1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 143. ülés
232 CXLIII ülés Fö-RR. naplója Május 8-án 1844. , nuo- p/ meulesz addi» még sok hab foly le a Dunán; de addig is, míg ez megtoltemk, czeliranyosnak látnám ívenkioii tar"némelly részletes rendelkezést az évenkinli országgyűléssel összekötni, p. o. hogy a kormány kénytelen legyen a’ ,á‘a törvényt sanclionálni, mellyel a’ nemzet másod ízben is felterjeszt; — lehelne a' főrendi táblát az izenetváltogatás bizonyos számára szorítani ’stb; minthogy azonban ezen törvények jelen perczben még alig volnának kivihetők, nincs egyéb bálra, mint a’ kormánytól azt reményleni, hogy átlátván a' nemzetnek loyalitását, késleltetni nem fo»ja a‘ haladási tiszta szándékot, 's reményleni a' mélt. Fö-RRlöI, hogy a’ nemzetnek forró kivánatait méltányolni sietni fognak. Azt azonban, hogy az évenkinti diaeta miatt sem az administratio, sem különösen a’ lelki és isteni szolgálat hátramaradást ne szenvedjen, igen czélirányosnak és helyesnek tartanám, hogy a’ kir. Curia a’ diaetáról, hol úgy is kevés dolga van, otthon maradjon, és a’ perekben dolgozzék; a’ fötisztelendö urak pedig, kik bizonyosan legszebb kötelességüket a' lelki szolgálatban találják, az oltárok zsámolyánál maradjanak. így minden hátramaradás nélkül lehetne évenkinti diaetát tartani, 's lassankint elhordani egy egy követ azon idomlalan romból, mellyet őseink reánk hagytak. Ez az én alázatos véleményem. fí. Wenkheim Béla: — Megvallom, sajnálom, hogy az évenkint tartandó országgyűlés iránti javaslata a’ t. RRnek silány részvétre talált e’ mélt. főrendi táblánál, és csak azzal kívánják azt elmellöztetni, hogy a’ mélt. Fö-RR ezúttal e’ tárgyban a' rendszernek megváltoztatását szükségtelennek tartják. Azt hiszem, hogy mindenki, ki a' magyar törvényhozást isméri, azon véleményben van, hogy a' magyar törvényhozás systhemája igen rósz, és hogy az annyi bajjal van egybekötve, miképen azon a mostani rendszer mellett reform utján haladni úgy, mint .kívánatos, egyáltalában nem lehet. Mellőzöm azt, hogy más országokban a’ törvényhozói test és a’ nemzet képviselői évenkint szoktak összejöni, és minden jól organizált országban épen az évenkinti országgyűlés tartásában találták fel a' legbiztosabb utat a' haladás eszközlésére, ’s miután gr. DesseöAvífy Emil ö mltga azt állitá, mikinl a’ mostani országgyűlések és az általa említett hoszú országgyűlések a’ kívánt sikernek és várakozásnak meg nem feleltek, — és hozzá téve, mikép bár kedvencz eszmék tűzetnek is ki. a' várt süker elmarad, minek okát a' törvényelleni tiszteletlenségben kérésé, — kérdem: mi ennek az oka? Az: hogy minden 3 évben és pedig hoszú országgyűlések tartattak. Analyzáljuk egy kissé a' dolgot; összejö az országgyűlés, két — három hónap elvész ceremonialékban, és azon viták felett: sérelmeket vagy a’ kir. előadásokat kelljen-e felvenni? — a’ kerületi naplónak kinyornatása, az országos napló bírálóinak megválasztása , országgyűlési újságnak létesítése, 3—4 hónapot elvesz, és mindenki nyugodtan tanácskozik e" tárgyakban, mert nem tart attól, hogy az időből kifogy, mert azt hiszi: hisz sokáig fog tartani az országgyűlés, mert mig a’ kir. előadások és a‘ sérelmek be nem végeztetnek, addig annak tartama kell. Azonban ha csak 4 hónapig fog tartani az országgyűlés, mindjárt a' dolog velejére mennénk, elhagyva minden mellékes kérdéseket, és ennek a’ kormányra és a' t. RR táblájára is üdvös hatása lenne. És ha a’ képviselők táblája látja, hogy valamelly tárgynak eredménye nem lehet, annak sürgetését letehelné azon reményben, hogy 8 hónap múlva ismét összejővén, a’ tárgyal újonnan felveheti, és segítend a1 bajon; de most, midőn mindenki tudja, hogy csak 3 hoszú évek leforgása után fog ismét országgyűlés tartatni, minden ember túlfeszített erővel kívánja a‘ dolgot keresztülvinni. Nézzük a’ jelen országgyűlést: ezt bizonyosan restséggel, hanyagsággal vádolni nem lehet, mert elég munka tétetett, melly egész halomra nőtt, és kérdem: ki van közöttünk azon vérmes reményekkel, hogy ezen munkálatoknak sükerét fogják még ez országgyűlésen érni? holott más részről azo munkálatokat, mellyeknek jövendőjük van, három-négy hónap alatt is czélszerűen el lehetett volna végezni; most pedig úgy látjuk, hogy a’ mostani országgyűlés tartásával a’ legnagyobb idövesztés van összekötve. De tekintsünk továbbá a’ dologba: midőn az országgyűlés összejö, a’ törvények 52 törvényhatóságokban- és pedig provincialis szempontokból kiindulva — készülnek; midőn az országgyűlés kezdődik, bizonyos tárgyak felelt compact többségek léteznek, azoknak kidolgozása országos választmányra bizatik, mellyek a’ leglulfeszítetlebb elveket állítják fel, — nem mintha valósággal azoknak czélszerüségéröl meggyőződve lennének, hanem mert az alkudozásokhoz hozzá vagyunk szokva, miszerint tapasztaljuk, hogy mind a’kormány, mind a’mélt. főrendi tábla csakúgy hajlandó a’ t. RRnek valamit megadni, midőn azok túlfeszített kívánsággal állnak elő. — így sok idő telik el, mig egy tárgyra nézve a’ két tábla közölt az egyezés megtörténik, és az ö felségéhez felmehet. Hoszabb idő múlva a’ kormánynak egy resolntiója jő le, és akkor ismét felakad a’ dolog, és utóljára — mint már előlem Békés megyének tisztelt főispánja gr. Károlyi György ö mltga emlité — a’ praeclusi terminus jő, és ekkor nyakrafőre mennek a' dolgok, és elhamarkodtatnak. Ezen bajok a’ hoszas országgyűlések tartásából erednek; — és higyék el a‘ ni. Fö-RR, ha minden évben lenne országgyűlés, önmagoktól bekövetkeznének azon reformok, mellyeket gr. DesseöwfTy Emil ö mltga említett, hogy t. i. felelős ministerium legyen, hogy az adjon irányt az országgyűlésnek, és elkészült törvényjavaslatokat, és a’ tárgyhoz megkívántaié adatokat az ország rendéinek elő — mutassa. Miután gr. Desseöwíry Emil elismerte , hogy üdvös sükere a’ hoszú országgyűlésnek nem lehet, nem kell olly országgyűlést pártolnunk, melly minden évben összejö, és maga magának tűzi ki az irányt. Azonban mind ezek mellett nem elégít ki engem azon törvényjavaslat, melly a’ t. RRtöl átjött; mert csakugyan azzal — mire mélyen tisztelt elnökünk ö Fensége a’ m. Fö-RRet figyelmezteté — sok dolog van összekötve. Én egyáltalában szükségesnek tartom, hogyne minden évben tartassanak követválasztások; nem azért, mintha agitaliótól félnék, mert annak — mint már egyszer mondottam — barátja vagyok: de más okok miatt, mert kérdem: ki lesz azon egyén, ki magát egy pár hónapra köveinek megválasztassa? és nem lévén biztosítva, hogy tovább is azon pályán megmaradand, ki fogja magát a’ törvényhozás pályájára képezni?; de ha biztosiltatik, hogy 5 évig részlvehetend a’ törvényhozásban, törvényhozóvá fogja magát sok egyén képezni. Ennélfogva okvetlen szükségesnek tartom, hogy legalább 4—5 évre történjék a’ választás: mert akkor lesz bizonyos rendszer és megállapodás és szoros következetesség a’ törvényhozásban, melly az országgyűlések eredményére nézve igen szükséges. Ennélfogva
