1843-1844 Főrendi Napló 6. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 234. ülés
304 CCXXXIV ülés Fö-RR. naplója October 1-én 1844. A'zsidók iránti Gr. Forydch Antal: — Engedje meg herczegséged, ’s engedjék meg a’ m. Fö-RR, hogy a’ lörvényjavgslatl ,r'LfJt.a'aS" nak szakaszonkinti tárgyalása előtt némclly észrevételeket magára a’jelen rendi egész izenetre tehessek. Mennyire kívántak a’ m. Fö-RR a’ zsidókon — kik lagadliatlan, sok tekintetben igen elnyomatnak — mindenkor segíteni, ennek legöszintébb bizonyságát a’ múlt országgyűlésen váltott izeneteink adják; mert a’ zsidók néposztályának mind szellemi mind anyagi javítására czélzó felhívás és az útmutatás is, mikint kellessék ezen néposztályon segíteni, a’ m. Fö-RR részéröl történt, és a‘ mennyiben a’ t. RR izenetei illy lekintetbeni intézkedéseket foglaltak magukban, ezekhez járulni, a’ m. Fö-RR szép hivatásuknak nézték. Nem kívánom tehát a’ mltgos tábla ezen hajlamát újra sok szavakkal felhívni; mert tiszta előttem azon meggyőződés: hogy a’ mélt. Fö-RR bármelly honunkban létező néposztály mind szellemi mind anyagi jólétének előmozdításához járulhatni hazafmi kötelességüknek tekintendik. Azért röviden az izenet és illetőleg közlött törvényjavaslatra áttérve, én ezt kél részre osztom: a’ törvényjavaslat első része magában foglalja azon törvényes intézkedéseket, mellyeket a’ mélt. Fö-RR már az előbbi országgyűlésen elfogadtak, ö felségének ismételve felterjesztettek, de mellyek királyi helybenhagyást nem nyertek. Ezen rész iránt, mellyet mint már előbbi országgyűlési conclusumot, most is elfogadhatónak tartok, a’ mennyire talán az egyes §§-ra lennének észrevételeim, ezeket az illető §§-nak tárgyalására fentartom. Második része szól a’zsidó nép neveléséről, szellemi kiképzéséről, egy Pesten felállítandó középponti rabbi-nevelő intézetrölzsidó tanodákról; és ez azon része a’ jelen törvényjavaslatnak, melly iránt felszólalok, és melly iránt a’ szakaszonkinti tárgyalást megelőzőleg kijelentem, mikint én a’ t. RRnek a’ törvényjavaslat második részében foglalt intézkedéseihez nem járulhatok, és azoknak el nem fogadására a’ mélt. táblát alázatosan kérem. Okaim röviden ezek — minthogy mind addig mig a’ többi honunkban létező minden néposzlályok szellemi kiképzéséről, röviden, mig a’ népnevelésről „ex asseCí rendelkezések nem történnek, mig a’ népnevelési munkálat maga egész kiterjedésében nem fog tárgyaltatni, sem szükségesnek sem czélirányosnak nem tartom a’ zsidó néposztály neveléséről kiemelve ezt a’ többiek sorából — rendelkezni, minthogy nem kívánok olly separatio által, mint azt a’ t. RR a’ zsidó és keresztény lakosok közt javasolják, uj statust in statu felállítani, minthogy azon jótétemények, mellyeket a’zsidóknak a’ törvényjavaslat első részében adunk, a’ második részben telt intézkedések által egészen megsemmisittetnék; sőt azt hiszem hogy a’zsidónép inkább mostani állásában kíván megmaradni, és reménységeit jobb időre elhaasztani, mint szerencséltetni olly törvény rendelete által, melly ö rája súlyosan halna; mert a’ zsidók, ha középponti rabbi-nevelö-intézelet, iskolákat és synagogákat akarnak építeni és felállítani, ezt szabad akaratból minden törvényes rendelet nélkül is megtehetik. Mind ezen okokból tehát kiindulva, és minthogy sajnosán vallom de őszintén hiszem, hogy a’ zsidó elem illy amalgamisatioja, illy rendezése, mint azt a’ t. RR javasolják, a’ még igen gyenge lábon álló magyar nemzetiség rovására történnék, az lenne m. Fö-RR alázatos indítványom: hogy a’ m. Fö-RR az országgyűlés jelen stádiumában, hol az időből kifogyva, úgyis csak igennel vagy nemmel lehet a’ tek. RRnek válaszolni, minthogy az izenet-váltásra idő már nincsen, — tartózkodva e’jelen törvényjavaslat érdemleges tárgyalásától, azon pontokhoz, mellyek már az előbbi országgyűlésen elfogadást nyertek, újólag hozzá állani, a’ többi pontokat pedig a’ népnevelési munkálat tárgyalására utalni méltóztassanak (Közhelyeslés). Gr. Almássy Móricz: — Mindenek elölt rövid felszólamlásomat avval kezdem, hogyha előttem szóló m. gr. Forgách Antal urnák indítványa a’ m. Fö-RR által elfogadtatik, akkor részemről e’ tárgynak ő Felsége elibe váló juttatását annyival kevésbé hátráltathatom5 ’s kívánom is hátráltatni, hogy azon pontok, mellyeket az indítványozó gróf ur jelenleg is elfogadtatni kíván , már a’ múlt országgyűléséről törvényjavaslatba szerkesztve a’ m. Fö-RRnek hozzájárultával felterjesztve valának; — mindazonáltal nem tagadhatom meg magamtól, hogy a’ jelen a’ l. KK és RR által tervezett törvényjavaslatnak némi ’s jelesen két pontjaira észrevételeimet meg ne tegyem. Jelesen mi az úgynevezett lürödelmi díjnak (tolerantialis taxa) eltörultetését illeti; — ezen nevezet előttem is úgy tűnik fel, mint egy gyűlöletes a’ mostani kornak szelidebb nézeteivel meg nem férő és az emberiség tekintetével öszeütközö kifejezés; mellyel továbbá élni részemről sem kívánnék; de magát ezen adózást illetőleg meg kell jegyeznem: hogyha bár törvénykönyveinkben nem is létezik egy olly czikk, mellynek világos tartalmán alapulna a’ kérdéses díjnak a’ zsidók általi fizetése, még is ennek bészedését, felfogásom szerint legalább, igazolja a’ százados és alap nélkül nem szűkölködő e’ részbeni gyakorlat. — Ila a’ legrégibb évrajzi adatokat tekintjük, ezekhöl azt fogjuk látni, hogy azon időkben midőn nem csak honunkban, de minden más nemzeteknél is a’ zsidók a’ társaságnak majdnem minden viszonyaiban sinlödtek, ők mindenütt a’ fejedelmeknek különös pártfogásuk alá vétetlek, ’s ezen jótéteményért bizonyos pártfogási vagy is prolectionalis adózással járultak a’fensöbb fejedelmi kincstárakhoz; — mint előre bocsátóm, igy vala ez folytonosan hazánkban is a’ legöszebb hajdan kortól óta azon szomorú idő pontig, midőn a’ török szeretett honunknak nagy részét elfoglalta, ezen nyomasztó fájdalmas nyűg alatt sorvadozott nemzetünk — ezen időszakban t. i. a’ zsidók hazánkat elhagyván, csak akkor tértek viszsza, midőn diadalmas fegyvereink által az ellenség hazánkból elüzetett, és mihelyest ők viszatérlek visszatért velük együtt a’ kérdéses adózásnak neme is elanynyira, hogy a’ zsidók közönségesen a’ kincstár jobbágyainak (subditi camerae) neveztettek; mire nézve több rendbeli királyaink által legkegyelmesebben kiadott parancsolatoknak mássai kezembe vannak, az ótátul fogva e mai napig szinte folytonosan létez a’ zsidóknak kérdésben forgó adózása. De minthogy az országnak rendei ezen díjnak eltörültetését, mint már azt megérintém, a’ múlt hongyülésén is kívánták, ezen pontnak bővebb fejtegetésével a m. Fö-RRet továbbá untatni nem kívánom. Második észrevételem illeti a’ t. KK és RR kívánságát, hogy a’ zsidók az országban mindenütt kivétel nélkül letelepedhessenek és lakhassanak. — Az 1840: 29 t.ez. hivatkozva a’1791 évi 38 törvény czikkre azon törvényes rendelést: miszerint a’zsidók nem csak a’ bánya városok területén hanem több mértföldnyi kiterjedésben azok körül sem lakhatnak, továbbá is mcgerösitelte — azon alapos okokat, mellyek ezen törvény további megtartását is ki-
