: — Miután Sárosmegyének tisztelt főispánja dicsérte azon intézkedést, melly szerint Gömörmegyében zsidó nem lakhatik, és Turóczmegyében örökös főispánja kiemelte azt, miszerint Turóczmegyéböl a’ zsidók szinte kirekesztetnek, már most meg vagyok győződve , hogy miután ezen tárgyban hasonló felterjesztés történt a’ múlt országgyűlés alkalmával, mint a’ millyet most a’ t. RR ezen 2-ik pontban javasolnak — visszalépés volna, ha abban nem egyeznének meg: részemről a' RRet ezen pontra nézve pártolom. Gr. Yiczay Jléder: — Minthogy a’ múlt országgyűlésről ezen törvényjavaslat szorul szóra felterjesztetett, úgy mint előttünk áll, visszalépést lenni nem kívánván, a’ t. RR mellett szavazok. Gr. Almássy Móricz: — Erre csak azt akarom felelni, miután gróf Forgách Antalnak a’ bányatörvényküuyv 628 §-ban minden ezen törvénykönyvben foglalt törvényes intézkedéssel ellenkező törvények eltörülve vannak, 's hogy az praesalvalva van a' törvényre való hivatkozás által; de ha az sem volna is, a’ mélt. Fö-RR azt elakarják fogadni, és az 1840: 29 t. ez. provisiőját fentartani: ezen törvényezikknek ellörültetése arra egyáltalán nem fog vonatkozni. Gr. Széchenyi István : — \\a az ember tekinti, hogy Magyarországban ezen szerencsétlen és elnyomott népfaj egy idöóla mennyi ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami sympathiát iránta ne érezzen, és hogy itt és más alkalommal is hallottam, miszerint érettük felszólalások történnek, és mélt. gróf Zay Károly őket minden jogokkal felruházni kívánja, felfogni tudom; de más részről megvallom, hogy ha a' nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni e’tekintetben azon igen nagy engedékenységet. Nem akarom most azt vitatni, hogy a’nemzetiség dolga mennyire érdekes, — meg lehet, hogy nagy részben talán aberration alapul meggyőződésem, hanem nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio — — nem kell, erre állítok mindent, e’ nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép, mellynek talán több pénze lesz — leszünk, a’ dögböröket talán drágábben eladhatjuk ’stb. de ez engem nem mozdít; mindenekelőtt áll elöltem hűség a' fajtámhoz. Ij bizonyságát adja a’ magyar tág keblűségének, miszerint néha bizony épen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és a’ nélkül hogy észrevenné, vízbe esik, ’s később megbánja a‘ dolgot. A' magyar nemzetiség még nem régóta olly körülmények között volt, hogy bizony csuda, — és abban látom a" legnagyobb garantiát a’ nemzetiség jövendője felett, hogy t. i. annyi erővel és élelszikrával birt olly közel a’ sirhoz, miszerint az élet leié fordult, ’s ekkor ugyan intoleránsok voltunk, mi igen természetes, mert egyik tulságból a' másikba menvén, most az emberiség az embereket a’ zsidókkal együtt szivünkhöz szorítjuk, és most a’ legnagyobb liberalisták vagyunk; de helyzetünk e’ részben nem olly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet ugyanis elibertálhatta a’ zsidófajt, mert ha például én egy palaczk tintát öntök egy nagy lóba, azért a' viz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihalja a’nagy angol elemben a’zsidó Iranseát, — ugyanez áll Francziaországra nezve is; de ha a’ magyar levesbe az ember egy palaczk tintát önt, megromlik a’ leves, és azt meg nem eheti az ember; de más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejö a’ viz, ’s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket ben nem tarthatom, az igaz, ha a’ magamét lököm ki és a‘ másikat bcntarlom, azt az újságban fogják hirdetni, de biz én a’ magam gyermekét conserválom, és a’
