1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 127. ülés
fiO CXXVII iilés Fő-RR. naplója Márczius 21-én 1844. v.ro-épcn ebben helyhezte a’ legnagyobb erőt, hogy azon választás, mellyet gr. Széchen Anlal indítványozott, pusz- 5Sokrendese'(Jn sorgtöl fliggt Ezekre nézve fenlarlom nézeteimet előadásomnak végére, mert azt gondolom, hogy ha lényéig különbség van b. Eötvös József véleménye, és azon vélemény között, mellyet gr. Széchen Antal előadott, az abban állhogy B. Eötvös József űr egyátalában a’ képviselői testület ellen nyilatkozott annyiban, hogy a’ választásokat mindig a’ polgárok által minden képviselői testület nélkül akarja véghez vittefni, és egyedül csak a’ tatanácskozást kívánja bízni a’ képviselői testületre — ebben áll a’ lényeges különbség. — Ü mltsga azt mondá: lio<ry azon indítvány, mellyet gr. Széchen Antal előadott, a’ szabad választásnak csak színét viseli; hanem hogy abban azon jótéteményeket fel nein lehel találni, mellyek a’ szabadválasztásnak következményei, nevezetesen abban ütközött meg ő mllga, hogy azon választás által mindig csak egy vagy kél osztályt fog képviseltetni, - mindig csak egy vagy két osztályból fognak választatni a’ megbízottak olly annyira, hogy a’ többi alacsonyabb osztályoknak érdeke nem lesz képviselve; és ha összeütközések történnének a’ nagyobb és alacsonyabb osztályok közölt, ezeknek védelmek nem lesz. Ezt a’ báró gyakorlati észrevételnek nevezte; ebben nem érthetek egyet, mert én azt theoreticus észrevételnek veszem. Ila ő mltga gyakorlatinak nevezi azon észrevételt, természetesen hazánkra kell hivatkozni, és itt ellenkezőt találunk: mert nézzük a’megyéket és látjuk, hogy nem az alacsony osztályok hanem az első osztályokból választatnak a’ tisztviselők, és bár mindig az első osztálybeliek vesznek részt a’ tanácskozásokban. mégis akár mit mondjunk, a’ köztapasztalás mutatja: hogy nem a’ gazdagoknak, hanem a’ szegényeknek szokták pártját fogni, — nevezetesen ott is, hol a’ nagyobb uradalmak és nép közölt forog fen a’ kérdés, bizonyára tiz eset között kilenczben nem a’ földesűr, hanem az alacsony osztálybelieknek szokták pártját fogni; — meglehet tehát hogy theorelice ügy áll a’ dolog, mint azt méltóságos b. űr mondja, de praxis hazánkban mást mutat. De ezen kivid ö mltgnak nehézsége az által is megszűnik, mert ha bár az első osztályból nagyobb számú egyének lesznek azon tanácskozói testületben, ez inkább kívánatos azért, mert fel kell tenni: hogy ezekben van a’ legnagyobb mivelfség, sőt azon osztálybeliek, kiket mlfgos b. Eötvös József úr említett, nem érnek reá illy tanácskozásokra, mert azoknak foglalatosságaik ’s életmódjuk ollyan, miszerint, ha nékik ezen tanácskozásokkal kellene sokat foglalatoskodniok és a’ gyűlésekbe részt venni: ezen szegény emberek tönkre jönének azon bizodalom állal, melly bennünk helyheztett. Továbbá azt mondá a’ m. báró: hogy bizodalomnak azok felelnek meg leginkább, kik az egész polgárság által választatnak meg, és hogy a’ jó választásra nem ád semmi garantiát az, hogy ha a’ képviselői testület állal választatnak a’ tisztviselők. Erre felelni véghetetlen hosszas volna; meglehet, hogy ö méltóságának állítása annyiban állhatna meg, hogy a’ képviselői testület adna teljes garantiat arra nézve, hogy mindig jó tisztviselők fognak választatni; de azt vélem hogy ezen kettős választásban még is egy kevéssel több biztosítás van, mint ha a tömeg állal történik a’ választás. — Egyre még mindazonáltal felelnem kell, miszerint az mondatott: hogy csak rendőri tekintetek foroghatnak fen a" közvetlen választás ellen hogy t.a’ rendet fentartani nehezebb, ha az egész tömeg választ; de ezt el nem foghatom: mert ez nem fő, hanem csak mellékes tekintet volt, melly miatt a’ kettős választást tanácsosbnak tartották a’ méltoságos Fő-RR. A’ fő tekintet, mellynél fogva a’ választást annyira kiterjeszteni nem akarták, politicus tekintet volt; veszélyesnek tartották a’ méltóságos Fő-RR. a’ választást egyátalában olly tömegre bízni, melly illy gyakorlathoz nem szokott, és veszélyesnek tartottuk illy jog gyakorlatához nem szokott tömegre a’ választási jogát olly nagy mértékben egyszerre kiterjeszteni; ’s ez volt fő ok, ’s ezt nem lehet csupán rendőri tekintetnek venni. — Átmegyek azokra, mellyek gr. Széchen Antal úr indítványa ellen administratio tekintetéből mondattak. Mondatott ugyan is: hogy az administratióra nézve sem ád azon indítvány garantiát — és 1-ször is mi a’ számokat illeti: b. Eötvös József úr Pestre hivatkozott, hogy ott most 120 megbízott, vagy választott polgár működik; és hogy miután gr. Széchen Antal indítványa szerint azok 90. vagy 100-ra szállíttatnának le, az nem nagy bizodalmát gerjesztene. Azt vélem: hogy ha bizodalomról van szó, azt nem azon megbízottak száma által fog gerjesztetni, hanem inkább — azoknak qualitása által, — mert ha nem is 120 volna azon egyének száma, kik a’ tanácskozásban részt veendenek, hanem csak 100: úgy vélem, hogy ezen 100 iránt, melly az egész polgárság állal választatott, sokkal nagyobb lesz a’ bizodalom, mint azon 120 iránt, melly jelenleg maga magát mindig reintegrálja, és mellynek választásában eddig a’ polgárságnak legkisebb befolyása nem volt. Itt tehát nem a’ quantitást, hanem a’ megbízottak qualitását kell tekinteni. De a’ quanlitásra nézve sem áll a’ méltóságos b. úr előadása: mert mihelyt azt fogadjuk el, mit gróf Széchen Antal javaslott, hogy minden egyes tisztviselőre, ki a’ tanácskozás alkalmával eldöntő szavazattal bír, mindig 3. megbízott jő: akkor Pest városában alkalmasint nem 100, nem 90, hanem 200 és talán 300-ra is fog rúgni a’ megbízottak száma, — és igy a’ mennyiségre nézve sem áll b. Eötvös József úr nehézsége, mert az indítvány által nem kevesebbedni, hanem sokasodni fog a’megbízottak száma. Ennélfogva azt vélem: azon észrevétel is megszűnik, hogy ezen emberek véghellen sok lévén dolguk, ha számok igen leszállittatni fog, ezen közbizodalmát ambitionálni nem fogják. Egyetértek b. Eötvös József úrral, hogy csak ollyanok jussanak a’ tanácskozó testületbe, kik az administratióra valóban alkalmasak, és itt van az, miben ö mltságával tökéletesen osztozom, és inellyre nézve magam szeretnék mltságos gróf Széchen Antal indítványában csekély változtatás ajánlani. Teszem ezt annyival inkább, mert mint mondám — a’ mltságos gróf indítványának lényege nem volt a’ választás módja; ’s maga a’ mltságos gróf mondá: hogy ö minden ajánlandó módosítást szívesen elfogadand; hogy tehát ne csupán a’ sorstól függjön, hogy kik legyenek tanácskozó tagok és kik vegyenek az administratióban részt? legegyszerűbb módnak látszik az, miszerint a’ helyett, hogy azok lennének megbízottak, kiknek a’ választás alkalmával legtöbb voks jutott (miben mégis lehetne némi garantiát találni, mert ezek tekintethetnek azoknak, kikben legtöbb embernek volt bizodalma), a’ dolog úgy intéztelnék el, hogy a’ válastás alkalmával magok a’ polgárok, kik a’ képviselő testületet választják, határozzák meg egyszersmind azt is, hogy kik legyenek a’ tanácskozó tagok? — mi könnyen
