1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIY ülés Fő-RR. naplója Junius 20-án 1844. 13 visszaélések mindenben létezhetnek), hogy t. i. az átmenni szándékozó catholicus egyideig oktatásra utasillalott. mint-Vallás tírgyáliogy abban hitelveivel nem korláloztatik, semminemű kényszerítő formákkal sem akadályoztatott. Hogy az ö átme- VeVerMHaok*' netele se történjék vakmerőn, elég biztosíték létezett abban, miszerint a’catholica egyház csak akkor szokta az á,l"enetel'váilly áttérőket kebelébe felvenni, midőn elegendő oktatás által meggyőződött az átmenni akarónak tiszta és szilárd pToYctLsokszándékáról. Csak ezekkel akartam járulni a'jelen tanácskozásokhoz; voksomat egyébiránt ö herczegsége orszá-n“H\[*aor'“| fó" gunk tisztelt prímása voksához csatolom. gadása iránt a’ B. Jeszendk János:— Nézetem szerint azon franczia közmondás: a'legjobb gyakran ellensége a’jónak, ez neie.'*6 esetben is alkalmazható. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a’ korlátlan átmenetei mind Franczia mind Angolországban divatozik és gróf Forgách Antal ur indítványa sokkal közelebb álla’ lelkiisméret szabadságához, mint azon formalitások, mellyek javaslatba hozattak, azért, mivel nem hiszem, hogy jelen körülményeink közölt kivihető volna. Ezen legjobb javaslat ellensége volna azon jó javaslatnak, mellyet gr. Széchen Antal ö méltósága tett. Mi azt illeti, hogy a’protestáns hivatalnokok, mivel egyszersmind egyházhivatalbeliek is, egyszersmind proselysták lennének, azt mondom: hogy proselytismustóli idegenkedés a’ protestantismusnak mindeddig fény oldala volt, és reményiem, hogy' attól annak követői eláilani nem fognak, annál fogva pártolom gr. Széchen Antal ur indítványát. Lonocics József, Csanádi megyés püspök: — Különös phazisokon ment át eddig az átmenet kérdése; kezdetben a’ t. RR nem találván a’ 6 heti oktatást az 1791: 26 t. czikkben világosan meghatározva, azt jövendőre eltörlendönek, egyszersmind pedig az átmeneteit a’ catholicusokra nézve bizonyos formákhoz kötve törvény által megengedhetőnek vélték, később a’ javaslott formákat megváltoztatták, mig végre a’ múlt országgyűlésen ’s ezen is az átmeneteit bizonyos ünnepélyesség mellett már a’ viszonosság elvéből pártolták. Részemről miután a’ 26 l.cz. elismerése szerint is a’ catholica hitröli átmenetei a’ catholica religio elveivel ellenkezik, én azt, bár millv formákhoz legyen is kötve, hogy törvény által elvileg kimondassák, soha nem pártolhatom; ’s miután a’ mélt. Fö-RR az oktatásról már leteltek, mellv egyedül lelt volna képes az átmenetei vakmerőségét némileg akadályozni, sem azon formákhoz, mellyet a’ t. RR javasolnak, sem mélt. gr. Széchen Antal indítványához nem járulhatok, hanem egyszerűen e’ pontra nézve föméltóságu prímás ö herczegségével szavazok. Általam igen tisztelt mélt. borsodi helyettes egykori véleményének mentségére azt hozá fel, hogy tiszteli e’ főtábla conclusumát: emlékeztetem a’ m. Fö-RRef, hogy a’ viszonosság kérdésében szinte var. a’ mélt. Fö-RRnek határozata, melly szerint a’ viszonosságot mellőzve minden formalitásokat csak azokra kívánták szorítani, kik a’catholica hitről áttérni szándékoznak; ’s miután gr. Széchen Antal ur indítványában a’ viszonosság elvéből indul ki, ’s e’ tekintetben a’ mélt.Fö-RRnek elöbbeni határozatitól eltér, főleg csak a’ reciprocitáshoz kívánok szólani, melly a’ t. RR által olly módon sürgeltetik, hogy az áttérésnél ugyan azon formák tartassanak meg mind a’catholicusokra, mind az evangelicusokra nézve; ’s midőn a’ religi jukal változtatni kívánják, az átmeneteit a’catholicusokra nézve a’ 26 t. ez. sem tette lehetetlenné, nem is tehette, mert a’ catholica egyház senkit, ki a’kegyelmet, hogy tagja lehet, nem becsüli ’s fanjaiban vigaszát nem találja, kebelében erőszakkal vissza nem tartóztatja, ’s érdekei sem kívánják, sőt inkább jogosítva érzi magát arra, hogy azokat, kik vallástalanságuk ’s vásott erkölcseik által neki szomorúságot ’s jámbor híveinek botrányt okoznak, kebeléből kizárja. Minthogy tehát eddig a’ törvény a’ Iransitust csak a’ catholicusokra nézve szorította meg, minthogy ugyan azon törvényi csak a’ catholicus mondja és mondhatja, hogy az átmenet religiojuk elveivel ellenkezik, ’s minthogy kezdetben a’ RR által e’ részben csak a’ catholicusokra nézve létező korlátok megszüntetése vagy enyhítése sürgelletelt: c’ kérdés természetesen csak catholicus kérdés lehet, ’s lulajdonképen csak őt illeti. ’S mit foglal valljon magában a’ t. RRnek a’ viszonosság elvére állapított törvényjavaslata? a’ catholicusokra nézve szabadnak jelenti azt mi eddig reájok nézve korlátozva volt, egyszersmind pedig a’ protestánsokra nézve a’ felállított formák által korlátozni kívánja azt mi eddig reája nézve teljesen szabad volt, vagy is más szavakkal: ama törvényjavaslat sérelmes a’ catholicusokra nézve, mert törvény által kívánja nekik megengedni azt, a’ mi hitelveivel ellenkezik; egyszersmind pedig sérelmes a’protestánsokra nézve, mert a’javaslott formák által gátolni kívánja őket azon szabadság gyakorlatában, melly lélekisméretbeli szabadságuknak leglényegesbike; azt meg foghatom, hogy valamelly catholicus vagy protestáns kormány más vallást befogadni vagy magánál tűrni ’s szenvedni nem akar, azt megfoghatom, hogy p. o. Svédhonban a’ ki catholicus lesz honjából száműzetik, ’s hogy Dániában a’ ki catholica hitre tér örökségét elveszti, polgári jogaitól megfosztatik’s kénytelen magának egy más hazát keresni, valamint azon embertelen kegyetlenségeket is, mellyekkel majd a’ vallástalanság vagy a’ vakbuzgóság Ilelvetiában ’s Philadelphiában a’ catholicusoka! zaklatja; de Európában nem ismerek olly törvényhozást, melly az átmenetei iránt olly szabályt alkotott volna, mint millyel a’ t. RR javasolnak. Majd ha egykor az illy törvényt a’ külföldön olvasandják, álmélkodni fognak, hogy a’ 19 században a’szabadság nevében nálunk egy olly törvény hozatott, mellynek a’ civilisált Európában nincs példája, és sokan azon gondolatra fognak jöni, mintha nálunk az evangelicusok érdekeiket leglényegesb joguknak t.i. lelkismeretbeli szabadságuk feláldozásával kívánták volna biztosítani. ’S csak ugyan mintán a’ 26 l. ez. a’ protestánsok elveit ’s szabadságát gondosan óvja ’s még ö felségének is azon jogot, hogy az evangelicusok elöljárósága fenyítéke és consistoriumai iránt rendelkezhessék, azon világos feltétellel tulajdonítja, hogy ez intacta religionis libertate és salvis religionis principiis történjék, nem áll véleményem szerint a’ polgári törvényhozás hatalmában ezen szabadságot korlátozni. ’S miután a’ t. RR ’s sokan a’ inéit. Fö-RR közöl is a’ bécsi és linczi békekötéseket mindig úgy érlelték, hogy azok által az átmenet szabadsága korlátlan megadatott, nem fogna-e valljon egy illy törvény vélemények szerint is retrogradus lépés lenni a’ szabadság terén ? nem fogná-e ez roszabb karba helyeztetni az evangelicusok sorsát, mintsem az volt ama békekötéseknél fogva? nem fogna-e az ama szavaknál oppidis et villis eam sponte ac libere acceptare volentibus olly értelmet adni, minőt eddig azoknak sem calholicusok sem evangelicusok nem tulajdonítottak?; egy olly törvény, melly az átmenetre a catholi- Fö-Rendi Napló V. köt. 4
