1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
16 CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. Vallás tárgyi-nincs. A' világi, megyéi vagy helybeli halalomnak olly nagy terjedelmű, a’lelkiszabadságol korlátozó jogok, adatnak, mellyek a' szabadságot veszélyeztetik. Biztosítást, hogy az említett hatóságoknak tisztei e’ kedvetlen ’s unalátmeietei, vá-ma9 munkálatban mindig szorgalmatosán ’s részrehajlatlanul eljárni fognak, nem látok; és noha a’ t. KK és RR protestánsok-ezen esetet lehetőnek tartják, mégis csak gyenge segédeszközhöz nyúlnak; rendelnek t. i. egy ismételt folvamo"«!gba°nbefo-dást azokhoz, a’ kik már először is a’ dolgot nem pártolták. Ez okból jobban tetszik nekem gr. Széchen Antal inrr *2* k*"1 *' dilványs: mert ott az egyházirend némilegi ellenörködése elismertetik , vallásos dolgokban annak befolyási kötenete. lességét a’ calholicusokra nézve tagadni nem lehet. Mind a’ mellett ezen utolsó elv javaslatában sem találom kielégitöleg kifejtve, a’ befolyás csak engedöleg kimondatván. Az egyházirend minden sza! ad ország elismert gyakorlata ellen alávettetik az egyik, és másik javaslatban a’polgári hatalom alá. Mig mind a’ kettőben visszaélések esetében a’ vallásos vitáknak, súrlódásoknak gát nem vettetik, lehetőleg nincsenek elmellözve: ’s úgy az sincs mellőzve, hogya’lelkismerel iránt köztanácskozások tartathatnak, mellyek sok esetekben a’lelkiszabadságnak szabad mozgását gátolják. A’ bajon úgy sikeresen nem segittetik. Illy esetben csekély vélekedésem szerint jobb semmi megszorító törvényt hozni, mert a’ lelki szabadság gyakorlatát megtiltani nem lehet; de azt még bizonyos feltételek és ünnepélyes megszorító formák által sem szabad korlátozni. Legtanácsosabb csak az általános elvet elfogadni, a’ nélkül, hogy az engedelem, melly a' catholica hitvallása ellen volna, törvényesen kimondatnék, mi úgyis szükségtelen ismétlése a’ lelkiszabadság elismerésének volna. Nézeteimnek legjobban felel meg tisztelt barátom gr. Forgách Antal indítványa a’ formák kihagyása iránt. Elfogadom egyszersmind tisztelt Sárosmegye főispánja azon hozzáadását, hogy az esetek mindig ö felségének extra dominium jelentessenek be, és hogy a’ valóságos álmenésre bizonyos idő jelentessék ki. Mind e’ kettőt nem annyira formalitásoknak tekintem, mint inkább természetes következéseinek azon átmenési esetnek vagy tettnek, mellyek törvény nélkül is magukból kifejlődni fognak. Gr. Nddasdy Leopold, komáromi főispán: — Én részemről nyilvánítom, hogy a’ kél tábla eonclusuma által kötve érzem magamat; conclusum pedig előttem az; miszerint az átmenet bizonyos formalitásokhoz legyen kötve, mert múlt tanácskozásunk alatt azon stádiumra ment át e’ tárgy, hogy az átmenetnél bizonyos formalitásoknak létezni kell; eldöntő kérdés tehát még csak az, 1-ször: hogy miilyenek legyenek ezen formalitások ?; a’ 2-or: hogy ha valaki azon formalitásokon már keresztül ment, az átmenet intra vagy extra dominium történjék-e? A’ mi az elsőt illeti: én elfogadom méltóságos gr. Széchen Antal indítványát, mert általa, kölönösen egyszerűségénél fogva, az átmenet nem nehezittetik, a’ föfelügyelési jog pedig salváltatik; a’ mi illeti a’ 2-dikat: kijelentem, hogy én is azon véleményben vagyok, miszerint minden felsőbb engedelemadás bekövetkezése nélkül is megtörténhessék az átmenet, mert hiszen múlt tanácskozás alkalmával a’ főrendi tábla csak azért kívánta az intra dominiumi felterjesztést, hogy felséges urunk láthassa: valljon megtarlattak-e a’formák, és nem jött-e valami hiba közbe?; most azonban a’ formalitások olly egyszerűek, miszerint józanon gondolni sem lehet, hogy valami hiba közbejöhetne, legalább nem orvosolhatlan, legalább nem ollyan, mellyet extra dominiumilag is ne lehetne helyrepótolni. Vannak más esetek is, hol a’ külsőségek vagy formák lényegesebbek, és mégis extra dominium vitetik feljebb: tehát miért ne ezen esetben is? Én különösen azon reménytől vezéreltetve, hogy e’ kérdés szerencsés eldöntése a’ vallásos ügy további pertractatióját is könnyíteni fogja, méltóságos gr. Széchen Antal indítványát pártolom. Gr. Zichy Domokos, veszprémi megyés püspök: — A’ t. RR és gr. Széchen Antal is az átmenetei dolgát egyedül polgári tekintetből veszik fel, és azért azon jogot, mellyet eddig ö felsége az 1791: 26 törvény szerint gyakorolt, részint az alispánra, részint a’ szolgabiróra ruházzák. En az átmeneteit egyedül lelki dolognak tartom, ez által nem változik az átmenni akarónak lelki állása, hanem egyedül belmeggyözödése, és lelki állapota, és igy világi formákhoz egyebet kötni nem kívánok, mint hogy komolyan figyelmeztessék az átmenni akaró, hogy miilyen fontos és örökidőre ható lépés az, és milly nagyon a’ lelkismeretbe vágó, ha vallását elhagyni kívánja; és ha valaki nem tudja vallássának tanjait, egyedül csak oktatás és tanítás által érethetik el az, hogy az átmeneteli szándékban akadályoztassák. Ennél én más módot nem tudok; ha az oktatás elmarad, a’ többi polgári formák inkább veszedelmesek, mint hasznosak és pedig azért, mert elöletik ez által az átmenni akarónak lelkismerete, és törvényes formákhoz köttetnék az, és igy mélyen tisztelt országunk prímása ö herczegségével szavazok. Kiss Pál, magyar tengermelléki kormányzó: — Csanádi püspök ö nagyméltósága azzal tisztelt meg, hogy igénytelen előadásomat figyelemre méltatni méltóztatott. Ö nagyméltósága kijelenté azt, hogy eddig az átmenni kívánók magukat többször jelentették a’ lelkészeknél, mint a’ megyéknél. Én ezt sem tovább bizonyítani, sem megczáfolni nem akarom; annyi azonban előbbi előadásom igazolására fenmarad, hogy eddig is, ha magukat az illető megyéknél jelenteni kívánták, azt bizonyosan tehették; és ez legyen felelet ö nagyméltóságának megjegyzésére. Továbbá ö nagyméltósága előadásomból azon kifejezési fogta fel, hogy az egyházirend a’ status fölibe akar emelkedni. Ezen állításomnak elöbocsátottam azt, hogy én az átmeneti dolgot közös sajátnak tekintem a polgári és egyházi hatalom között, ’s ezt némi okokkal bebizonyítottam; ezekre terjedelmesen ö nagyméllósága nem felelt, hanem azt saját szavaiban kimondá: hogy ha a’felek a’ megyékhez folyamodtak, innen vegyes küldöttség neveztetett ki: ’s úgy látszik, hogy ezen állításában ö nagyméltóságának a’ közös sajátja az egyházi és polgári hatalomnak továbbá is be van bizonyítva. És ha most azt mondom, hogy a’ status fölibe szándékozott felemelkedni az egyházirend, azt csak olly értelemben vehettem, hogy az, a’ mi ez előtt közös volt mind a két hatalom között, azt most csak az egyik fél igényli kizárólag. De egy észrevételemre úgy látszik, hogy ö nagyméltósága nem felelt, t. i. hogy minő garantiák fognak adatni abban, ha a’ korlátlan átmenetei úgy mint az említve volt, minden törvényszabály nélkül megengedtetnék? és minő garantiák lesznek, mellyek eddig talán magukat mégis előadták és jövendőre is előadhatják? Én ő nagyméltoságának véleményével, ha azzal bírni szerencsés lehetnék, felette büszkélkedném, és sajnálom, hogy ezúttal azon köszönetben, mellyet több tagokra nézve voksolt, szinte rész v
