1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
160 XXVIII. ülés Fő-RR. naplója. Augustus 17-én 1843. Magyarnyelv latnak Horvátországra való alkalmazása az oltani körülményeknek tájékozását némileg föltételezi. Hogy hazánk al,ranl kotmányos szerkezetét szellemi és anyagi fölvirágzását, üdvös törvények által szilárdítható political állását, külnemzetek — kiknek meglagadtatott a’ hasonló jótéteményekben! részesülés — némileg irigy szemekkel nézhetik; hogy nemzetiségi és nyelv rokonságukat használván — horvál testvéreink és közöttünk a* meghasonlás dudváját elhinteni és igy tölünk elszakítva a’horvátokat— magok magok által egy alkotmányos nemzet javaitól megfosztani törekszenek: megengedem hogy lehelő; de ez mindig csekély hatású fondorkodás maradand, miglen erős támaszokon nyugszik a’ közös bizalom, melly a’ két nemzet boldogságán eddig védangyal gyanánt őrködött; és nem kétségeikéivé ama elvet: hogy egyesített erő többet teszen, és ha akarjuk, tiszta szívii szándok nagyra dicsőre vezet: őrködni fog ezután is, ha mindenkor illő méltánylattal viseltetünk a' testvérileg velünk öszve szövetkezett, de sajátságos jogokkal és kiváltságokkal kiró nemzet közállományi és hatósági szerkezete iránt ;’s ha szinte véreikkel fentartott ősi szabadalmaikra nézve — azoknak békés éldelésében őket sem gátolva sem háborgatva — csak közös czélokra való közremunkálódást követelünk tőlük; mert fölötte igazságtalan volnék és a’történet is háladatlan volna e’nemzel iránt, ha állítanám: hogy bár mikor is tőlünk a’ közremunkálást megtagadák; ’s ha mi tovább nem csak szép szavakkal, de tettekkel és testvérileg meggyőzni igyekszünk őket, hogy minden működéseink, minden törvénykezési irányzataink kiváltságaiknak kellő biztosítására, nem pedig nemzetiségük — melly nekiüli szint olly drága mint a’mienk — soha szabadalmaik — melylyek nekik szint olly kedvesek és semmi árura nem bocsálandók mint a’ mieink — elnyomatására nem czélozvák. Azonban fenséges Nádor ’s n. m. Főrendek! ha valahová, hát ide alkalmazható az: „Iliacos“ vagy inkább „Illyricos intra muros peccatur et extra“; és itt van ám a’ bökkenő! — ez ildom sugalta észtani szabályt nem mindigszemmel tartva — utóbbi országgyűléseink óta azokban és kívülük is szakadatlanul szem elől vesztették sok hontársaink; mert túlbuzgóságoktól elkapalva, mit ohajlhatónak fökép a’haza javára véltek, erőszakolni akarták mind azt, mit az utókor a’ kölcsönös szükségeknek részint megérlelt elismerése , részint korszaki fejlődése segítségével maga magától megtermett volna; ama eszméket azonban — mellyekkel korvát társaink eddig még meg nembarátkozának, a’ helyeit, hogy a’ reájok közvetlen háramló hasznokról meggyőződhetni valami az időnek is engedtetett volna — tervezett erötelő rendelményekkel beoltani vajmi sokan akarták; — majd heves szónoklatokkal nemzetiségüket megkísértették; majd gűnvteli röpiratokkal, söl teltlegi föllépésekkel — elég meggondolatlanul és könnyelmüleg — megsértették, és mégmost is sértik — fájdalom!—; söl hazaszerte jelenleg is avval a’ szokott állhatatossággal, miszerint határt nem ismerő elbizottsággal ha egyszer egy hibás elvet felállítanak sok honfiaink — bárösmerjék annak kárhozatos következményeit — mellette megmaradnak; és látván hiú combinaliójuknak csak roszrahatását, ezáltal még inkább felpuskaporozva — szerencsétlen tacticával botlást botlásra halmoznak; sőt gyakorta úgy elragadtatnak, hogy készebbek feláldozni mindent, mint magokat hibásoknak vagy eltévedteknek vallani. Illy görcsös elragadtatásban a’ helyett, hogy milly módon lehelne minden bizodalmatlanságnak véget vetni, Horvátország elszakasztásának sok helyett történt indítványozásával, vannak, kik még egy örökös falat akarnak hazánk és azon nemzet között emelni, melly szerencsétlen tévedésében, ’s jelen körülményeiben az anyaországion eltávolítást — még mind üdvös eredményt küszönlené. — Ha a’ szenvedélyek egyszer fellobbannak, amazoknak lecsilapilása a' legnehezebb feladatok közé tartozik ; ha a’ bizodalmallanság ármányteli konkolya testvér nemzetek közt ádázva csírázik, annak kigyomlálása herculesi munka; ’s csak komoly férfias meggondolás, engesztelhelésre vezető testvér szereteti készség, a‘ megtörténteknek sértők és sértettek által nemes lelkű feledése törik meg egyedül a’kiegyenlítésre szolgáló ösvényt; helyre állítják a’ megcsökkeni bizalmat , és szoktak lenni egy jobb jövőnek biztos elökezesei. Ezen általános szempontokbul kiindulva tehát nem gondolom e’jelen körülményekben a’ts. KK. és RR. által szerkesztett e lörv. javaslatnak Horvátországra való alkalmazásával a’benne rejlő üdvös sikert elérhetni; sőt inkább az ingerültséget ottan kárunkra növeszteni mindazon némileg kényszerítő rendeletekkel hiszem, mellyek nyelvünknek a’horvátok által való elfogadását tárgyazzák,— mit annál kevésbbé pártolhatok, mert nem meghódított, nem szolganép, nem helólák gyanánt kezelendő általunk a’ horvát nemzet — hanem testvérileg velünk összeszövetkezett; melly ha — fájdalom! — idegenkedéssel viseltetik is jelenleg irániunk, valóban nem ez az út az, melly a’ kibékülésre vezethet. Azért is követve több előttem szólók példáját, a’ törvényjavaslat egyes pontjaira áttérve, az elsőre nézve Nyílra vármegye főispánjának a stylusban javaslóit módosításán kívül semmi észrevételein. A’ 2-ik és 5-ik §okra, mellyek különösen Horvátországot érdeklik, Pozsega vármegye főispánjának véleményét osztom; ha azonban kisebbségben maradnék, b. Eötvös Józsefnek javaslatában azokkal a’ módosításokkal megnyugszom, mellyeket gr. Széchen Antal előadott, és horvátország érdemes követe bővebben kifejtett, t. i. hogy Horvátország és a' tótországi megyék közti különbségtételnek mellöztével egyedül csak hozzá kapcsolt részekről történjék a’ tör. javaslatban említés, és a’ magyarnyelvnek a’levelezésekben! kötelező használata a’ csatolmányokra ki ne terjedjen. A’ 3ik §ra ez úttal nem tevén észrevételt a 4ik §-ra nézve mint zemplén helyettese kívánom a’viszonyosságot, hogy valamint magyarhonban magyar czímerek, lobogók és nemzeti színek alkalmazást nyerendnek: úgy szinte Horvátország is tulajdon lobogóival, czímerével és nemzeti színeivel élhessen. A’ 6ik §ra elegendőnek találom, hogy— mint jelenleg történik— Horvátországnak minden iskolaiban — értem a’ kir. academiában és gymnasiumokban — a’ magyarnyelv taníttassák gondolván ez állal kellőleg elérhetni: hogy, kik hivatalokra akarják képezni magokat, a’ magyarnyelvben is a' megkívánt jártasságra szert tehessenek — a’ Tik pont előbbi előadásom következtében úgy is kimaradván. — Nádor ő cs. kir. fensége:— Miután még többen kívánnak szólani, és az idő már későre haladt, az ülést most eloszlatom’s holnap folytatása következik; és mennyire a’ holnapi ülésben ezen tárgy korábban fog befejeztetni, nagyobb tanácskozást igénylő tárgyat a’ mélt. FÖ-RRnek ki nem tűzök, mivel azt ismét be nem fejezhetnek; hanem kitűzöm a’ ts. KK. és RR. izenetét a’jelen országgyűlésnek Pestre leendő áttétele iránt, miután az kisebb tanácskozást igénylő tárgy lévén — még a’ holnapi ülésben befejezlethetik.
