1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
LXXXI. ülés Fő-RR. naplója. December 7-én 1843. 23 kevés egyének által képviseltetvén, valamint szintén e’ teremben is egyedül a’ nemzet igazság szeretetétöl vár- Magyarnyel» halja ügyeinek méltányos elintézését, — várhatja azt azon csüggedést nem ismerő bizodalommal, miszerint a’ mélt. fráníTik'iie8 Fő-RRnek táblája mindenkor azon érdekeket oily bölcsen tudta méltányolni, és nemzetiségünk fentartása mellettnete a’RRnekazon illő kíméletet, mellyel a’ kapcsolt részek iránt viseltetni tartozunk, szem elöl nem vesztette. Ezen meggyőződéstől vezéreltetve, tétetett végre negyed ízben, midőn a’ Csanádi püspök ö n. mélt. indítványát előadni méllózlatolt, azon felszólítás a'lek. KK. és RRIiez: hogy vagy a’6-ik § végső részét kihagyják, vagy annak megnyugtató magyarázatot adni szíveskedjenek. Jól tudom, hogy szócskákban felakadni nem kell; vannak azonban szócskák, mellyek életet halált adhatnak, mellyek egy nemzet nemzetiségének elenyésztetésére szolgálnak. A’tek. KK. és RR. jelen üzenetükben azt is kijelentik, hogy már hat hónapra terjedt, hogy a’ nemzetiség ügyének felierjesztése akadályoztatik. Kik voltak ezen megakadályozásnak okai? mind kél részt lehetne talán egy arányban okozni; azonban erről sem a’ mélt. Fö-RR., sem a’ tek. KK. és RR., sem Magyar-, sem Horvátország nem ítélhet, hanem itélend valaha a’ minden szenvedélytől ment utókor, melly ítéletnek e’ mélt. főrendi táblának eljárását bizton adom át. Ezen nézetből indulva ki, egyedül magam megnyugtatására, és elveimhez mindig következetes lenni kívánván, bátor vagyok felszólítani a’ mélt. Fö-RRet, miután rám nézve azon okok meggyözöleg nem hatottak, mellyeknél fogva ezen szavak kimaradását óhajthatnám, miután egyátaljában azon végszavak meghagyásától, azaz a’ latinnyelvnek törvénybei igtatásától rósz következéseket várok Horvátországnak magyarországhozi állására nézve, miszerint — legyek rósz jósló! — de attól tartok, hogy a’ Horvátországban létező illyrismus még nagyobb kiterjedést nyerend, a' tek. KKat és RRet most is ezen §. kihagyására vélném felszólitandóknak. B. Eötvös József: — Mondatott itt: felszólalni olly tárgy mellett, melly népszerűséggel nem bir, nehéz; én mélt. Fö-RR! nem vagyok ezen véleményben, miután azt hiszem: csak egy nehéz, — t. i. fölszólalni meggyőződés ellen. Népszerűség meggyőződésem szerint valamint engem nem, úgy a’ mélt. Fő-RRnek egyetlenegy tagját sem fogja soha visszatartózlatni attól, hogy meggyőződését ki ne mondja. De van egy, mi nehezebb, t. i. felszólalni olly tárgyban, melly iránt önnézeteinket egy más sokkal jobban és szebben előadta, mint azt magunk képesek volnánk előadni, 's miután ez a' jelen esetben történt, miután csanádi püspök ö n. mélt. ezen tárgy iránti véleményemet sokkal szebben előadta, mint azt előadni képes volnék, én csak azt nyilatkoztatom: hogy csanádi püspök ö n. mélt. előadását egész erőmmel és tehetségemmel pártolom. De mélt. Fö-RR! miután a’ tanácskozások mostani állásában még mielőtt mélyen tiszelt elnökünk e’ táblának többségét kimondotta volna, e’ táblának általam igen tisztelt tagjai jelesen Horvátország követe kinyilatkoztatta, hogy azon esetre, ha a‘ mélt. főrendi táblának többsége a' tek. KK. és RR. véleményét pártolná, ö ezen törvény ellen előre óvást tesz, bátor vagyok kérdezni a' mélt. Fö- RRet: valljon, nézetük és véleményük szerint Horvátország követének van e ehhez joga? — (számosán: nincs!) Teljes meggyőződésem szerint minden embernek nemcsak joga, de kötelessége minden tárgy iránt véleményét kimondani, — ez kötelessége e’ nagy méltóságú tábla minden tagjának, és bizonyosan kétszerié kötelessége a' horvátországi tisztelt követnek, ki utasítással megkötve lévén, magát, ha majdan hazatér, kijelentéseivel legitimálni tartozik, mennyiben az csak pusztán nyilatkozás volt, mennyiben a’ tisztelt követ űr, csak ki akarta mondani, és a’ naplóba igtaltatni azt, hogy a' tekintetes KK. és RR. ezen nézetben — melly talán itt többséget nyerend — nem oszlozhalik, de mint óvást egyáltaljában einem fogadhatom, mert meggyőződésem szerint a’ horvátországi követ urnák itt más joga nincs, mint ezen nagy méltóságú tábla bármellyik tagjának; óvásokat pedig egyes tagnak, mint az Angolhonban a’ felső háznál szokásban van, tenni nem szabad. B .Majthényi Antal, liptói főispán: — A'fárgy érdemére nézve egyetértek a’csanádi püspök ö excellentiájával; de miután előadásából ki nem vehettem, valljon a’ tek. KK és RR. üzenetüknek e’ főtáblát némikép terhelni látszó állításaira telt észrevételeit be kívánja e a' részünkről adandó viszoniizenetbe igtalni: e’ részben adandóm csak elő észrevételemet. Én azt hiszem a’ dolgoknak mostani helyzetében, miután a’ két tábla közt a’ magyarnyelvre nézve régóta óhajtott egyesség megkészült, legjobb volna minden másnak elmellözésével kívánságukhozi megegyezésünket a' tek. KK. és RRkel szóval közölni: mert ugyanis mind azok a’ mik ezen felül viszon üzenetünkbe iglaltathatuának, részünkről vagy igazolás, vagy czáfoló természetűek lennének, — most pedig a’tárgy befejezve lévén, sem az egynek, sem a’ másnak helyét nem találom; nem az igazolásnak: mert az e’ felső táblának a’ másik tábláhozi viszonyaival — vélekedésem szerint meg nem egyeztethető; de továbbá igen bajos is volna igazolni azt, miért nem fogadtatott el részünkről nehány hónapok előtt az a’ mire most reá állottunk? — a’ czáfolat pedig az egyesülés erejével össze nem fér, és megtörténvén valóban az egyesség, a’ mellékes czáfolatok csak ingerültséget és isméti visszatolásokat idéznének elő , a’ mi a’ közös óhajtást, miszerint ezen nagy érdekű tárgy minélelöbb ö Felsége elibe jusson, csak késleltetné. A’ mi Horvátország érdemes követének az e’részben hozandó törvényelleni óvását illeti: épen az érdemes követtől, a’ ki itt minap hazafiéi kötelesség teljesítéséről olly lelkesen szólott, váriam volna azt, miszerint a’ hozandó törvény ellen óvást ne tegyen, mert azt hiszem, hogy a’ legfőbb hazafiéi kötelességek közé tartozik a’ hozandó törvény iránt tisztelettel viseltetni, és igy az illy óvást, legszelídebben szólva is, törvény iránti tiszteletlenségnek nevezem. Majláth György, országbírója: — Ha ö mlga a’csanádi püspök indítványa úgy, mint tételeit, nem talált volna ellenvetésre, nem szólaltam volna föl. A' dolog érdemére nézve tökéletesen egyetértek ö mlgával 's több elöltem szólókkal, miszerint azon stádiumban, mellyben a’ dolog áll, azok után miket az indítványozó püspök ur a’ múlt alkalommal itt előadott, és mik akkor a’többség által elfogadtatlak, mást nem tehetünk, mint ö mlga mai indítványát a' dolog érdemére nézve elfogadni; de megvallom, hogy Liptómegye főispánjával egyet nem érthetek abban, hogy csak a’ dolog érdemére szorítkozzunk. Keltőt érintett a' csanádi püspök úr, mit a válasz üzenetbe tétetni kíván; — az egyik: az állítólag létező országos határozatból merített okoskodás, a 6 *
