1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
XLIX. ülés Fö-RR. naplója. September 25-én 1843. 25 lás szabályai szerint az egyházi szertartásoknak kiszolgáltatását, még akkor sem lehetne sem az anyaszentegy-Vegye»hát«s házat tévedéssel vádolni, sem az elhanyagló részletes egyházról mondani, hogy uj tanitmányt kezd, midőn a’ vallássa?ok' ild“s szabályai szerint a* szertartásoknak kezelését alkalmazza, eldönlthetetlen lévén sz. Ágostonnak ama mondata:pSÄie„veritati nemo praescribere potest, non spatium temporum, non patrocinia personarum, non privilegium regionum breve’ ^Tkir facta non probant ius“; ide czélozni látszanak szinte Verböczy hármas könyvének prolog. lit. 12-ik §. 1-sö p_ p|acctum iránt szavai: „Canonistae tenent, quod lex Papae non tollat consveludinem certi loci contrariam, si de ea non fueritneie'é/feúrái facta mentio: quia Papa non praesummitur scire contrarias consveludines«; és ha feltéve is, de meg nem engedve, Javasla,a ötven évóta elhanyagolta volna a" magyar cath. egyház a’ maga jogait vallási körben, mi köze ahoz a’ világi hatalomnak, midőn egyháznak status ellenében, és viszont statusnak egyháziakban egyház ellenében elévülésnek, a’ vagy jogszerzésnek helye nincsen ? mi nem csak a‘ két külön vált hatalomnak ben természetéből világos következményül foly, de említés is vagyon Verböczy hármas tör. könyvének Prolog, tit 9., hol mondatik: „si statutum sit contra libertatem Ecclesiarum diuturnam, vel privilegia eis concessa non valent; idem dicendum si circa ea fuerint statuta, quae salutem animae respiciunt“; és igy midőn a’ föpásztorok lelki meggyőződésük szerint hivatalos állásuknál fogva nem polgárilag rendelkeztek polgáriakban, de egyházilag vallás és hit szertartásaikban: mit tehettek a' polgári törvénnyel, mellynek köre egyháziakra nem terjedhet, ellenkezőt? a’ polgároknak lelki nyugalmát hogyan zavarók fel? nem látom! Azt mondják továbbá a’ KK. és RR.: jól tudhatták a’főpásztorok az állítólag rosnyói és nagyváradi püspököknek közrebocsátott rendclményeik után, milly ingerültséget okozandanak utóbbi körleveleikkel. Én azt tartom: hogy igen is megfontolák egyházunk dicső oszlopai, hogy mit tevének, latra vetették az innen eredhető ingerültséget is: soha azonban részükről azon ingerültség elmellözésének kötelessége véleményem szerint olly messze nem terjesztethetik, hogy lelki dolgokban annak elkerülését vallásos tanjaiknak megtagadásával, vagy az egyház látszható feje iránti engedetlenséggel megvásárolni tartoznának; esetet azonban nem tudok, nincs is példa, hogy az állította ingerültség miatt valamelly cath. község ezen fenforgó kérdés fölött vitatkozott, annál kevesebbé, hogy hitében ingadozott, még kevesebbé, hogy más vallásra áttérni kívánkozott, legkevesebbé, hogy lelkipásztora ellen — mind a’ mellett, hogy némelly törv. hatóságok ezen rendeleteket előttük törvénybe ütközőknek, gyászos következésüeknek nyilvánították, azoknak hivatalnokai helységről helységre megyeszerle eljárván, mi csak hatalmukban állott a’ népnek e’ tekintetbeni feligerlésére, derekasan elkövettek — elkeseredéssel kikelt vagy reájok büntetést kért volna. Megyei és köz tanácskozási teremekben hogy lermesztelnek ingerültségek, hogy szoktak azoknak falain kívül is terjesztetni? e’jelen vitatkozásoknak körén túl esvén, nem szükséges hogy fejtegessem, mert e’ jelen felirási javaslat szolgálhat némilég okiratul. De megvallom egyszersmind őszintén fenséges Nádor és n. méltóságú Fö-RR!, hogy ha bár milly, és igy a’catb. hit követőknek hit és vallási tanjain polgári törvények ürügye alatt rés üttethelik, — azoknak szentsége tetszés szerint — hogyzabolcs megyei nagy érdemű főispánnak minapi igen bölcs és ide alkalmazható mondatával éljek — avatatlan kezekkel felbontathatik, — egy világi hatalom parancsait szertartásaikra terjedő vallás szabályainak elejébe tenni kényszeritettnek, — és illyetén törekvések nem fognak dugába dőlni: akkor igen is a’ kül vallásu hon polgárok közt annyi vérrel, annyi áldozattal, annyi eröködéssel szerzett, és az idő meggyökeresített lelki csend, és közbéke nincsen többé! mert ha egyben sérlethetik a’ lélekismeret és vallásszabadsága, ha egyben kényszerittethetnek az egyház szolgái bittanjaik elleni tettekre, olly kényszerítéssel, mellyel még a’ mahumedán sem él a’ keresztény szolga nép ellenében, mint azt a’ megholt zultánnak haltischerifje bizonyítja, melly a’ cath. lelkészeknek a’ más keresztény felekezetiek közt kötendő vegyesházasságoknál hasonló eljárását helybenhagyta: akkor hol lesz ezen kényszerítésnek vég vonala? — többé előre számítani nem lehet; akkor igen is a’lélekismeret közelithetetlen menedékébe vonulván vissza, nincs többé a’catholicusoknak 8 századnyi törvény’s törvényes szokás ótalmazta vallásuknak szabad gyakorlatában kellő biztosíték! — Keserűen hatott is azért a’ cath. hit fanjait számos követőkre némelly megyék azon eljárása, mellyre szinte a’ KK. és RR. jelen felirási javaslatukban is hivatkoznak, — és mellyről csak mély szivbeli fajdalommal emlékezhetem, midőn az 1647: 14 t. czikkre hivatkozólag 600 ftnyi büntetéssel az áldást megtagadó egyházi személyek perbe idéztetni rendeltettek. Mert ha nem említem még az ujdon büntető törv. könyvi javaslatban is az egyházi személyekre egyházi tárgyakban fentartott egyházi fegyelmet, — ha nem említem számos honi törvényeinkben sarkallot privilegium forit, — ha nem említem az annyiszor idézett 1790: 26. t. czikknek 4-ik szakaszát, melly azt rendeli: hogy az evangelicusoknak zsinati határozataikat semmi nemű kormányszéki rendeletekkel avagy királyi parancsolatokkal meg változtatni ne lehessen: annyival kevesebbé gondolom a’ cath. egyház szertartásairól rendelkező intézkedéseit megyei határozatok állal erötleniteni; ha mindjárt ezen körlevelek által a föpásztorok a’ vallásról szóló törvényeket sértették volna is, hogy ezen törvény nem reájok alkalmazható, az magának azon t. czikknek tartalmából, melly a’ templomoknak iskoláknak, és papházaknak ezöszakos elrablásáról, és azon időben már fenálló törvények megszegőiről rendelkezik, eléggé világos; de akár mit is rendelt volna ama t. ez., miután a’ vallás tárgyában később 1790—ik évben alkotott 26. t. ez. noha többféle vallási kicsapongásokat említ: az érdeklelt 1647-ik évi törvényben kijelölt büntetést még is a’ 12-ik §-ban nyilván foglalt, ’s egyedül csak n’ templomok, iskola és papházak erőszakos elfoglalóira szoritja, ’s nyilvános, hogy annak értelmét legalább a’ törvényhozás utján kívül tovább terjeszteni senkinek hatalmában nem áll: és igy mind azon perbe idézéseknek és törvényes kereseteknek alapja egy roppant jogászi költemény! — Midőn továbbá a legfelsőbb helyie felkívánt perekre, és a’nem cath. lelkészek de megyei tisztviselők előtt kötött vegyesházassági úgy nevezett, zólyomi, esetekre tekintve — Nyitra megye nm. főispánjának véleményét magamévá teszem s osztozom én is a tek. KK. és RRnek azon kijelentésében: mellynél fogva a’tetszvényi jogot megbecsülhetetlen királyi jognak nevezik, s m‘l| mind kegyes királyunk, mind eldödei ezen tetszvényi jogot, őket mint apostoli királyokat illetőt, mindenkor vulb- Fő-Rendi Napló II. köt. ~
