1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 93. ülés
XCIII ülés Fő-RR. naplója Február 5-én 1844. 133 xcni. ORSZÁGOS ÜLÉS A’ M É L T ÓSÁGOS FŐRE N D EKNÉ L. Február 5-én 1844 délelőtti y2 10 órakor. Tárgy: Második izenete a’ KK. és RR-nek a’ turmezei nemesek grófja és követe által beadott panaszos jelentés tárgyában a’ mélt. Fö-RR-nél bevégezve. Gr. Festetics Rudolf: — Van egy német közmondás: „Aller guten Dinge sind drey“ és megvalósul ezen köz- xurómezei mondás a’ magyar törvényhozói testnél, mellynek alsó és felső táblája és kormánya van, — és hála Istennek! hogy na^irfnr*" ez igy van. E’ teremben a’ múlt bélen a’ horvát történetek iránt 3 javaslat tétetett; bár itt is mondhatnánk: „omneiük izenete a trinum perfectum!“ — Nem a’ különböző intézetekre, hanem a’ kimenetelre nézve a’ mélt. Fö-RR. mindnyájanRKnRRhcz.Fu egyetértenek, t. i. nincs magyar, ki azon történeteket pártolná; hogy a’ kormány e’ dologban elég hathatós intézkedéseket eddig még nem tett, mint alázatos jobbágya ö Felségének csak annyiban menthetem, hogy olly dolognak tárgyalása többnyire sok és hosszas időt kíván, midőn a’ felek magok is a’ hozzájok intézett kérdésre olly— kor lassan felelnek, — ha távol vannak, a’ communicatio nehéz, a’ tény’ kihallgatása sokba kerül, az iratok’ revisioja sok időt sat. kíván. Menthetném továbbá azzal, hogy jobb 100 bűnöst büntetlenül elbocsátni, mintsem egy ártatlant, egy kihallgatatlant megítélni; de engedjék meg nagy méltósagtok, hogy a’ kormány még is többet tehetett volna e’ dologban, mint sem tett, hogy én azt itt nyilván kimondjam , és úgy hiszem: hogy e’ dologban egyetértünk valamennyien; hogy pedig senkit, — legyen az a’ legnagyobb gonosztévö, kihallgatás nélkül elitélni, infam cassálni nem lehet: azt is úgy vélem — habár mindnyájan egyet nem értünk is — de még is helyben fogjuk hagyni, hogy igazságos. Most még bálra van, hogy a1 telt javaslatokra vélekedésemet kimondjam. Itt úgy látom, a’nézetek különböznek egymástól; mindazáltal felszólítom a’mélt. Fö-RRet békességre és egyetértésre, ’s mint egyik legcsekélyebb tagja ezen táblának, kérem méltóságtokat, ’s egyszersmind felszólítom egyenkint—kijelentvén: hogy ha engemet a’ turmezei panaszokra nézve annyiban megnyugtattak volna, hogy azok igazi — ide értem — bírói ítéleten alapulnak: akkor magam is a’ KK. és RR. izenetét pártoltam volna; de az igy nem lévén, nyílt szívvel kijelentem: hogy gr. Zichy Ferencz indítványát, bár az sokszor megtámadtatoft, még is legczélszerübbnek és igazságosbnak elismerem, ’s a’ mellett is szavazok, és kérem a’ m. Fö-RRket, hogy azt szinte pártolni méltózlassanak; mert meg vagyok győződve, hogy ha a’ t. alsó tábla, és annak érdemes tagjai most hallják, hogy mi egyességre léptünk: ők, kiknek a’ haza java sokkal inkább szivükön fekszik, sem hogy a’ mélt. Fö-RRnek az idő nem vesztegetése miatt közeledés végett e’ dologban engednének. Tudom nehéz, és nagy meggyőződés kívántatik, hogy valaki utolsó kimondott szándokától elváljon; „der Glaube lässt sich nicht erzwingen, — er muss durch Thatsachen belehrt seyn.“ — Nagy része a’ mélt. Fö-RRnek a’ turmezei panaszoknak igazságot látszik adni, és e’ részben ö Felségéhez felírást intézni; — a’ másik rész pedig azoknak hitelt nem adván, a’ felírást olly értelemben nem pártolja; kettőben áll tehát a’ legnagyobb különbség. Azt tartom, senki nem vét, ha velem kezetfog; ha pedig megegyezni nem tudnánk, legalább ne támadjuk meg egymást azért: mert az egyik az égen ritkán látható nap színét világosbnak, a’másik pedig sötétebbnek látja; fenmarad a’ remény kijelenthetni, hogy mindnyájan óhajtjuk a’ haza javát, és visszatorolni azon vádat, mintha a’ baloldalon levő n. m. urak nem olly buzgón, és igazán kívánnák azt elömozdiliii, mint a’ jobb oldalon ülő n. m. urak, kikről meg vagyok győződve, hogy belső meggyözödésök után szavaznak. — Gr. Szapáry Antal: — Nem szóval hanem tettleg hódolván ö cs. kir. Föherczegsége óhajtásának, rövid leszek. Azt tartom, ha valaha volt tárgy, bizonyosan ez az, mellyet teljes megnyugvással és lelkiismeretesen előmozdítani lehet, és kell: mert csak annak következtében, mit egypár nap óta itt hallottunk, kötelessége az országgyűlésnek a’ Horvátországban létező ingerültséget, és a’ fellázzadt indulatok' kellemetlen állapotát, mennyire csak lehet, megszüntetni, azért a’ panaszt felterjeszteni kívánom, és vélekedésem szerint ezt fel nem terjeszteni mit tesz mást? mint rendetlenséget akarni, az ingerültséget nevelni, sőt némileg az illyrismus ocsmány kicsapongásait szárny alá venni. — Valóban meg nem foghatom Sáros és Abauj megyék főispánjainak fölhevülését, és a’ fölterjesztésben sértést látó okoskodásait, miután azt tartom, hogy ha ők elfogadták volna Komárom megye igen Fő-Rendi Napló III. köt. 34 t
