1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
LXXXI. ülés Fő-RR. naplója. December 7-én 1843. 25 még királyi szenlesitéssel meg nem erösittetik, törvénynek nem mondható, hanem csak törvényjavaslat ellen té- Magyarnyelv teteit általam. Báró Eötvös József állítását pedig, mintha csupán e’tábla egyes tagjainak szavazata ellen lehetne óvással élni, tagadom, mert minden kétségen túl mind a’ két táblának határozata ellen is van óvásnak helye, ezne,e a’RKnekokból ezen joggyakorlat ’s kötelességemhez szorosan ragaszkodom, és e’joggal jövendőben is adandó alkalommal élni fogok. Gr. Teleky László: — Azon kérdésre nézve, hogy a’ tek.RR. izenetének végső pontjára válaszoljunk e vagy sem? pártolom az általam igen tisztelt liptói főispán ö mlga előadását, és én is azt vélem, hogy az eíTéle feleletek csupán csak kölcsönös recriminatiókra vezetnének, ’s csak arra, hogy a’ tek. RR. nekünk ismét feleljenek. Egyébiránt annál kevésbbé volna helyes a’ t. RR-nek az ellenvéleményünk által már javaslatba hozott modorban felelni, minthogy tudjuk, hogy azon izeneteknek egy része, mellyeket a’ magyarnyelv dolgában váltottunk, részünkről csak tévedésen, még pedig error calamin alapult. Egy illy calami errort már egyszer emliteltem, azt t. i., melly akkor történt, midőn gróf Apponyi György a’ RR. javaslatának el nem fogadását azért indítványozta, mivel cancellistája a’ t. KK. és RR. izenetét és törvényjavaslatát roszul irta volt le. Most annak, hogy szándékunk a' tek. RR. által talán félreértetett, oka ismét egy error calami, én legalább azt egyébnek nem akarom, nem szeretném tulajdonítani; kimagyarázom magamat. A’ csanádi püspök ö excja indítványa fölöttt itt 3 napig folytak a' tanácskozások, ennélfogva tehát bizonyosan föl lehet tenni, hogy azt mindenki megértette. 0 n. mlga indítványának egyik lényeges ága azon kijelentés volt, hogy ha a’ tek. KK. és RR. az ö szerkezetüknek egy bennünket megnyugtató magyarázatot adandnak, úgy ezen szerkezetet is elfogadni készek leszünk; és még is miután ez annyi napi tanácskozás után határozattá vált, a' RRhez küldött válaszunkból határozatunknak ezen fő része kimaradt. Ez valóban menthetetlen hiba volt, melljnek gondolom a’ felelőségét úgy hiszem magunkra nem vállalandjuk. Ha tehát igazolni akarjuk magunkat a’ tek. RR. előtt, fejezzük válaszunkban azt ki, miként a’ félreértésnek föoka az volt, hogy határozatunk az üzenetben nem foglaltatott, mint mi azt hoztuk, hanem annak épen leglényegesebb ága kimaradt. Valóban ha felelni akarunk a’ RRnek, ez feleletünkből ki nem maradhat. Egyébiránt, mint előre kijelentettem, a’ liptói főispán úr előadását pártolva sokkal helyesebbnek találnám, hogy ezen igazolásokkal recriminatiókkal egészen hagynánk föl. Mi a’ horvátországi követ előadását illeti: ‘s az általa használt ezen kifejezést „cautelam interpono“ nekem teljeséggel nincsen szándékomban ezen szavakat komoly tragisch értelemben venni. Én azon nézetből indulok ki, hogy itt teljes szólásbeli szabadság divatozik, és ki deákul szól, miután latin hivatalos szótárban a’ többek közt ezen szavak is cautela és interpono hihetőleg előfordulnak, és ezen szavak nem contumeliak, azok ellen, mint csupa szavak ellen, senkinek is különös ellenvetése nem lehet, ’s azon szavakat is tehát kimondani a’ követ urnák szabadságában állott. Hanem azon esetre, ha ezen szavaknak a’ követ úr valami különös erőt akarna tulajdonítani, hivatkozom arra, mi ez iránt már törvényben foglaltatik, miszerint az e’ féle cautelák és protestaliók in perpetuum teljesen erönélküliek maradnak. E’ szerint én ö mlga azon kijelentését, melly azon szavakkal végződött „cautelam interponere, csupán csak beszédnek tartom nem protestationak, és pedig érvénytelen haszon, nyomadékosság és következés nélküli beszédnek. És a’ végeit, ne hogy efféle prolestatioknak és óvasoknak keresztelt beszédek következtében még ezután is megjegyzéseket tenni kénytelenittessem, kiakarom most egyúttal előre és mindenkorra kijelenteni : hogy én a’ horvátországi követ urnák e’ féle érvénytelen, felesleges nyomadékosság és következés nélküli beszédére, mint protestatiora, soha többé semmi feleletet adni nem fogok. Gr. Cziráky János: — Bocsánatot kérek, hogy még egyszer vagyok bátor felszólalni e’ tárgyban, — de miután igénytelen előadásom Liptómegye főispánja által arra magyaráztatott, mintha én az utókortól elégtételt kívántam volna szerezni magamnak, részemről ugjr vélem: hogy sem én, sem a’ mlgos főispán úr ezen magjarnyelv tárgyábani alkalmával az utókor előtti elégtételre nem szorult. Nem én, mivel birok azon öntudattal, mellyet nekem ember nem adhat,mellyet tőlem halandó el nem rabolhat: ’s ez a’ kötelesség tiszta teljesítésében a’lélekisméret szerinti eljárás! Ez úgy gondolom a’ mlgos urat is egyaránylag megnyugtatni fogja ’s ezt csupán azért hoztam fel, miután a’ tek. KK. és RR. itt bennünket vádolnak, melly vád nem engem, hanem a’ mlgos főrendi táblának többségét illeti, hogy t. i. ezen mlgos tábla eljárásával a’ felírásnak felierjesztését ok nélkül akadályoztatta légyen, ’s e’ részben azt mondám: miszerint azt, hogy kik voltak az akadályozásnak okai? csak az utókor részrehajlatlanul Ítélheti meg; de hogy annak elégtételére szorultunk volna, nem gondolom, hogy kinyilatkoztattam volna légjren, annyival inkább nem: mivel szintén azt tartom, mit gróf Széchen Antal egy alkalommal gróf Pálffy József urnák mondott, hogy személjemröl és előadásomról bizonyosan és alkalmasint a’ mélt. főispán urnák előadásairól is az utókor megfelejtkezni fog. B. Yay Miklós: — A’ csanádi püspök ö nmélt. indítványát lényegére nézve én is elfogadom; de miután azt veszem észre, hogy azok, mellyeket ö excja a’ két tábla közti conclusum ’s czáfolólag azokra nézve mondott, mellyekkel a’ tek. RR. az e’ tárgy köriilti eljárásunkat akarták megróni, izenelbe kívántainak foglaltatni, ’s miután ez által e’ jelen tárgynak annyira óhajtóit befejezletése ismét csak továbbra haladna, kötelesnek érzem én is magamat a' felszólalásra. Hogy azokra, mellyeket a’ tek. KK. a’ conclusum tekintetéből felhoznak, felelni nem kívánok, igen természetes, miután én magam is azon vélekedésben valék e’ tárgynak múltkor szönyegeni létekor, hogy a’ 6-ik §-ra nézve tett javaslatukat a’ tek. RRnek el nem fogadni annyit tenne, mint a’ két tábla közti conclusumot venni kétségbe. — Nem az vala azonban állításomnak értelme, mit annak az országbíró ö nmélt tulajdonít, ’s a’ tek. RR. izenetét is nem abban az értelemben kell venni, mert nem mondám én azt soha, hogy arra nézve volt már köztünk az egyesség, miszerint a’ szerkezetből a’ tetszésük szerinti kifejezés ki, vagy ki ne maradjon; hanem annyiban mondék én létezni conclusumot: „hogy a’ horvátok a’ törvény állal elősorolt esetekben a magyar vagy latin nyelven kívül mást nem használhatnak“; ’s innen indulván ki úgy okoskodtam, hogy az, a ki Fő-Rendi Napló III. köt. 7
