1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 124. ülés

27

qualifies tiókat felállítani, mellyek, a’ polgárokat igen csekély számra szorítván, számosakat, kik minden veszélys>. kir. várónélkül más jogok gyakorlatával felruháztathatnának, azok élvezéséből kizárnák, vagy azon utat követni, melly ittsokren<1eié‘ejavasoltatik, és a’jogok gyakorlatának módja meghatározása által a’ veszélyt elkerülni. Nem helytelen lenne azért mert minden jogoknak gyakorlatát mindenkire veszély nélkül ruházni nem lehet ’s számosakat még azon jogok közvetlen gyakorlatából is kizárni, mellyeknek általuk való élvezete sem a’ városokra, sem az országra nézve nem káros: sőt sok tekintetekben kívánatos is. Egy elöltem szóló m. űr az agitatiót említette; nem szándékom nézetei hosszas czáfolatába ereszkedni; én is sok esetekben az agitatiót az alkotmányos élet kifejlődése lényeges feltételének és szükséges következménye gyanánt tekintem; én is a’ csendet, a’ nyugalmat csak mint a’ közügy iránti fáradozásnak végeredményét tisztelem; de a’ különbség a’ m. űr és én köztem abban áll: hogy ő az igitátiót mint agitatiót helyesli; én pedig minden agitatiót tisztelek: mert azt tartom, hogy a’hasztalan agitatio mezején sokszor olly erők használtatnak fel eredménytelenül, mellyek helyesebben irányozva a’haza valódi érdekét és hasznát előmozdították volna.

R. Eötvös József: — Méltóságos gr. Széchen Antal azt mondá: hogy valamint veszedelmes e’ szót „soha“ politicában alkalmazni, úgy talán még veszedelmesebb e’ szó „rögtön“. Én megvallom, a’ mélt. úr nézeteit nem oszthatom, teljesen meglővén győződve, hogy ott, hol egy létező nagy rosznak megszüntetése, vagy valamelly szükséges jónak behozatala forog kérdésben, a’ rögtönzés, — azaz az illy intézkedéseknek gyors életbeléptetése, nem csak nem hiba, sőt igen kívánatos. De hisz gr. Széchen maga sem irtózik annyira a’ rögtönzéstől, mennyire szavaiból látszik, sőt a’ városi rendszernél mind a’ polgári jogok terjesztésében, mind a’ képviselő testületek organisatiojában olly tetemes változásokat javasol, mellyeket szinte rögtönzéseknek nevezhetnénk; és ha majd a’ városok országgyűlési befolyásáról leend a’ szó, hinni nem akarom, miszerint a’ mélt. úr, csak hogy rögtönzés ne történjék, abbeli indítvánnyal lépend fel, hogy azon 15 vagy 16. szavazatot, mellyet a’ városoknak adni fogunk, országgyűlésről országgyűlésre egyenkint akarja adni a’ városoknak, t. i. a’ jövő országgyűlésnél egyet, azután ismét egyet, azután ismét egyet ’s igy tovább 15. országgyűlésen keresztül, mig végre a’ városi szavazatoknak azon száma éretik el, mellyet a’ városok képviseletére szükségesnek tartunk. Ila tehát a’ mélt. gr. nem retteg a’ városoknak, mik most nullificálva vannak, egyszerre 16. szavazatot adni: miért ne lehetne a’ képviselők számát minden veszély nélkül teszem példaúl huszszorozni? — De nem arról van a’ szó: rögtön haladjunk-e vagy lassan? hanem arról: mi czélszeriibb?; és addig, mig a' mélt. gr. be nem bizonyitandja, hogy a’ követeknek közveilen választása czélszerütlen; ellenben a’ kettős választás igen is czélszerü: addig — mondom — rögtönzésből vett indoka — mellyet már maga Benthám is egy igen hires munkájában megczáfolt — engem meggyőzni nem fog. A’ dolog czélszerüségében fekszik tehát az egész kérdés, és csak ennek felvilágosítására akarom fordítani egész előadásomat, előre kinyilatkoztatván: hogy a’ tárgyat, mellyröl tanácskozunk, sokkal fontosabbnak tartom, mint hogy azt pártkérdésnek tekinteném; ’s hogy ha a’ mélt. Fö-RR. okaimat megczáfolva engem az ellenkező nézetről meggyőznek, példáját fogom adni — mikint még a’ tanácskozás alatt megváltoztatva állásomat, azon vélemény támogatására adandóm szavazatomat, melly ellen most felszólalok. Midőn olly egyedeknek választásáról van szó , kiknek hivatása a’ várost a’ törvényhozásnál képviselni, a’ választásnak első kelléke: hogy a’ választott egyed csak ugyan képviselje azon személyeket — fökép azon érdekeket, mellyeket a’ törvényhozásnál képviselni kívánunk. — Ezen szempontból tekintve a’ kérdést, nem szenved kétséget: hogy egyenes választás útján küldött követek a’ polgárok öszvegét, ’s azok érdekeit inkább képviselik, mint a’ kettős választás utján választoltak, miután, ha a’dolgok gyakorlati állását tekintjük, valószínű: hogy a’ képviselő testület a’ polgároknak csak bizonyos osztályaiból áliván, a’ követválasztásoknál — ha az rájok bizatik — csak épen vagy legalább kitünöleg azon osztályok érdekeit fogja tartani szemei előtt. — Ha tehát az egyes választással olly bajak öszvekötve nem volnának, mellyeket kikerülni kötelességünk, — ha legalább e’ bajok nem léteznének nagyobb mértékben, mint azok a’ közvetett választásnál léteznek: kétséget nem szenved, hogy az elsőt illeti az elsőség.

Mondom, ha az egyenes választással illy bajak öszvekötve nincsenek, mert azon esetben nem tartozom azok közé, kik szépen hangzó phrasisoknak a’ közállomány javát feláldoznák. Minden, mi az egyenes választás ellen felhozatik, két állításból indul ki; 1-sö: hogy a’ nagyszám, mellyet illy módon a’ választás illetne, czéliránvos válásztásuk tételére nem alkalmatos; 2-ik: hogy illy nagy számnak választási jogokkal való megbízása a közcsend,

’s bátorság tekintetéből veszélyes. Mi az elsőt illeti: a’választók illy fontos jogok gyakorlatára alkalmatlanoknak tartatnak, vagy mert: 1-ször olly nép osztályokhoz tartoznak, raellyekröl a’ szükséges miveltséget föltenni nem lehet, vagy 2-szor: mert számosabbak, mint hogy rólok jogaiknak józan használását feltenni lehetne. A mi az, az elsőt illeti, az okoskodás többet bizonyít, mint vele azok, kik azt használják bizony itni akarnak, miután következetes alkalmazásából az következnék: hogy ugyan azon polgárokat, kiket követjök választására képeseknek nem tartunk, meg kell fosztani képviselőik választásától is, miután ehhez nem csak kevesebb, de több intelligentia szükséges: mondom több, mert: lször könnyebb azon tulajdonokat ismerni, mellyek jó köveinek, mint mellyek ügyes igazgatónak szükségesek; 2-szor: azon praesuppositumból indulva ki, hogy a’ képviselő testület az egész polgárság akaratját képviseli — föl kell tennünk, hogy a’ polgárság választásában nem csak a’ választandó képviselők képességét, mellyel az igazgatásra bírnak, hanem egyszersmind minden egyesnek politicai elveit fogja tartani szeme» előtt; — mi igen természetes: mert politicus elveit csak igy létesítheti a' választó testületben azaz mind azon kellékeket tekinteni képviselői választásnál, mellyeket követválasztásnál szemei előtt tartana, mi kétségen kívül 2—300 képviselőnél nehezebb mint egy vagy két követnél. Továbbá minden választásnál lő kellék az. hogy a választókat minden külső befolyástól őrizzük meg. A’ kérdés tehát az: mennyire alkalmatlanok nagyobb választó testületek jó választásokra, vagy más szavakkal: mennyire tétetnek ki nagyobb mértékben idegen befolyások

CXXIV ülés Fő-RR. naplója Márczius 18-án 1844.