1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 49. ülés
20 XLIX. ülés Fő-RR. naplója. September 25-én 1843. Vegyesliázas-nél fogva én a’ lek. KK. és RR. ide terjesztett felirási javaslatát nem pártolhatom, sőt tisztán és egyenesen ellene 'rae°gtig«dl'a nyilatkozom. I)c mintán tagadhatlan az: hogy ezen egyházi rendelkezések által akár mi okoknál fogva, akár hal primási felfogásánál, akár halmagyarázalánál, akár más okoknál fogva még is sokakban aggodalmat szültek: azoknak \Cl j papai • 1 m i 1 • t - , , i*ii * breve ’s Kir.elhárítását én tiszta szivemből kívánom; kívánom pedig olly eszköz által, melly azt sokkal hathatósabban eszköa'^Bdek’.’ze11-zólje, mint mind azok, miket a' tek. KK. és RR. javaslatiak; ezen eszközt pedig abban találom : ha egyszer tör“ívliír^y lélesii1’ h°K’ha az’ mi nz országosan egybcgyült KK. és RRtöl a’ múlt országgyűlésén ö Felsége elibe terjesztetett: az ő Felsége hozzá járulásával megerösilve az országnak törvény gyanánt kiadalik; és azért azt vélem: hogy ezen felírás helyett más felírással kérettessék meg ö Felsége, hogyFazon törvényjavaslatot minélelöbb méltéztassék megerősíteni, és igy az országgal közölni, hozzátevén még azt is: hogy ha bár nem vizsgálom, elegendő alap találta tik e az 1647: 14—ik t. czikkben ezen pereknek megindítására vagy nem? mindazáltal nem titkolhatom el azt is: hogy ö Felségétől kívánni nem csak lehet, hanem kell is, hogy minélelöbb ezen pereket maga királyi határozatával ellátva küldje vissza azon törvényhatóságokhoz, mellyek azokat felterjesztették; és igy ezen kél kérést egy felírásban öszefoglalva: ő Felsége elibe terjeszteni kívánom, és alázatosan indítványozom. Gr. Nddasdy Ferenci. vdczi m. püspök: — A’ most tanácskozás alatt lévő üzenetben a' tek. KK. és RR. a’ főpaszlori körleveleket, — a’ pápai brevét, és a' kir. placetumot sérelem gyanánt hozzák fel, ’s ezekre nézve a’ legfelsőbb intézkedést kívánják. — Én tehát véleményemet mind ezekre rövideden eképen nyilatkoztatom ki. Mi aj főpásztori körleveleket illeti, bizonyos az: hogy ezekben a’ vegyesházasságok összeadására vonatkozó papi áldásról, az imádság és egyházi szertartásokról vagyon szó; ezek pedig olly merő lelki dolgok, mellyek egyenesen a’ cath. szentegyház rendszerének belsejébe tartoznak, és minden polgári rendelkezésiül ’s befolyástól függetlenek. Világosan tanúsítja ezt Sz. István 2—ik könyvének 2-dik fejezete, melly igy szól: „Episcopi habeant potestatem res ecclesiasticas providere, regere et gubernare, atque dispensare secundum canonum auctoritatem, laici eorum ministerio obediant ad regendas ecclesias“ ect.; ide tartozik Kálmán 1-sö könyvének 65-ik fejezete midőn azt mondja: „nullus in Ecclesia praesummat sibi vindicare potestatem, praeter solum Episcopum“; ide tartozik egyszersmind az 1550: 16—ik l ez. is: „cum nulla ratione possint Eppi munus rite excercere, nisi patienter audiantur abiis, ad quos missi sunt, hinc seculares omnes obedientes se praebeant Eppis in his, quae ad Deum, eiusque cultum spectant, neque contra eorum doctrinam quovis modo, aut quavis ratione se se audeant elferre.“ A' törvény ezen czikkelyeihez pedig annál inkább ragaszkodom, mivel az 1790: 26. t. ez. a’ protestáns atyafiakat is biztosítja azokra nézve, mellyek vallásbeli elveiket valamikép érdeklik; igy teszi azt a’ 3—ik §-ban, midőn mondja: „in sequelam liberi religionis exercitii evangelicis competentis, hi ad nullas ceremonias et nullos actus religioni suae contrarios ullo titulo, ullisque mulclis adigantur“; teszi ismét a’ 3—ik §-ban, midőn mondja: „Evangelici ulriusque confessionis in iis, quae ad religionem perlinent, unice a’ religionis suae superioribus dependeant.“ Midőn tehát az 1790—ik évi törvényhozás a‘ protestánsok vallásbeli szabad gyakorlását az idegen befolyás ellen min— denképen biztosítja: nem lehet azt kívánni, hogy a’ calholicusok ugyan ezekre nézve tulajdon elveikhez képest szinte biztosítva ne legyenek: mert a’ protestánsok a’ törvényhozásiul nagyobb kedvezéseket nem nyerhettek a* catholicusoknál. És bizonyára, ha valahol helye vagyon a’ viszonosságnak, itt annak leginkább állani kell, melly abban áll: hogy mindenki a‘ maga vallásbeli elvei szerint szolgálhasson az istennek, az isteni szolgálatban a’ maga ritus és liturgiája szerint szabadon élhessen, és a' maga hitágazatjai szerint szolgáltathassanak ki a szentségek. Ezt olly országban, a’ hol több vallás létezik, mind az igazság, mind a’ méltányosság megkívánja. Ezekből világos: hogy a’ föpasztorok a‘körlevelekben csak törvényes jogukkal éltek, ’s egyedül a’szentségnek mikénti kiszolgáltatása iránt rendelkeztek, figyelmezvén egyszersmind a’ törvénynek betű szerinti rendelkezésére t. i.: „ut matrimonia mixta coram parocho Catholico contrahantur;“ melly törvénybeli rendelkezés az egyházi rend által ezen ujabbi időkben is pontosan és minden készséggel teljesittetett: mert tekintet vala egyszersmind a'törvény azon rendeletére is: „ne matrimoniis mixtis quocunque sub praetextu impedimenta ponantur“; hogy pedig az ujabbi szabály által ezeknek akadály nem tétetett, bizonyságul szolgál az: hogy honunkban a’ múlt országgyűléstől fogva egész a’jelenig az uj rendszer mellett legalább ezer vegyesházasságok köttettek; ez pedig olly nevezetes szám, mellyben az ellenfélnek is megnyugodni lehet, ’s ez által egyszersmind az 1839-ik évi április hónapban kibocsátott kir. rendelésnek is elégtétetett, mellyben a’ 26. t. czikknek megtartása ajánltatik. Egyébiránt, miután ezen rendszer az egész keresztény cath. anyaszentegyház által elfogadtatott, ’s nem csak Olasz, Spanyol, Portugalországokban, hanem Franczia, Helvetia, Relgium, Hollandia, és Amerikában is divatba hozatott: lehetetlen vala a' magyarországi főpásztoroknak más rendszert követni és nekik a’ catholica közönséges anyaszentegyház rendelkezésétől elválni, mit polgárilag is annál biztosabban telhettek: mivel a’ múlt országgyűlés alkalmával, midőn hasoneljárásról vala szó, abban ezen főméltoságu tábla semmi törvény sérelmet nem talált. — A mi pedig a' pápai bevét illeti: ezt a’rom. cath. egyház főnökének — kivel a’ keresztény hivek egy erősenöszszeálló testületet képeznek — kibocsátani jogaihoz tartozott. Fölösleges volna ezen alap czikkelyünket sok okokkal támogatni ’s legyen elég a" 3—ik könyv 1-sö részének 11 —ik czimét megemlíteni, — legyen elég itten ezen pápai jognak szent István király idejétől egész mostanig tartó gyakorlatát érinteni, — legyen elég itt kijelenteni: hogy a rom. cath. anyaszentegyház pápa nélkül fel sem állhat, — és azt óhajtani: hogy annak befolyása az egyházi ügyekben megszűnjék —annyit tenne: mint magát a’kér. cath. anyaszentegyházat megszüntetni akarni!— Ez igy lévén — a' pápai breve csak az anyaszentegyház föpásztorának a’ lelkiekben felemelt törvényes szava; ’s mi e’ szavát híveinkkel együtt elfogadni és ez által a’ cath. kapcsolatot megőrizni kötelesek vagyunk. — A’ mi végtére a’ kir. placetumot illeti: ezen placetum jogát Magyarország királyai eddig a’ társassági rendszerből és e supremo jure inspectionis gyakorolták; ez pedig nem egyéb, mint annak kijelentése: hogy a pápai levél a' polgári
