1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
XXVIII. ülés Fö-RR. naplója. Augustus 17-éu 1843. 165 vagyok, mint magyar tengerparti kormányzó, észrevételt lenni; mi ugyanis a’lehetőségig azon voltunk, hogy Magj a' magyarnyelv terjesztessék; — rendes tanító van, az ifjúság taniltatik, és tanulja a‘ magyarnyelvet; és mi azon elvet állapítottuk meg, hogy a’ magyar törvényhatóságokkal magyarnyelven levelezzünk, szóval: hogy a' mint nekünk írnak, úgy felelünk; mi az anyaország iránt legérzékenyebb vonzódással vagyunk, és mi csak tőle várjuk a’ kereskedés kifejlődését, és ön boldogságunkat is, — és úgy részünkről is ahhoz inkább csatlakozni vágyódunk; de mélt. Fö-RR.! más részről megkell vallanunk: hogy a’ jelen állapot nem ollyan, hogy abban a' törvényjavaslat egész terjedelmében kiterjesztethetnék; olt a' városi törvényhatóság nincsen azon állapotban, hogy magyarul levelezhessen; a' váltótörvényszéknél hiányzanak a" magyar egyének, és igy jelenleg nincsen a" legtisztább akarat mellett is azon tehetség, hogy ezen kívánságnak megfelelhessünk; annál fogva mi a* tengermelléket illeti: esedezem, hogy a' ts. RR. szóliltaInának föl. miszerint a’ magyarnyelvnek a' tengermellékre most is kizáró behozatalát ideig— len függesszék föl; a" tót megyékre nézve báró Eötvös JózselTel egyetértek. Ali a’ 6-dik §-t illeti: azt fölöslegesnek tartom, mivel a’magyarnyelv Horvátországban úgy is taniltatik; ha azonban ezt a’ts. RRnek ismételni tetszik, és elrendelni nyilvános törvény által, az ellen észrevételem nincsen. Végre a' 7. §-ra nézve azt állítom és fenlartom. mi a’ többség által pártollatik: hogy Horvátországnak belviszonyaira nézve a' magyarnyelv állapolja kényére bizattassék — ezen törvényczikkel szinte fölöslegesnek találom. Gr. Károlyi Lajos: — Ezen törvényjavaslatból örömmel látom, mikép a' tek. KK. és RR. a' magyarnyelvet ismét szőnyegre hozzák; de csak azon szempontból látom örömmel, mert szeretném, hogy a'magyarnyelv ügye végkép úgy elintézve legyen, hogy többé szőnyegre ne jojón; mert egy részről mindig kedvetlenségekre ad alkalmat a' társországokkali összeütközés állal: más részről, mert az nemcsak életkérdés, hanem olly természetes dolog, hogy honunkban a’magyarnyelv legyen a' diplomaticai nyelv; ennél fogva igen óhajtanám: miszerint törvényes intézkedés által ezen tárgy végkép elinléztelnék. Ezeket előbocsátván, mi a' törvényjavaslatnak 7 §§-it illeti: én azokat háromban szeretném összpontosítani úgy, hogy egyik a' másikból világosan és természetesen folyjon; és azon három szakaszba mindent betennék, a’kivételeket pedig megszüntetném. A’ három ponte’következő volna: az első az, mire nézve a’ közegyelértés megvan; a‘ második szakaszban egyenesen kimondanám : hogy Magyarországban a' hivatalos nyelv egyedül "s kizárólag a' magyar leend, — mi itt is kivan téve azon hozzáadással, mitő mltsga báró Eötvös József később megmagyarázott, — mikép az csak magára a‘levelezésre érlelik: a'csatolmányok, jegyzőkönyvi kivonatok 's több effélékben pedig az eredeti nyelv tovább is fenmaradjon; és igy ha kimondjuk, miszerint a' társországok azon calhegoriában legyenek, a’méll. bárónak indítványát elfogadom; mert van még egy tárgy, melhröl említést nem teszünk, és ez az elemi iskolákban! tanítás, mit én kihagyalni szeretnék, minthogy a' lek. KK. és RR. maguk is mondják, hogy arra nézve új törvény által fognak rendelkezni; nem látom tehát szükségét, hogy az most itt miért emlittessék meg; de különben is a’ horvátországi elemi iskolákról szó sem lehet, mivel b. Eötvös József indítványa azt tartja, hogy mi csak magyarország határai közt teszünk rendelkezést. Ez vélekedésem. Gr. Cz-iráky János: — Ha szabad lenne főleg és mindenkor egyedül csak honi érzelmekkel hőén dobogó kebel ömledezéseinek engedni, hiszem aligha találkoznék e‘ főrendi tábla tagjai közt bárki, ki midőn jelenleg is forrón óhajtaná létesíteni mind az e’ felirási javaslatban édes anyanyelvűnk rég igényelhetett polczra való emeltetését tár— gyazó szakaszoknak törvényeinkbe igtatását és némi tekintetekben a’ társországokra való alkalmazásokat is: még is kívánná azokat eleve vitatkozásnak boncz kése alá bocsátani. Bár magam legfiatalabb koromnak kedves emlékét visszatünö időszakától táplált legédesb érzéseimnek tiszta vágyai valósulnának akkor, ha az agghon költő szavai: „adja isten, hogy a’ magyart a' félvilág uralja"- csak ezernyi részben is testté válhatnának; jól tudom mégis és soha magamat olly messze ragadtatni nem reményiem az e’ czélra való közre munkálkodásban, vagy még a’ lehetőségek köre közli törekvésben is, hogy egyedül csak az érzelgő szívnek andalgásait, — a' hidegebben számoló ész mütételének mellöztével, avagy amannak alárendelve — törvényhozásban másutt is czélt érni vélve követném. Valamint tehát édes örömest üdvözlöm ezen javaslóit szakaszoknak magyar honomra való teljes alkalmazásukat: úgy midőn Dráva folyamon túl lakó szövetséges alkotmány társaimra figyelek, azon általam fölöttébb méltánylott nehézségekkel szinte találkozom, mellyekel elöltem szólották ügyes és élénk ecsettel festettek. Azon sajnos események, mellyek e'szomszéd, honunkhoz kapcsolt, egy alkotmány gyönyöreit éldelö országban történtek, ’s történnek szakadatlanul, méltán husiinak minden honfi kebelt. Szemlélünk egy idő óta azon testvér ország polgárai között ollyanokal — kiknek eldödei közös hazánk állományának védelmére vetélkedve honosaikkal akár harczban szentelék éltöket, akár béke biztosításért föláldozták vagyonaikat; ’s kik a’ magyarhon egészítő részét tehetni még nem rég fő büszkeségüknek tartván — midőn utolsó évtizedekben szerencsétlenül folytatott háborúk közt a’mostoha hadi szerencse koczkáival tőlünk eljátszalva újra vissza csattoltatlak — kik miután öröm érzésüket páratlan lelkesedéssel kijelenték: most legújabb időkben elébb ugyan elhidegüléssel majd némi részvétlenséggel, utóbb — szomorúan kell kijelentenem — ellenséges indulattal viseltetnek ama nemzet irányában, mellynek javait, bajait teslvérileg megosztva, bajtársilag éldelve, tűrve, ’s hogy hónuk a’ nemzetek sorában megmaradt, valamint sok tekintetben mi nekiök úgy ők is nekünk viszont köszönik; és fölébredett körökben egy békét egy közös egyetértést felháborító járvány, melly középítő zászlója alá láván minden nemzetiségünkkel ellentétben lévő elemeket, vak elbizotlságban egy ábránd hatalom illyr nevezte czímer alatt ellenünk boszút forralnak, gyűlöletei táplálnak, söl a’ legutolsó zágrábmegyei tisztújító szék óta nyílt sisakkal föllépvén, sokan közülük — mit vérző szívvel kijelentek — szentségleien kezekkel félbeszakasztani igyekszenek a honunk és közöltük létező közös viszonyosságnak és barátságnak kötelékeit, mellyeket mind két részről érdek edzett viszonyos bizalom növesztett, és mind kél részröli jogoknak és szabadságoknak bölcs méltánylása eddig legalább erősített. — Sem idő a‘ taglalásra, sem e’ szomoritó események e’jelen tanácskozásnak nem tárgyai; csak mi szülte s mi szülhette ezen elidegenülést. megtekinteni e" jelen esetben Ián nem fölösleges, mivel e' lörv. javas- Fő-RenAi Napló I. ltot. 42 arn iránt
