1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
31 javaslat«'!. gyengeségének és egynéhány személyeknek. — Szükségesnek találtam ezt előrebocsátani; de által megyek a’ tárgy- v* eshw hoz. és noha az szóllásbeli tárgy, még is elfelejtenem kell, hogy catholicus ember vagyok, és csak mint ma-sa*ok’ alda-' gyárnak szólnom szabad; lehet tehát, hogy azon az okbul vélekedésem az egyik vagy a’' másiknak a’ n. m. Főrendek közül nem fog tetszeni; de ne méltóztassanak azt rósz néven venni, én részemről minden vélekedést fo-breve’ '"'Tir gok tisztelni, többé már senkinek nem logok lelelni, és a’ többségnek fogok hódolni. — Mindenekelőtt tudni kell p!acctum i,i,nt hogy a’ magyar egyházi rend köteles e a’ magyar törvénynek engedelmeskedni, vagy nem? - Én azt tartom: hogy köteles, mert nem csak polgár mint én, de hivatalai által is szép jövedelmet húz még az országtól,—és előbb mintsem valaki pap lelt, már magyar polgár volt, - ismerte a’ törvényt, a’ szokást; és ha akkor nem egyeztethette volna meg a’törvénynek rendelését a’pápának kívánságával, nem kellett volna a’ hivatalt magára vállalni; addig pedig mig a’hivatalban fog maradni, addig, mig a’legkisebb jövedelmét az országtól fogja huzni, addig én éltéig tőle logom kívánni: hogy kötelességének eleget tegyen; most pedig már ezek a’törvényczikkelyek, mellyek a’ tek. KK. és RR. izenetében elöhozatnak, az eddigi szokás, a’ különbféle királyainknak resolutiói, mcllyeket az egyházi rend olly szépen, midőn a' reversalisokrul volt a’ szó, védelmezett, de még világosabban a’ placetumnak természete mulatják: hogy egy igazi magyar hazafinak, csak annyiban szabad ö szentségének engedelmeskedni, a mennyiben azt a törvény, a constitutio és a’ fejedelem engedi; mert semmiféle bullát, vagy brevét, legyen dogmáról a' szó vagy nem, placetum nélkül kihirdetni nem szabad; afféle levelezés a’ püspökök és ö szentsége közt csak a kormánynak tudtával történhetik, ’s a' király placetiunot, mint constitutionalis fejedelem, csak a’ törvénynek értelmében adhat, és azok a’ szavak: „in quantum legibus patriae non est adversum“ világosan mondják: hogyha egy brevében valami találtatik, mi nem egyezne a’ törvényünkkel, azt egy magyar sem ismerheti el. Status in statu mindenkor lehetetlen volt, de mostanában, a’ hol már a’ viszonyosságnak helye van, még lehetetlenebb, mert kérdezem a’ n. in. Főrendeket: mit fogunk határozni, ha időjártával a’ karloviczi nagy érdemű érsek vagy a‘ protestánsoknak elnöke azt fogja állítani: hogy ők e’ magyar törvénynek nem engedelmeskedhetnek, mert az a' vallásoknak formájával ütközik? — lTgy tartom, hogy kívánságuknak helye nem lesz, mert máskint az érseknek, a’ protestánsok elnökének, ö szentségének nem pedig a’ törvényünknek és fejedelmünknek fogunk eleget tenni; és ebből csak kitetszik az: hogy Magyarországban, a’ hol annyi és olly különféle vallások léteznek, azoknak formáit az állandó törvényhez, nem pedig a’ törvényt a’ különféle vallásokhoz alkalmaztatni kell, ’s én a’ törvényeket e’ részben világosaknak tartom, és csak kimondom: hogy őriztessenek. A’ mi mostanában a’ brevét és a’ körleveleket illeti, igazán vallom: hogy én a’ brevéről nem akarok szólni, nem akarom kérdezni: ha hasznos, szükséges, és a’ mostani századra alkalmatos c? nem azért, mintha nem szabad volna, mert én is pártolom annak a’ nagy érdemű követnek mondását, ki azt mondotta: hogy a’ hierarchia és a' vallás közt épen annyi különbség van, mint a’ kormány és fejedelem közt; de azért nem akarok a’ brévéröl beszélni, mert én azt nem ismerem, és nagyon csodálkozom, hogy a’ tek. KK. és RR. a’ n. m. Főrendeket arra nem figyelmeztették: mi ismerünk körleveleket, nem pedig a’ brévét; hiszem és gondolom, hogy a’ körlevélben sem több sem kevesebb nem foglaltatik mint a’ brevében; de ollyan érdekes tárgyban mint ez, — ollyan tárgyban, melly olly szomorúan constitutionkba bele vág, — ollyan tárgyban, a’ hol minden constructiót, minden szót, minden betűt fontolnunk kell előbb, mintsem abból törvényt fogunk készíteni: ott már szükséges, hogy az originalis documentum közöltessék; és mihelyt a’ KK. és RR. ezt a’ inófiót nem tették: bátor vagyok azt a' n. m. Főrendeknek ajánlani annál inkább, mert egy brevének, melly csak placetum mellett kihirdettethetik, fölebbi állása nem lehet egy királyi resolutionál; és mivel ez, nem pedig a’ magyar cancellariusnak levele olvastalik, kívánom: hogy a’ breve olvastassák; de szükséges is azért, mert a’ naplókul már kitetszik az: hogy a’ tek. KK. és RR. táblájánál a’ királyunknak placelumi joga az egyházi rend által máskint magyaráztatik, mint sem kellene. — A’ mi a’ körleveleket illeti: én már múlt esztendőben, mikor azt a’ hírlapokban olvastam, szörnyűén megijedtem; volt akkor épen közgyűlés Pozsony vármegyében, ’s én az első voltam, ki felkeltem mondván: hogy a’törvény sértelelt!; voltak sokan, kik véleményemet pártolták, de többséget még sem nyert; és sajnálva kell mondanom: hogy e’ tárgyban nevezett Pozsony vármegye nagyon csekély minoritással három vagy négy vármegyékkel szavaz; a’ mit akkor állítottam, mainapon, a’ hol a’ szomorú körülményt látom, mondanom kell: a’ körlevél sérti a’ törvényt, mert ollyan princípiumokat foglal magában, mellyek ütköznek törvényünkkel; ütközik pedig azon szavakban: „Isten és természet elten való bűn“ ; mert Magyarországban, a hol a’ vegyesházasságok törvényesen vannak engedve , — a’ hol törvényesen van határozva, hogy mikint á’ vegyesházosságokbul születendő gyermekek fognak neveltetni, ollyan szavakkal élni nem kell ollyan kemény szavakkal protestáns társainkat sérteni nem szabad, ’s ebben látom én a’ legnagyobb sértést; és bátor vagyok azon n. m. Fö-RRket, kik talán a’ körlevelet fogják védelmezni, felszólítani: méltóztassanak aziránti véleményüket kimondani. Ütközik továbbá a’körlevél abban is: hogy az áldás, melly 50. évektől fogva szokásban volt, most egyszerre lagadtatik és liltatik; kérem pedig az egyházi rendet, ha méltózlalnék nekem megmondani: hogy ez dogma vagy nem!? Ila dogma! egy szól többé nem fogok szólni, és csak csodálkozni logok, hogy ezt az egyházi rend már régtől fogva nem tudta; az úgy volna, mintha én azt mondanám, hogy nem tudtam, hogy a’ fejedelem constitutionalis király, vagy hogy a’ szeretett Nádorunk az országrendeinek elnöke; ha p*dig csak forma mikép az egyházi rend mondja! miként kívánhatja: hogy azt kövessük, a mit károsnak és veszedelmesnek tekintünk? — 3Iás lehet a’ forma Rómában, más 1'rancziaországban, más Magyarországban; i_j Francziaországban a’ clerus a’ komédiásokat nem akarta áldott földbe temetni: ennek minálunk soha helye nem volt; Így a’ jezsuiták más országokba már visszajöttek, mégis reményiem: hogyha ö szentsége tiz brevét fog is kibocsátani, az országnak rendéi mégis soha ezen papokra — kik, hála légyen Istennek! tonlos okok miatt tői-8 * XLIX. ülés FA-RR. naplója. September 25-én 1843.
