1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. 19 azok közöl, kik hajdan a’ mellett voltak, elfogadni kétkednek sőt vonakodnak. Mi engem illet: én nem voltam soha Vallás tárgyáa" korlátlan átmenetei mellett, és igy állásom e’részben a’ többieknél sokkal könnyebb, — nem annyiban azért, mi-^even^Uov’ vei a’ mélt. főrendi tábla ebbeli nézeteimben mindeddig osztozván, döbbeni elveivel, mellyeket három országgyü-á,mcncte'.’ vá'lésen keresztül mindig fentarlott, ellenkezésbe nem jöhet, visszalépést nem tehet, ’s igy azon formákat közönsége- protesunsok* sen véve, mellyeket eddig sürgetett, most egyáltalában el nem vetheti, — hanem azért: mert én mindigaz atmene- “‘igu^befotel ügyében határozott formát kívántam, és pedig azért, mivel igy gondolták sok esetekben akadályoztalhatónak,P*Rdasa.'kránl»’ hogy az átmenetei dolga külső befolyásoknak és egyes kedvetlen eseteknek következése ne legyen: nem kíván- nete. lám p. o. azt, hogy a’ vallásával játékotüzö midőn protestáns pap részére siirgettetik a’ fizetés, akkor magát catholicnsnak jelentse be, és akkor, midőn a’catholicus lelkész fizetését szorgalmazza, magát ismét protestánsnak vallja. E’ tekintetből bizonyos átmeneti formákat óhajtottam és óhajtók most is. Az, mit a’ t. RR e’ részben javaslanak, nem tagadhatom, hogy előttem kedvesebb volna: de mégis az iránt is, mit gróf Széchen Antal ur előadott, bár arra észrevételeim volnának, miután közel jár a’ t. RR javaslatához, nem tartózkodom egyenesen kijelenteni, hogy azon indítványhoz járulni nem vonakodom, még pedig fökint azért is: minthogy én ezen megalapítandó formákat a" protestáns vallással is igen jól tudom egyeztetni. Es itt találkozom Csanádi püspök ö nagyméltóságának azon megjegyzésével: hogy mikép lehet a’ protestánsoknak sürgetni a’ formákat, kik eddig formákhoz szabva nem voltak? És erre azt mondom: nem ellenkezik ugyan a' protestánsok elveivel az átmenetei egy vallásról a’ másikra, de azt nem hagyhatják helyben, hogy az fontolallanol történjék: mert minden vallásnak szent törekedése az, hogy mind azok, kik valamelly egyház kebelében élnek, mennyire lehetséges, becsületesek legyenek; azt pedig ki külső tekintetből, nem meggyőződésből megy egyik vallásból a’ másikba, a’ protestáns épen oily kevéssé tartja és tarthatja becsületes embernek, mint a’ catholicus, — ezt senki kétségbe nem hozhatja: ’s igy e’ tekintetből olly formáknak megállapításához, mellyek a’ lelkismeret szabadságának korlátot nem tesznek, de mégis a’ nevezetes lépés megfontolására időt engednek, a" protestáns vallásos elvei minden sérelem nélkül járulhat, sőt azt ezekkel egybehangzóig követelheti. Mind ezeknél fogva újabban kijelentem, mivel kívánságomhoz gróf Széchen Antal ö méltósága indítványa közel áll, ahhoz járulok. Gr. De la Motte Károly: — Báró Eötvös József Öméltósága azt állította, hogy a’vallásos tárgyakat az országgyűlésnek egyedül polgári tekintetből kell tárgy alni. Megvallom, ez állítását magamévá tenni nem kívánom, mert ha meggondolom, hogy a’ vallás a’ szerencsétlen embernek egyetlen egy istápja, és a’ vallás az, melly a’ statusban csendet, moralitást és boldogságot idéz elő: úgy azt tartom, hogy a’ törvényhozásnak sem lehet mellőzni a’ vallásos tekintetet. De ha polgári tekintetben veszem is a’ jelen kérdést, miután a’t. RR javaslata egészen kizárja a' lelkipásztort, azt hiszem, hogy polgári tekintetből is, t. i. hogy a’ statusnak jobbléte eszközöltessék, szükséges, hogy az egyháznak befolyása e’ tekintetben megtartassák. Ha tehát tisztán vallásos dologkban a’ lelkipásztorok kizáratnának, és csak a’ polgári hatóság tétetnék annak helyébe, úgy tartom, a’ vallásos tekintet szenvedne, és a’ vallásnak tekintete felette koczkáztalnék. Ezen nézetekből kiindulva, én a’ t. RR javaslatához nem járulhatok. Gróf Széchen Antal javaslata ugyan eltávozik a’ t. RR izenetétöl abban, hogy pro statu notitiae szolgáljon csak a’ lelkipásztornak azon eset, hogy ez vagy amaz vallását változtatja; de ha a’ lelkipásztornak egyéb befolyása nincsen mint ez: megvallom, hogy olly csekély functiója van, mellyet a’ vallásos tekintetből elegendőnek nem tartok a’ vallás tekintélyét illetőleg, és épen ezen polgári tekinteteknél fogva el nem fogadhatom gróf Széchen Antal javaslatát sem. Hallottam azt is, hogy a’ határozatokat felforgatni nem lehet; — distingválom a’ dolgot; kétféle határozat van, az egyik a’ két tábla közötti; ezt felforgatni nehéz, és épen a’ mostani körülmény oda vezet bennünket, hogy a’ legnagyobb óvatossággal hozzunk határozatot; a’ másik a’ tábla határozata, és még kell vallanom, miszerint sajnosán tapasztaltam, hogy határozatainkon sok módosítások medius terminusok által történnek, és ezek gyakran egymásután változtatnak; és igy megvallom, hogy azt óhajtottam volna — bár magam állok most itt — hogy ezen táblának elöbbeni határozatához ragaszkodtunk volna: mert az elöbbeni határozatnál fogva látom azt, hogy vallásnak tekintélye fen van tartva; hogy itt vagy ott nem egyedül pro statu notitiae adatik tudtára a’ lelkipásztornak az eset, hanem hogy felügyeljen, hogy temere ne történjék az átmenet: ez az 1791: 26 t. czikknek szelleme volt. Mi gróf Forgách Antal indítványát illeti: én abban egyéb hiányt nem látok, mint talán azt, hogy a’ méltóságos gróf nem elég világosan fejezte ki magát; mert midőn a’ korlátlan átmenet mellett nyilatkozott, lehetetlen, hogy minden forma nélkül kívánta volna azt végrehajtatni: mert forma dat esse rei. Ennélfogva úgy állhatok mélt. gróf Forgách Antal javaslatára, hogy a’ forma ollyan legyen, melly a’ világi hatóságnak ne adjon suprapondiumot az egjházi hatóság felelt: ekkor — mondom — szívesen hozzáállok, de a’ másik indítványt el nem fogadhatom. Tihanyi Ferenci, temesi gróf: — A’szabad átmeneteire nézve három terv áll előttünk; mind annyi jelei annak, mennyire sürget az idő, és hogy azt továbbá tartóztatni nem lehet, és nincsen többé szükség e’nagy kérdésnek jelen kedvezőbb helyzetében fontosságáról és igazságáról szólani; a’ lélekismeret szabadon működhetik és kiki szabadon ’s viszszatartóztatás nélkül követheti érzéseit, mellyekben megnyugvást talál. Ezen tervek különböznek ugyan többel kevesebbet egymástól, abban még is egyesülnek, hogy az átmenetei egyik vallásból a’másikba szabad legyen, hogy az senkitől se tételezlethessék fel, és hogy az őfelségéhez való felterjesztés a’valóságos átmenet után egyedül tudomás véa’ Helytartótanács utján történjék. — Ezen tervek egyike, mellyet gróf Forgách Antal indítványba hozott — úgy látszik, legszabadabb, és ha tanácskozásaink az 1832-diki stádiumban lennének, midőn t.i. a' KK és RR az átmeneteit az egyik vallásból a’ másikba minden ünnepélyességek nélkül szabaddá kívánták lenni, a* tisztelt gróf indítványa talán pártolást igényelhetett volna. Én most is tisztábbnak látom a’KK és RR azon nézeteit, mellyeket 1832-ben e részben fejtegettek. De ha tekintem, hogy a’ mélt. Fö-RR 1832-ik év óla, midőn a’ IvK és RR első indítványukat
