1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 77. ülés
15 rint iparkodik valami jobb helyezőire vergődni, ez bizonyítja, micsoda nyavalás állapotban vagyunk. Méltózlassa- Kerüietinapi nak felvenni itt sok anomalia van; ha mind azokat, felbolygatjuk mi nincs rendin, bizony nehéz lesz bár mit is elrendezni. A’ kérdés csak az: hogy mit kívánunk? Vannak emberek, kik talán természeti hajlamok, vagy isten tudja micsoda okok miatt egyenesen mozdulatlanságra korbácsolni kívánják a’ dolgokat; — én megvallom, noha nincs köszönet benne, még is conciliationak embere vagyok és ha nem tudom elérni azt, miután vágyok, elég moralis erőt érzek magamban, mint nyilvános status polgár, ’s e’ helyen némileg status ember elfogadni azt, mit körülményeinkben elérni lehet. Már m. Fö-RR! vegyük fel azt, hogyha most nem sokára innen az országgyűlésről eloszolnánk, vagy pedig 5 — tí hónap leforgása után — és lehet mondani, hogy a’ nemzeti életben úgy vagyunk, mint a’ privát életben, noha a‘ lehető legjobb akarat mellett egy kissé hevesebb vérrel felhevitve a’ dolgot máskint látjuk, még is azután, midőn kialusszuk magunkat, azt látjuk, ha őszinték vagyunk, és ha nem is mindenkinek, de magunknak, midőn épen tükörbe nézzük magunkat, azt mondjuk: bizony kár volt némi tekintetben a’ dolgokat egyenesen csökönösségre és mozdulatlanságra hajtani: ugyan nem bánnánk e meg, ha minden eredmény nélkül mennénk haza? — Már mi a'jelen kérdést illeti: megvallom, hogyha a’ sajtószabadságnak valaki barátja, bizonyosan én vagyok, ezt többször több helyen mondottam. In thesi a sajtó szabadságot a’lehető legnagyobb jónak tartom, és csak azt bánom, hogy nem minden nemzet és talán a’ magyar sem érett meg igazán a" sajtó szabadságra, de bizonyosan megfog érni maga a’ sajtószabadság által, melly azonban legutolsó országgyűlés óta ha nem is fejlett tökéletes szabadságra, még is annyira tágult, hogy mi a’jelen kérdést illeti, kérném a’ m. Fö-RRet: hogy a’ KK. és RRet szólítsák fel, hogy ettől ezúttal álljanak el és pedig mert az úgyis hova hamarább ’s maga magától kifejlik, és mert ha van valami, ez az, mi felheviilt és annyira megváltozott állapotunkban egyenesen azon mozdulatlanságra kényszeríthet, mellyet kerülni kívánnék, és mellyre az utasítások természete állítja az orssággyülést; — az utasítások hasznát talán szükségét is vizsgálni nem akarom, ezt én in thesi megengedem; de miután az utasítások most sokkal rendszeresebben és nagyobb pontossággal dolgoztatnak ki és bizonyosan még mindinkább fognak: mondhatom csodálom, hogy itt annyi időnek elfecsérlésével olly hosszú dictiokat hallunk, mert emberek beszéljenek bár 10 napig olt, hol utasítás köt, és mindegy, mert minden capacitationak vége van. Vegyük a’ dolgot gyakorlatilag, ha követ volnék, és én sokat akarnék Magyarországra nézve elérni, és hogyha majd sorra jő egy és más, és kitámad, kifog többet ki kevesebbet áldozni a’ közjóra, tudom hogy t. barátim tettel is fogják bebizonyitni szónoklatuk által annyira kitűnő hazafiuságukat — mert örömmel hallom és tapasztalom, mennyire avatkoznak a’ közdolgokba; — de ha követ volnék, azt mondanám: az istenért valamivel csak menjünk haza mégis, mert ha vissza tekintünk 50— 100 évekre, milly körülmények közt volt ölagyarország, midőn egy két lépéssel előre és egygyel hátrább ment, ’s ezen haladás nem Ínyem szerinti, de a’ status körülményei közt sokszor nem lehet máskép haladni, — de az illy haladást mégis jobban szeretném mint pangást, mert ennek sokszor hátramenet, hátralökés a’ következése. Ha követ ember vagyok, ismétlem azt mondanám: itt utasításom! az olly világos és szoros, hogy azt itt mint becsületes ember egyenesen felfogom olvasni; — de már most ha igaz, hogy miután sokkal többen avatkoznak a’ publicumokba mint az előtt — és ez életnek jele, — az utasítások által a' követek úgy megvannakkötve, hogy a’ deliberatio már szinte lehetetlen és minden ember úgyis fogja tudni a' publicitás által, hogy mi történik, ekkor mind híjába, mert bár törik, bár szakad nem lehet egy hajszáit engedni, — mondom ekkor, ha követ ember vagyok mit teszek? azt gondolni hogy talán kötelességemet abban teljesíteném, hogy éjjel nappal haza Írnék, — mert látjuk, hogy némi kisebb kérdés miatt sokszor nagy bajba tesszük magunkat, és azután midőn egészen kialuszszuk magunkat, megbánjuk — és azt iparkodnám eszközleni, hogy mozdulatlanságra hajtó utasításom megváltoztassák! Méltózlassanak felvenni, mint Nádor ö Fensége olly gyakorlatilag fogta fel a’ dolgot, ki annyi országgyűlésen az elnökséget viselte (zajos éljen!) méltózlassanak felvenni, mi fogna lenni, ha még ezen egyedüli hely, hol az emberek egymást capacitálhalják, hol azt mondhatjuk: megakadtunk, az utasítások erősek, ’s írjunk haza, világosítsuk fel küldőinket — mert kérdem mi lenne, ha még ezen helyből is ki volna rekesztve minden capacitatiolehetősége? Mélt. Fö-RR.! én tehát egyenesen azon értelemben vagyok — mint már kijelentettem: hogy a’ KK. és RRet szólítanék fel, hogy ettől mi úgyis maga magától hová hamarább megérik, ezúttal álljanak el, és megvallom, hogy sajnosán esik, ha az ember vélekedése miatt subsummáltatik és csak ollyan szavak által is, mint a’ miilyeneket gr. Eszterházy József igen tisztelt barátom mondott, t. i. hogy az neki nagyon fáj, miszerint ez most itt keresztül nem megy és quasi ismét vétót gyakorol ezen ház, es oka lesz hogy semmi sem fog létesülni. Én mint nagy tisztelője és barátja a’ m. grófnak, kérem az istent, hogy a’ mélt. grófnak házi körében és mint publicus ember, kivált ha a’ publicumunkat sűrűn fogja járni ennekulána és nem csak Pozsony megyében, de a’ tiszaháti megyékben is, soha semmi jobban ne fájjon mint az, hogy erre ezen tábla nem áll, vagy pedig hogy én más vélekedésben vagyok. Ha valaki nemzetünk kifejlődését figyelemmel késéri, meggyőződhetik, hogy ez nem olly igen igen aggasztó dolog, ez maga magától fog elintézlelni, csak adja isten! hogy kormányunk mindig olly lojális legyen, mint a’mai, mivel akkor, ha gróf Teleky László úgyszólván felszólítása vagy idézgelési szellemében megtörténnék, hogy magának a’ kormány csak ugyan többséget akarna szerezni, ’s nem csak az országgyűlésen, de a’vármegyéknél is: akkor megvallom, hogy azt mondanám, fáj lelkem! és rettegek az alkotmányért és nemzetiségemért!! és azért inkább köszönjük addig, mig idő van, hogy olly lojális kormánnyal van dolgunk, melly olly kir. előadásokat terjeszte az országgyűlés elibe, ’s mellyel még sokat végbe lehet vinni, és egyességre lépni, és ekkép óhajtanám, hogy a' magyar, kinek az volt nyavalája, hogy vagy aludt, vagy megszökött, vagy pangott, vagy tullázba esett, hogy egyszer meg ne bánja, hogy a’jó alkalmat elhagyta szalaszlani. Egyébiránt tisztelt barátim higvjék el, hogy mind azon ébredési jelenet, hogy köztünk mindenki iparkodik kis mákszemével a’ köz hazai épülethez egy téglácskál hordani, gyönyörű látvány; de más részről vannak olly dolgok, mellyeket nagy átalánosságokban és in thesi igen 4 * LXXVII. ülés Fö-RR. naplója. November 23-án 1843.
