1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 166. ülés
5H CLXVI ülés Fő-RR. naplója Junius 22-én 1844. Vallás tárgyé-vallásbeli intézkedésben a’ viszonosság elvét, és a’ lelkismeret szabadságát szem elöl eine veszítse, cs egyedül *1844 marc" ezen e'vel vegye zsinórmértékül, mert máskép az egyik vagy másik vallásfelekezet ellen minden bizonnyal csak -|5-ikk;^i ^'zsarnokul fog bánni. De a’ kormánynak válaszában előadott okok a’ vallás tárgyának minden pontjaira nézve nem RK iicnctc és alkalmaztattak, hanem egyedül a’vegyesházasságból születendő gyermekek milly vallásban való neveltetésére. klrí|at»JaVaS'Ez az oka mélt. Fö-RR! hogy én legalább részemről ezen kír. választ elfogadhatónak nem vélem; nem pedig először azért: mert fonákul alkalmaztatik a’ lelkismeret szabadságának elve; sőt én ezen pontra nézve azt még alkalmazhatónak sem találom: mert hitem és meggyőződésem az, hogy lelkismeret szabadsága nem létezik abban, hogy szülök szabadon intézkedhessenek arról, hogy melly vallásban neveltessék gyermekeiket?; hanem a’ lelkiismeret szabadságának elve abban rejlik, hogy minden honpolgár azon vallást követhesse szabadon, mellyet meggyőződése szerint legjobbnak tart. Ebben rejlik a’ lelki szabadságnak elve, nem pedig abban, hogy melly vallásban neveltessenek a’ gyermekek. Mondám továbbá, hogy azon elvet nem találom alkalmazhatónak ezen pontra nézve, mert hogy valaki lelkismeret szabadságát követhesse, mindenek előtt szükséges, hogy szabadakarata legyen: már pedig, hogy szabadakarat az egyezkedésekben nem létezhetik, azt a’ tapasztalás mulatja: mert előbb mintsem a’ törvényhozása’ vallás tárgyába avatkozott volna, midőn még lehetséges volt, hogy a’felek szabadakarattal élhessenek az egyezkedésben, ettől eliittettek a’ felek az egyházirend eljárása és avatkozása által, ’s azon zavarokat okozák, mellyek maguk után vonták a’törvényhozás beavatkozásának szükségét, mint ennek az 1791: 26 t. ez. legnagyobb tanúsága, miután rendelkezett arról, hogy milly vallásban neveltessenek a’ vegyesházasságból született gyermekek; de mind a’ mellett, hogy a’ törvényhozás ekkint gondolkozott, az egyházirend eszközt és módot tudott találni beavatkozását szilárdítani annyira, Rogy a’ törvényhozásnak még mélyebb beavatkozását szükségessé tette. így mélt. Fö-RR! a' szabadakaratnak helye itt nincsen; mert egy harmadik beavatkozása mindenesetre szükséges, f. i. vagy az egyházirendnek, vagy a’ törvényhozásnak; itt tehát a’ választás a’ kettő között van: vagy a’ hierarchiának beavatkozását kell tűrni, vagy ha ezt tűrni nem akarjuk, mást nem tehetünk, mint a’ törvényhozásnak még mélyebb beavatkozást engedni. E’ kettő közöli a’ választás nem nehéz; miszerint én inkább a’ törvényhozó részrehajlatlan parancsoló rendeletének engedek helyet, minisem az ellenségeskedések és viszálkodások magvait keblében rejtő hierarchiának, melly hierarchia önző jellemének köszönhetik a’ mélt. Fö-RR mind azon ingerültségeket, mellyek nemcsak hazánkban, hanem egész Európában tapasztaltainak. De m. Fö-RR! hogy itt egy harmadik beavatkozás szükséges, maga a’ kormány is átlátja: mert első leiratában maga a’ kormány is parancsoló törvényhozatalára állott rá. És én mélt. Fö-RR! ezen rendelkezését pártoltam és czélszeriinek találtam volna, ha ezt nem paralizálta volna azon szava által, mellyel másik leiratában a’ kötéseknek helyt enged. A’ kormány tehát egy harmadiknak befolyását megengedte: mert vagy a’ hierarchia befolyásának enged helyet, vagy a’ törvény parancsoló rendeletének. De legyen bármiként, napnál világosabb, hogy tekintve a’kormány leiratait, azok egymással ellentétben állanak: mert midőn elöbbeni válaszában nyilván kimondja azt, hogy a’ lelkismeret szabadságának elvét kívánja követni, — utóbbi válaszában egészen mást mond, t. i. egy harmadik beavatkozásának enged helyet, melly következéskép a’ lélekismeret szabadságát korlátozza. De mélt. Fö-RR! én azt vélem, hogy a’ viszonosságnak úgy, mint azt a’ kormány válaszában emlité, helye sem lehet, mert fel sem tehetem a’ kormány részéről azt, hogy a’ viszonosság elvét abban helyeztetné, hogy t. i. az egyik félt a’ másikkal egyenlő állásba tenni nem akarná, vagy hogy a’ hierarchiának ezen önkényét megszorítaná; én részemről a’viszonosságot az 1791: 26 t. ez. azon rendeletére találom alkalmazhatónak, mellyben az mondatik, hogy atyjok vallásában neveltessenek a’ gyermekek; erre nézve pedig, ha a’ kormány válaszában a' vizsonosság elvét követni kívánta volna, legjobb alkalma lett volna azt szintúgy kimondani. De tovább megyek e' két kir. válasz egvmássali összehasonlításában: mind a’ kettőben a’ lélekismeret szabadságának elvét, mint már mondám, látom kijelenteni; az egyikben a’ kormány a’ lelkismeret szabadságával megegyeztetni tudja a’ parancsoló törvényt, a' másikban pedig a’ kötéseket engedi meg, és azokat polgári kötéseknek canonizálja. Az utóbbi válaszban is megemlittetik a’ lelkismeret szabadsága; azonban a’kormány a’lelkismeret szabadságával sem a’parancsoló törvényt megegyezletni nem tudta, sem pedig utóbb azokat polgári kötésnek nem nevezi. Kérdem a’ mélt. Fö-RRel: mellyikben van igaza a’ kormánynak? Nyilván kimondom — mint elörebocsátoltam — hogy miután sem szabadakaratnak, sem a’ lelkismeret szabadságnak helyét nem látom: úgy vélem, hogy a’ kormánynak egyikben sem volt igaza; de előbb véleményemet ez iránt kijelenteni nem akarom, mig nem fognak nyilatkozni azon méltóságos urak, kik tán azon kir. leirat koholásában résztvettek, és azon elvhez hozzájárultak. — A’ kormány azon válasza, mellyben a’ gyermekek nevelése iránti egyezkedést megengedi, mondhatlan következetlenségben áll magával a’ kormány ez akaratával, és összeütközésben a’ szerződések természetével: mert a’ kötelezések definitiója szerint mindenki köteles szerződését megtartani, midőn a' leirat az egyezkedést ugyan nyilván megengedi, de egyezkedésük teljesítésére őket, a leirat szavai szerint, kényszeríteni nem lehet. Ez több mint az önelvekkeli következetlenség, több mint összeütközés a’ conlractusok természetével, sőt egy olly elv kijelentése, mire én, ki nemegyszer vallástalansággal vádoltattam, soha ráállani nem fognék, mert benne rejlik az erkölcstelenségnek elve. Igen mélt. Fö-RR! mert azon elv, hogy egyezkedni mindenkinek lehet, de ez egyesség teljesítésére kényszeríteni senkit, a* moral és a’ status szerződések philosophiájában fel nem találtatható, ’s az által hogy ingerelni fogja a’ feleket az egyezkedések meg nem tartására, erkölcstelenségre vezet. Már pedig hitem és meggyőződésem szerint minden vallásnak, és így a’ catholica vallásnak is alapja az erkölcsiség, az erkölcstelenség vallástalanságra vezet. Annálfogva én a’ t. RR izenelét pártolom; ha pedig ezen véleményem többséget nem nyerend: prímás ö herczegségével szavazok a’ részben, hogy a" kormány ezen válasza el ne fogadtassák. B. Vay Miklós: — Mindenek előtt azon fogok igyekezni, hogy az előttünk fekvő kérdést a’ hideg meg-
