1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 165. ülés
CLXV ülés Fö-HR. naplója Június 21-én 1844. 29 nete. Gr. Majldth János: — („Maradjon“). Ila a’ m. főrendi táblának többsége azt kívánja, hogy vége legyen a’vallás tár?yiidiscussiúnak, szívesen elállók a’ szólástól; de ha folytatni kell a’ tanácskozást, azon esetre el nem állok a’ szólás-banjelesen: a' 7 reversalisok, tói („Helyes !“). átmenetei vá-B. Eötvös József: — Én csak az iránt akarom magamat igazolni, miszerint kassai püspök ö méltósága azt p^oteíanTokmondá: hogy képzelni nem tudja, hogy ugyanazon egy házasság egy félre nézve felbontható, a’másikra nézvesnaba“aorv^‘ pedig felhonthatlan legyen. Hogy ez nem képzelhellen: de sőt a’ catholica egyház elve szerint sem képzelhetlen, e*dása iránt a' annak bebizonyítására a’ m. Fö-RR engedelmével két igen rövid czikket fogok felolvasni a1 jus canonicumból, hol**** 2”k *e~ ezen elv világosan felállittatik, és hol maga az egyház kimondja, hogy a’ házasság egy félre nézve lehet felbonthatlan, a’ másikra nézve pedig felbontható, és ezen két rövid canon e’ következő: (felolvassa) „Can. XVII. cans. XXXII Qu. VII. Uxor a viro non discedat, nisi causa fornicationis; quod si discesserit, aut maneat innupta, aut reconcilietur viro suo; et vir similiter non dimittat uxorem. Ideo non subdit de viro, quod de uxore praemisit; quia viro licet ducere aliam“, a’másik pedig így szól: „Can. XVIII caus. XXXII Qu. VII. Bonum esset, si sic permaneret, ut abstinentiae vacaret; sed quia hoc magnorum est, — ille, qui se non poterit continere, nubat magis, non tamen subsidii opem subtrahat ab illa, quam infirmitas praepedit, non detestabilis culpa excludit“. Ezt csak azért olvastam fel, hogy megmutassam, hogy ezen egyháznak elve szerint is képzelhető azon eset, hogy a’ házastársaknak egyike uj házasságra lépjen akkor, midőn az illy házasság a’ másikra felhonthatlan. Gr. Majldth János: — A’ tárgy discussiójába ereszkedvén, bátor vagyok észrevételt tenni. Több ízben panaszok emeltetlek az ellen, hogy történtek ollynn lépések, mellyek által a’vegyesházasságok nehezittetnek, és az 1791: 26 t. ez. e1 tárgyban úgy magyaráztatott, hogy az által a’ vegyesházasságoknak létrehozása könnyittetik; és ime most a’ t. RR egy olly javaslatot hozlak, és a’ mélt. Fö-RR közöl azt többen pártolják, melly a’ vegyesházasságok könnyítésével homlokegyenest összeütköző elveket foglal magában; mert ha a’ törvényben azt mondjuk ki, hogy a’ vegyeshazasságban a’ nem catholicus félnek szabad más házasságra lépni, a’ catholicus félnek pedig nem: akkor — engedjék meg ezen szót — a’ catholicus leányt, ki protestánshoz férjhez megy, mindjárt az örültek házába kellene zárni; mert mihelyt férje reá un, úgy fogja kínozni és gyötörni, hogy válóperre fog lépni, minek következése az lesz, hogy a’ protestáns fél uj házasságra lépvén, a’ catholica fél, melly sem leány, sem özvegy nem lesz, szerencsétlen állapotban maradand. És így nem pártolhatván a’ t. RR izenelét, a1 mélt. Fö-RR eddigi határozatukhoz ragaszkodom; és mint mondám, nem foghatom fel, hogy azok, kik a’ vegyesházasságok könnyítését pártolják, mikint pártolhatják a’ t. RR által felállított ezen elvet, melly azoknak akadályoztatására szolgáland. B. Perényi Zsigmondi ugocsai főispán: — Nekem alkalmam e’ tárgy felelt nyilatkozni nem lévén, őszintén megvallom, most sem szólalnék fel, ha nézetem e’ tárgyban a’ t. RR és a’ mélt. Fö-RR nézetétől egészen különböző nem volna. Azon esetre például, hogy ha a' vegyesházasság kezdetnél fogva vegyes, a’ mélt. Fö-RR nézetét pártolom; mert a’ t. RR javaslata szerint igen nagy súrlódásokra és a’ családi csend ’s rend felbontására adna alkalmat. Midőn a’ protestáns fél catholica személyt vesz feleségül, tudja, hogy a’ catholica vallás elveivel meg nem egyezik az elválasztás esetében az uj házasság, — ellenben azon esetben, midőn kezdetben tiszta protestáns volt a’ házasság, és csak idöjártával vált vegyessé, és az egyik r. catholica vallásnak követője lett, — az esetre a’ t. RR izenetét pártolom, mert azon esetben, midőn tiszta protestáns volt a’ házasság, a’ protestáns fél nem tudván azt, mi fog következni, azon hiszemben lépett házasságra, hogy az elválás esetében vallásának elve szerint neki szabad lesz más házasságra lépni; — a’ mélt. Fö-RR állal felállított elv mellett pedig rettentőn csalódnék, mit az igazsággal megegyeztelni nem tudok: ahhozképest kívánom tehát módosítani a’ dolgot, hogy ott, hol a’ házasság kezdetben vegyes volt, maradjon a’ mélt. Fö-RR eddigi határozata; hol pedig a’ házasság időjártával vált vegyessé, a’ tek. RR izenete fogadtassák el. Ez véleményem, és bár tudom, hogy nagy többségre nem talál, de minthogy nézetemet még eddig ki nem jelentettem, bátor valék ezt ezúttal tenni. Lonocics József, Csanádi megyés püspök: — Igen épülök azon búvárkodásban, mellyel b. Eötvös József még a’ corpus juris canonicit is tudományos szorgalmának tárgyává tévé. Két canont hozott fel a’ mélt. báró; és miután a’ mélt. bárónak elég ideje volt e’ részben a’ szükséges combinatiót meg tenni, — nekem is idő kellene a’ felelet megtétele végett, hogy azt meglehessem, és akkor válaszom tán tisztább ’s kielégítőbb lehetne. Az egyik egyházi törvény szól a’ házasságtörésről. Az iránt meg kell jegyeznem, hogy a’catholica egyház még most is töri az egyesült görögöknél azon véleményt, hogy a’ házasságlörés esetében elválhatnak a’ házasfelek. — Meg lehet tán máskor is előadtam: de nem kételkedem most is előadni, mit e’ részben szükségesnek tartok. A’ tridenti zsinatban már készen állott egy canon; ez olly szavakban lelt volna szerkezteivé: „Si quis dixerit per adulterium solvi matrimonium, anathema sit“; azonban küzbenjöttek a’ velenczeiek követei, kik azt mondották, hogy némelly birtokukhoz tartozó szigetekben számos görögegyesültek laknak, kiknél egyházuk tanja szerint a’ házasságtörés esetében felbontható lévén a’ házasság, ama’ határozatnak reájok nézve igen kellemetlen hatása lenne. Méltánylotta a zsinat eme’ figyelmeztetést, ’s kímélni kívánván a’ napkeleti egyháznak ama’ véleményét, a’ nevezett canont ekkép módosilá: „Si quis dixerit ecclesiam errare, dum docuit et docet per adulterium non dirimi matrimonium, anathema sil“. Ezen határozatában a’ kíméletnek különös jelét adá az említett tridenti zsinat, mert kikölé ugyan magának, hogy a’ mit e’ tekintetben kezdet óta mindenkor tartott ’s tanított, roszalani, kárhoztatni senki se merje; de egyszersmind ekkint módosítván előbbi canonját, ez által tanusitá azt, hogy ö sem kárhoztatja a' napkeleti egyháznak ama’ különböző véleményét, ’s hogy noha ezt nem helyesli, de tűrni akarja. Ali a’ második canont illeti, mellyet a’ mélt. ur felhozott: egyszeri hallás után is azt kell hinnem, hogy abban az úgynevezett nösztehetetlenségröl van szó; már pedig az impotentia esetében az egyházi törvény is azt rendeli, miről az idézett canon szól, hogy a lelek, Fő-Rendi Napló V. köt.
