1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
LVI. ülés Fö-RR. naplója. October 7-én 1843. 151 leményét tisztelni vagyok köteles, de kénytelen vágok kinyilatkoztatni: hogy én itt ezen felső táblánál nem csak Magy.myelv mint aristocrata, hanem egyszersmind mint magyar polgár és hazafi szólok, és igy előadását felfogni képes nem Uevagyok; ennélfogva ismétlem csak azt: hogy én semmiféle külön aristocratia értelmet fel nem foghatok, hanem nete a’RRnckhogy minden mágnás, ki ezen táblának tagja, főleg mint magyar polgár szól, és tanácskozik a' haza érdékéröl, a’ mellytöl a’ magáét el nem választhatja. Gr. Almássy Móricz: — Én is később keltem fel, mint némellyek, kik azonban barátságos szívességből a1 felszólamlási elsőbbséget nekem általengedvén, n. mltságodnak helybenhagyásával másodszor azért szólamlok fel, mert gr. Teleky László ö mlga reám hivatkozva azt monda: hogyha a’ két tábla között különböző vélemények első pontjára nézve, a’ mint ö felfogta, azt indítványoztam, miszerint azon clausula: hogy a társországok nyelv viszonyaira elnyomólag hatni nem akar «’ nemzet, a’ törvényjavaslatból hagyassák ki, elég lévén ha ez a’ felírásban kimondalik: akkor ö mltsága e' részben véleményét pártolja; — mire azt jelentem ki: hogy mltsga véleményemet csak ugyan jól fogta fel. — Egyébiránt a’ tisztelt gráf urnák azon állítására, miszerint ifjabb gr. Zichy Ferencz ö mlga állal felhívott 1830-iki esztendei 8-ik t. ez. épen ellene tanúsít, azt kell kijelentenem: hogy én gr. Zichy Ferencz ö mlgával egyetértvén — épen ellenkezőleg fogom fel azon törvényt, mint gr. Teleky László úr, ki azt tartja: hogy azon törvény regnumról szólván, ezen kifejezés alatt Horvátország is értetődik; mert minekutána a’ felhívott czikk azt tartja: „intra limites regniu, ezen kifejezés véleményem szerint igen fölösleges, és meddő volna, ha ez alatt a’ társországoknak kivétele nem értetődnék. Egyébiránt törvényeink, midőn a’társországok is érintetnek, ha emlekezetem nem csal, mindig azon kifejezést foglalják magukban .,regnum Hungáriáé, et partes adnexae“. Végtére a’mlgos gr. úr azt is méltóztalott érinteni, hogyha jól emlékezik, akkoron, midőn ezen tárgy másodszor vala szőnyegen, grófApponyi György ö mlga indilványozá azt, hogy a’ törvényjavaslatban világosan kilétessék, miszerint Horvátországnak követei gyűléseinken magyarul szólani kötelezessenek; ’s ez ugyan azért történt, mert az indítványozó gr. Apponyi György urnák, és ezen tábla több tagjainak hibás törvényjavaslati példányai valónak; de mind a’ mellett is, hogy ez később észrevétetett, még is az egész főrendi tábla majd nem egyhangzólag gr. Apponyi Györgynek indítványát helyeslette, most pedig attól elállani kíván; mire nézve azt vagyok bátor megjegyezni: hogy bátor én ugyan azon országgyűlési ülésben jelen nem valék, még is hibázni nem vélek, midőn azt állítom, hogy gr. Apponyi György tisztelt barátom azért tévé a’ kérdéses indítványt, mellyet a’ n. mlgu Fö-RR. a’ hibás törvényjavaslatok példányai felvilágosítása után is elfogadtak, mert expressa docent; minekutána azonban a’ tek. KK. és RR. ezen módosítást elfogadni nem akarják, és a’mint indítványozó beszédemben'szerencsém valakijelenteni, a’ kérdéses §-nak kezdete úgy szól, hogy ezt belőle nem lehet nem következtetni, azt tartom: hogy a’ nmlgu Fö-RR. az által következetlenséget el nem követnek, ha e’ tekintetben inditványoktul elállanak, mihez talán gr. Apponyi György ö mlga is közelítés tekintetéből, ha jelen volna , hozzá járulna. — Gr. Majlátli János: — Ha a’ magyarnyelv ügyét előmozdítani akarjuk, mindenekelőtt szükséges, hogy az ingerültség, melly Horvátországban egy idő óta lábra kapott, lecsillapitassék; mert addig, inig ezen ingerültség tart, semmi törvénynek egyéb sikere nemlesz, minthogy az ingerültséget csak növeszteni fogja. Ezen szempontból indulva ki, kérdem : ha valljon a’ KK. és RR. e’ tárgyban milly ösvényen jártak el? azt kell felelnem : hogy a’ KK. és RR. eddigi eljárása nem csak nem szolgált az ingerültség lecsillapítására, hanem inkább annak növesztésére; és erre nézve nem szükséges nagy okoskodással élni, ’s erre elég azon egyetlen tény, mellyet horvátországi bán ö n.mltga előhozott: hogy az országgyűlés előtt ugyan is kél tótországi megye Magyarországhoz szított; most pedig a’ magyarnyelvnek használatát ellenzi: tehát nő az ingerültség, ’s igy az ingerültséget le akarván csillapítani, mivel a magyarnyelvnek előmozdítását ’s kiterjesztését kívánom, azért a’ KK. ésRR. indítványát el nem fogadhatom. Ezen clausulákhoz, mellyeket a’ KK. és RR. izenetükben érintettek, és mellyek a’ KK. és RRnek nem tetszenek, hanem a’ társországok lecsillapítására vezetnek, liptói főispán ö m. azt mondá: hogy ha Horvátországra nézve az ügynek pártolása és védelmezése szükséges, bízzuk azt ö Felségére; ezen nézetben nem osztozhatom, merta’ horvátországi ügynek pártolása vagy igazságos, vagy nem; ha igazságos! — nem látom át hogy ezen tábla annak pártolását miként kerülhetné el? — ha pedig nem igazságos! — akkor ö Felsége sem fogja pártolni; és mivel az ingerültségnek lecsillapítására a’ legjobb mód az, mellyet horvátországi bán ö n. mtga előadott, ö mlgával voksolok; ha pedig kisebbségben maradnék — mint nem reményiem — ö mlga gr. Alinássy Móricz mellett szavazok. — Gr. Königszegh Sándor: — Én nem akarok annak bővebb fejtegetésébe ereszkedni, hogy mennyire áll az, és mennyire nem áll, hogy a’ tek. KK. ésRR. a’ maguk egyoldalú kivánatit a’ nemzet kívánságának nevezik? mert azt előttem szóló Rarkóczy János tökéletesen, és egészen szivemből kimerítette ’s azért mondásához én egy syllábát hozzá tenni sem attól elvenni nem akarok (zaj). De a’ terembeli helyeslő vagy nem helyeslő szózatokat , akár hogy eröködjék, sem calculo physico, sem morali, sem mathematico, sem buchhalteristico, még Herschel nagyitó látcsövén nézve sem tudnám a’nemzet szózatának tartani, hanem legfeljebb csak athaeistice véve lehetne azt isteni, azaz nép szózatának tekinteni. Én azt a’ ma fenforgó tárgyra alkalmazva elfogadom, hogy a’ nemzet kívánságát fel ne tartóztassuk, és valamint Magyarországra nézve kötelességemnek tartottam a’ nemzet nevében a’ nyelv iránt kijelentett kívánságaikat a’ tek. KK. és RRnek minden ^scrupulus nélkül elfogadni: úgy most Horvátországra is egy nemzet kívánságát, azaz horvátnemzet kívánságát tartom szemem előtt; — mert a’ mlgos Fö-RR. talán meg fogják nekem engedni, hogy én a’ horvátnemzetet is nemzetnek tartom, és annálfogva a’ horvátnemzet kívánságát, és egy rokon nemzet és nem elnyomott, hanem társnemzet kívánságának tekintsem, — Horvátország kivánatátpedig itt repracsentansai által, kiket horvátoknak tartanom talán szabad lészen, kimondva látom: azért a’ bán ő excjához ragaszkodom. Gr. Czirüky János: — Két ízben folyt már e’ tárgy iránt a’ tanácskozás és már az első alkalommal is mind 38 *
