1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 166. ülés
CLX\ I ülés Fó-RR. naplója Junius 22-én 1844. 61 tásom. hogy positiv törvény által az mondassák ki, hogy minden gyermek apja vallását kövesse. Positiv, ’s pedig Vallás tárgyúépen illy positiv törvény nélkül a’ legfőbb bajoknak nem lesz honunkban vége. Ugyanis közöttünk a’ baj nem fog 's",érikeze" megszűnni addig, mig a’ vegyesházasságoknak összeadására nézve is tisztába nem hozzuk a’ dolgot, mi a’ szülék 25_ik k k v»szabad rendelkezése által csak még nagyobb zavaroknak tétetnek ki, a’ mint hogy e’ tekintetben nekem az egészRu L-nne és kérdésre ezek nézeteim: hogy a’ r. catholica hittanjai szerint sacramenlumnak vallott házasság eszméjéből az evan-felir4Ji!|l gelicusok dogmái szerint sem maradhat ki annak vallásos oldala; — tudva van előttünk: a’ statusnak joga van "s kötelessége a’ maga részéről külsőkre nézve szabályozni a’ vegyesházasságot, mint olly intézetet, melly neki fentarlója, és igy annak érvényességét polgári tekintetben bizonyos formaságok megtartásához köti. De más részről az egyháznak ép olly joga ’s hivatása bensőleg rendelkezni a’ házasságokról: melly joggal azonban minden bevett vallásnak ’s annak egyházának élni van joga; igy rendelkeztek egy ügyben, bárha egészen különböző elvekből indulva is ki, leginkább Porosz, Austria és Francziaország; igy rendelkezett arról az 1791: 26 t. ez. is nálunk, hol a’ vegyesházasságok ügyében közbejött sérelem nem abban áll jelenleg, hogy a’ r. cath. egyház a’ copulatióra nézve igy, vagy amúgy rendelkezett; hanem abban, hogy az egyszer megállapított ’s honi törvénybe iglatott félszázados copulalioi szabályt törvényhozás nélkül via facti megszüntette; holott e’ tárgy nem csupán a’ r. catholica egyház körére szorítkozik, hanem érintkezésben van más hitüekkel: ’s igy a’ törvényhozás közös tárgyai közé tartozik. Akármelly felekezet módosíthatja liturgiáját a’házassági copulatiora nézve is, ’s mig az csak a’felekezet körébe tartozik, senkinek sincs szólója hozzá; de más hitüekkel érintkezésben nem szabad a’ törvényhozás hire nélkül azt tenni, miután törvény hozatott az előbbi szabályok tekintetében, ’s a’ törvény mintegy ezek közludomásán alapittatott. Miután azonban honunkban a’ clerus ezt telte, és miután a’ főméit. RR azt állítják, hogy az egyházi rendet kényszerűm nem lehet azon szertartás megtartására, mellyel az 1791 törvény előtt élt, mellyre e’törvény alapítva vala , mellyel azután a’ törvény nyomán is félszázadig gyakorlott, nem fogja kétségbe vehetni annak szükségét, hogy uj positiv törvényre van e’ tekintetben az országnak szüksége; ’s e’ tekintetben arra kell figye!meznie, hogy ismét olly szabály hozassák, melly mellett egyik törvényesen bevett vallásnak se sértessenek jogai, melly mellett mindenik szabadon rendelkezhessék bensőleg, ’s mellyben mindenik megnyugvását lelhesse. Illy kielégítő mindenik félre nézve ’s igy nem ütközik egyiknek is elveibe azon mód, mellyet a’ I.RR a’ vőlegény papjára nézve ismételve javasoltak. Megnyughatik ugyanis ebben a’ catholicus: mert hiszen nála nem az összeadó pap administrálja áldás által a’ sacramentumot, hanem azzá e’ kötést a’ házasfelek a’ megegyezés szabályszerű nyilvánítása által emelik, — a’ minthogy e’ nézet mellett világos bizonyság az, hogy a’ r. catholica egyház a’ protestánsok házasságát is, bár annak sacramentumi malasztot nem tulajdonit, sacramenlumnak ’s ennél fogva felbonthatlannak tartja; holott pedig az sacramentummá a’ protestáns pap által nem lett; és igy a’ felek megegyezése nyilvánítása által lesz azzá. Hiszen, hogy ez igy van, magából abból kiviláglik, a’ mit tegnap Csanádi és phárósi püspök ö méltóságuk elöhozának a’ válóperek feletti viták alkalmával, hivatkozván az 1791: 26 t. ez. 16 § ezen szavaira: „Causae matrimoniorum tam eorum, quae jam tempore, quo inita sunt, mixta erant, quam et eorum, quae per transitum alterutrius partis a’ sacris evangelicis ad sacra catholica mixta efTecta essent, cum ulrobique (és igy ott is, hol a’ tiszta evangelicus pap adta össze) de veri nominis sacramento agatur, — sedibus catholicis spiritualibus deferentur.“ — Világos bizonyság végre e’ nézet mellett az, hogy a’ r. catholica egyház a’ második házasságnál nem adat benedictiót; holott pedig kétségkívül ez is sacramentum. Nálunk protestánsoknál ellenben épen az áldás teszi a’ házasság vallásos oldalát; a’ melly házasságnál ez nincs, az a’ mi confessiónk szerint egyházi tekintetben érvénytelen. Confessiónk szavai ugyanis ezek: „Docemus contrahenda esse conjugia-------et confirmentur publice in templo cum precatione et benedictione.“ Helvetica confessio posterior 29. Ugyan ezt rendelik cánonaink, — nevezetesen géléi Katona can. 67: „Copulatio usu jam antiquitus recepto solenni, et corporali juramento fieri debet, et quidem in templo etc.; a’ fenemlitelt usus pedig feltaláltatik régi agendainkban, — nevezetesen milotai Nyilas István 1623 e) pont alatt igy szól: „Ezek után áld meg“ ’stb. 3IindezekböI összesen véve világos: hogy lör a’ r. catholica egyház a’ házasságot ugyan sacramentumnak, de a’ papi copulatiót ’s benedictiót lényegesen szükségesnek nem tartja: 2-or: hogy a’ catholica egyház állal a’ tiszta protestáns házasság is sacramentumnak ismertetik: annak kell hát azon vegyest is ismerni, mellyet a’ protestáns pap ad össze; 3-or: hogy a‘ protestánsoknál dogmáik, confessióik ’s canonaik értelmében lényeges dolog a’ copulatio ’s benedictio; miből egyenes következés: hogy vegyesházasságoknál ha a’ r. catholica egyház megvonja a’ copulatiót, a’ protestáns által kell egybeadatniok, a’ mennyiben az illy mód kielégíti a’ catholicus félt, kire nézve ez sacramentum lesz, ki a’ protestánst, ki tanjui szerint az áldást nem nélkülözheti; a’ felek egyezkedésére bízni a’ dolgot nem lehet; mert itt az ö ügyök kapcsolatban van az illető felekezetek ügyével: és igy azt kell ennek ’s nem ezt annak alája rendelni. Nincs tehát más mód a’ vegyesházasságnak összeadására nézve, mint vagy az 1791: 26 lörvényczikket eredeti értelmére rávinni, ’s kötelezni az egyházi rendet az áldás megadására, vagy pedig az általam felállított elvekhez képest uj szabályokról gondoskodni. Illy czélszerü szabálynak hiszem a’ mondottak szerint a’ t. RR állal javasolt módot, ’s azért ahhoz továbbá is ragaszkodom. Bocsánatot kérve hoszas előadásomért, röviden ime’ ezekben pontosilom össze szavazatomat. Nekem mindenek előtt positiv törvény kell, ’s pedig ollyan, melly minden bajnak egyszerre végét vesse; ’s mig ez elvet világosan, tisztán ki nem mondja a’ kormány, addig közelítésről részemről nem is álmodhatom, de nem is látom az eddigi conclusum megváltoztatásának továbbá okát 1-ör: mert ha általánosan veszem fel a tárgyat, az ö felsége által kimondott elveket törvényjavaslatunkban is feltalálom; ha pedig 2-or az egyes pontok megváltoztatásáról lenne a’ szó: erre még kevesebb okol lelnék, miután az elsőre nézve a’kérdést bevégzett ténynek kell tekintenem ország ’s kormány között, maga ö felsége beegyezvén a' reversalisok eltörlésében. Lpen úgy nem látom át az 5-ik ponttól miért kellene elállanom? miután ö felsége attól nem idegenségét nyilvánító. A 4-ikpont Fő-Rendi Napló V. köt.
