1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 126. ülés
36 CXXVI ülés Fö-RR. naplója Márczius 20-án 1844. mclhuek még eszébe sem juta a’közügyek elintézését a'közönség állal választandók kezeibe letenni!!, mert ama fokiade7é*Tné ]elenje szomorú, - jövendője bizonytalan, - e’ nemzet pedig a’ közigazságol rabolta el, mit semmi hatalom többé vissza nem adhat!!! — Két axioma vagyon: vagy a’ szabadválasztást tisztán kell fentarlani: ’s akkor a’ nép u _ a’ haza alkotmányos és boldog lesz; — vagy pedig a’ szabadválasztást kormányi kinevezés martalékaúfkell oda dobni: ’s akkor a’ nép szerencsétlen, — a’ haza alkotmány nélküli és boldogtalan lesz, — pedig az illy nemzetnek napjai megszámláltattak. — Gr. Szécsen Miklós, pozsegai főispán: — A’ szőnyegen levő tárgy a’ tegnap előtti ülésben annyira minden oldalról megvittattatolt, és kimeriltetelt, hogy hosszasabb beszéddel a’ mondottakat csak ismételni feleslegesnek tartom ugyan. _ de egyedül azon tanácskozás folytában többször előhozott állításra nézve: hogy a’ polgárokat jogaikról megfosztani nem szabad, bátor vagyok azt megjegyezni: hogy senkit attól, mije nincs, megfosztani nem lehet. — Hogy az egyes polgárok a’ közvetlen követválasztási joggal eddig nem bírtak, kérdést nem szenved; — valljon birjanak-e jövendőben? — ez a’ mostani tanácskozás tárgya. — Mire nézve, minekutána mind azon okoskodások. mellyek e’ tárgyra nézve elöadaltak, engem arról meg nem győztek, hogy a’ választóknak olly roppant arányban rögtöni és példátlan szaporítása tanácsos és üdvös volna: én is a’ követválasztási jogot egyedül a’ képviselők által gyakorlandónak vélem. Gr. Batthyányi Káztnér: — Ha a’ kettős választás első eredetére visszamegyünk, már abban, ’s annak működésében némi szagát találjuk az oligarchiának, ’s a’ minoritásnak hafalmaskodás felé való irányát, melly úgy látszik, hogy Velenczében született, és innen Olaszhon más respublicáira terjedt el. Ha tovább nyomozzuk a’ kettős választás sorsát, arra Francziaországnak 1791-től fogva egész 1830-ik évig, egynéhányat kivéve, csak nem minden alkotmányaiban akadunk, azon különbséggel azonban hogy 1791-től fogva 1795-ig száz tagjára az assemble primairénak egy egy tagja az assemblée, vagy college ellectoralénak, vagy követet választó jutott, későbben pedig csak ezerre egy egy választó. A’ Franczia respublica amaz alkotmányai mennyire voltak állandók? — valljon olt igaz nemzeti képviselésnek-e, vagy a’ felekezetek túlnyomoságának volt-e inkább helye? az kiki elölt tudva van. — És mivel a’ consulat, ’s az Empire mindenható Dictatora ezen rendszert megtartotta, — továbbá, minthogy az 1814: 15—ki charta vefroyée kiszolgáltatása azt keblébe fogadta, elegendőkép sejdilteti, hogy ama rendszerben nem csak az olygarchíának, hanem az absolutismusnak is nem megvetendő tényezője toláltatott lappangni. — Mi pedig tagadhatlan, az: hogy ezen rendszer a’ nemzetet képviselői rendszerrel semmi módon öszve nem férhet; ’s ezt diadalmasan mufatá meg minap báró Eötvös József. Erről annyira meg vagyok győződve, hogy gr. Zichy Ferencz indítványát egyáltalán einem fogadhatom, mert énis azt tartom, hogy 1): fel lehet talán tenni, hogy nem mindenki képes a’ hozandó törvényekről ítélni, vitatkozni, vagy hozzájok szólani, és igy nem lehet mindenkinek eldöntő szavazatot adni; — de választani mindenki képes, ’s ezt némikép még azok is megengedik, kik kettős választást ajánlanak. A’ különbség egyedül csak azon képességen alapul, melly föltételül áll arra nézve: hogy ki alkalmas csupán képviselőt, vagy követet is választani, vagy még követté is lehetni? Én részemről azt hiszem, hogy az, ki képviselőt választhat, szinte bir annyi képességgel, hogy követet is választhasson: mert azt ugyan kilehet mondani, hogy milly tulajdonságokkal kell ellátva lenni annak, ki követ óhajt lenni, de lehetetlen határvonalt húzni e’ kettő között, hogy ki képes képviselőt választani, és ki ezzé lehetni? mert azon tulajdonságok egyáltalán meg nem határozhatók, mellyek mellett egyvalaki inkább, ’s jobb követ — mint képviselőt választó. — 2): a’ megvesztegetés valószínűsége sokkal nagyobb ott, hol kicsiny a’ választó testület, mint sem hol ez számos tagból áll. Ezen kevesek, kiknek kezeikben a’ választás van, természetesen czélkarikává lesznek, hová hagyittatni fognak a’ megvesztegetés, ’s a’ kecsegtetés minden nyilai: sőt csak nem bizonyos, hogy általánosan kevesebbé tisztes állású ’s csekélyebb miveltségii emberek fognak illy féle képviselőknek tétetni, sem mint országgyűlési követeknek választathatnának, mert kisebb fontosságú tárgy bizatik rájok, ’s kisebb tehetség kívántatik tölök, mintsem követektől; — és minthogy hivataluk, mint követválaszlóké, csak alkalmi, ’sideigleni, annál kevesebbé fogják magokat felelőseknek tartani, annál kevesebb lelkismerettel fognak hivatalokban eljárni; ’s minél rövidebb ideig tart hivataluk: annál inkább fognak kísérletbe jöni, magokat megvesztegettetni, vagy elcsábiltatni. — Ezen kevesek, ezen minoritás kezébe fog okvetetlenül a’ kettős választás következtében minden hatalom kerülni. Ez annak természete, — ez az elleni legnagyobb kifogás. Mi hogy igy van, azt a’ mi városainkban tapasztaltuk, ’s káros hatását éreztük; és noha ezentúl a’képviselő testet választó polgárok száma sokkal nagyobb lesz is, mint ezelőtt volt, ez mégis koránsem változtatja meg ama választási rendszernek veleszületett hiányait, — sem semmi garantiát nem ád arról, hogy mi módon fognak a’ rájok bízott hatalommal élni azon képviselők, miután egyszer constituálva vannak ’s valljon fognak-e olly egyéneket követeknek választani, kik valóban a’ község szellemét képviselik? — Hertelendy Ignácz, torontáli-főispán: — Noha előttem is tagadhatatlan, hogy a’ válnszthatási jog alkotmányunknak legszebbike, mégis, miután én épen ezen tekintetben ovatos lenni kívánván, szemeim előtt azt forgatom, mi czélszerübb, ekkor a’ t. RR. szerkezetéhez bizonyára nem járulhatok, következéskép az általok kimutatott módon a’ kérdés alatti választást gyakoroltatni nem óhajthatom, mert sokkal iidvösebbnek, tanácsosabbnak tartom, hogy az országgyűlési követeket a’ képviselői testület, ezt pedig az összes polgárság válassza; — ’s azt hiszem, hogy ennél többet jelenleg a’ polgárok sem kívánhatnak, mivel úgy vélekedem, hogy ha a’ polgárság minden bel— igazgatási viszonyait, mellyekböl pedig jólétét naponta várja — lelkiesmeretesen a’ tanácsra bízza: annálinkább ’s nyugodtabban bírhatja ’s ruházhatja ön megbízottjaira — mellytöl eddig úgy is kirekesztve volt — a’ kövelválasztást; és ekkint jog gyakorolhatásuk eléggé kiterjesztve lévén, azt tartom: hogy a’józanhaladás igényeinek is bőven megfelelve, és elég van téve, de még annál fogva is, hogy csak igy lehet a’ rend és csend lehetőleg fen-
