1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
40 XIII. ülés Fö-RR. naplója. Junius 28-án 1843. Turmeieí ne-hozói, de végrehajtói hatalommal nem bir; ezen eljárás és végzés egyenesen a’ végrehajtó hatalomnak körébe messeg iránt.pe(jjg az „|at illeti, mellyel a’ folyamodók a’ követelt sérelemnek orvoslását keresik, kénytelen vagyok azt törvény, és alkotmány elleninek kijelenteni. Ugyancsak törvény elleni! mert az 1792: 58. világosan azt rendeli: -quod omnia negotia regna adnexa in concreto respicientia, nonnisi in illorum regni congregatione pertractari valeant“ —; hogy ezen tárgy pedig egyenesen, és kizárólag a’ társországokat illeti, kétséget sem szenved; — inconstitutionalis pedig az út, mert ez által független municipális szabadságainak ama legszebb joga: a’ szabadválasztás, idegen és külsőbefolyásnak kitétetik, inelly lépés következéseire nézve igen káros lehet. De álnem látom, miért keresnek a’ folyamodók az ozszággyülésen segítséget, midőn ha alapos követelésük és valóságos többségük van, azon egyenes, méltó és alkotmányos út oda haza is nyitva áll elöltök: hogy t. i. az illető megyék közgyűléseiből felírás utján a’ végrehajtó hatalomnál segítségét és orvoslást keressenek. Mig ezt keresztül nem vihetik, azon hiszemben kell lennem, hogy a' folyamodók e’ kérdésre nézve többséggel nem bírnak; és ha ez igy van, akkor rendelkezzék és végezzen az országgyűlés a’ mi neki tetszik, — dee’ dolog, a’nagyobb ingerültséget kivéve, a’ régi mellett fog maradni, ha csak törvény által ki nem mondatik: hogy constitutionalis országunkban a’százados szokásnak félretételével a’ kisebbség érvényesen nem ismerheti el a’ többség által választott követeket, és igy a’ többségnek törvényt szabhat. — Álmélkodásra méltó, és szinte megfoghallan volna a’ KK és RR. ezen egyoldalú végzésük előttem, ha azt nem tudnám, hogy a’ folyamodóka’ KK és RR. gyönge, és izgékonyabb oldalát igen okosan kiszemlélve, az említett követválasztást az ilyrismus rémalakja eredményének festik, magokat pedig, mint a’ magyarok érdekében működő és már nagyon kifárasztott elemnek képviselői, és áldozatjai horváthonban, a’ KK. és RR. hathatós pártfogásába ajánlják. Megvallom, ha ez igy volna, akkor nem vétkezném, ha azt mondanám: „nemo competens judex in propria causa“ de hála istennek! ön meggyőződésem szerint a’ dolgot más alakban szemlélem. Nem akarok ezen alkalommal az ilyrismusról szólani, fenhagyom azt magamnak annak idejére, midőn ezen tárgy, a’ hogy a’ KK. és RR. Ígérik, érdemileg elüfog vétetni; most csak azt vagyok bátor állítani, hogy sem az ilyrismus, sem akár micsoda más névvel nevezendő elem sem működtek kizárólag ezen társországi közgyűlésen, hanem hogy minden igyekezeteknek föczéljául ki vala tűzve a’ nyerserönek százados szokás elleni befolyását olt elmellözni, a’ hol minden törvényhatóságok szabadon választott, és utasításokkal ellátott követeik által képviseltetve lévén, ezen törvényhatóságoknak egyes tagjait ugyan azoknak representánsaikkal egyenlő joggal felruháztatni akarni annyit tenne, mint az anomáliáknak legnagyobbikát jóváhagyni, és a’ képviselésnek fogalmát semmivé tenni. Abból pedig, hogy a’ horvátországi kapitány, és az itélömester a‘ nemesség közbejöttével felkiáltás útján választatik meg, azt akarni következtetni: hogy minden nemesember a’ társországi közgyűlésen szavazati joggal bir, épen olly helytelen állítás és képtelenség, mintha valakinek eszébe jutva a’ diaetalis hallgatóságot szinte szavazati joggal felruházni akarni, mert a’ koronaőrök megválasztásában igen hathatós részt szokott venni kiábálása által. Ali pedig a’ magyar érdekében működő, és már nagyon kifárasztott elemet illeti: megvallom nem akarok ezen szavaknak más értelmet tulajdonítani, minthogy egy olly párt létezik horváthonban, inelly a’ külön nemzeti, és municipalis léte fenállása mellett, hiv tagja a’ magyar koronának, hiv alattvalója koronás királyunknak és alkotmányunkhoz tántoríthatlan ragaszkodója akar maradni. Ha a’kifárasztott elemnek ezen magyarázata, a’hogy reményiem, igaznak, repraentánsai által elismertetni fog, akkor nyugodt kebellel, és erős meggyőződéssel cs. k. Föherczegségedet és a’ mélt. Fö-RR. a felöl bizonyosokká tehetem, hogy az illy gondolkozókra horváthonban a’ pártnak, vagy kifárasztott elemnek nevezete nem illik, hanem inkább csak az összeségnek neve alkalmaztatható; mert horvát nemzet századok óta a’ közös hazának, és közös alkotmánynak védelmeért, úgy mint koronás királya iránti tántoríthatatlan hűségének kimutatásáért vetélkedve, a’ magyarral ontotta vérét, és áldozta éltét; kevés fénypontot lelhetni a’ magyar történet évkönyveiben, mellyben a’ horvát hathatós részt nem vett volna, de egyszersmind a‘ közös veszélyben, közös szerencsétlenségben atyafiságosan, és becsületesen a’ magyarral osztozkodott. A’ legújabb időkben pedig ez által, hogy olly készséggel a’ magyar színház, és múzeumnak megalapítására, vagy felsegílésére a’ neki jutott pénzöszveget minden haladék nélkül lefizette, midőn több magyar vármegyék ámbár fenhangú szép szavakkal tették ajánlásukat, ezeket még eddig sem rótták le; valóban inkább barátságos, mint ellenséges gondolkozás módját bizonyította be a’ magyar iránt. Ne méltóztassanak tehát mindent, a’ mi horváthonban történik, a' gyanusitgalások mérges kezével bonczolni, elfeledkezve, bogy olt olly municipiumok léteznek, mint Magyarországban, mellyeknek eredményei és gyümölcsei itt, mint ott sokszor csak igen keserűk; — ne méltóztassanak senkit is kihallgallanul elitélni egyoldalú panaszokra, mellyeknek kútfeje igen sokszor nem a’közjó, hanem magány érdek, és személyes bosszú. Bocsánatot kérek, hogy ezen a’ tárgynak érdemét talán túl is haladó előadásommal cs. k. kölierczegséged, és a’ mélt Fö-RR. békességes tűrésével viszszaéltem; de kötelességemnek tartottam egy olly tárgy iránt, melly hazámfiainak kedélyeit nagy ingerültségben tartja, nézeteimet egész nyiltszivüséggel kijelenteni. Most csak azzal fejezem be beszédemet, hogy nézetem szerint a’ szőnyegen lévő tárgyat e’ helyen foganattal vizsgálni nem lehet, ha a’ törvényhatóságoknak e’ részbeni függetlenségüket koczkáztatni nem akarjuk, mit tenni nem tanácsos; — én tehát a’ KK. és RRet arra felszólitandóknak vélem, hogy ezen végzésektől álljanak el, és ezen tárgy, mivel ide nem tartozó, egészen mellöztessék el. Gróf Apponyi Lajos: — Hogy a' turmezei nemességnek panasza alapos, azon irományokból bőven kitetszik, mellyek a’ KK. és RR. izenetjökhöz kapcsolva vannak — de még bővebben, ha azon javaslatokat tekintetbe vesszük, mellyek 1837-ben Horvátország tartományi gyűlésének elrendezése tárgyában készíttettek és mellyeknek úgy, mint tisztelt barátom varasdi helyettes főispán úr ö méltósága bőven előadni méltoztatott, más czélja nem vala, mint hogy azon aránytalanság, melly a’ zágrábi nemesség és a’többi hatóságok közt létezni látszott, megszüntessék; ezen javaslatok ö Felségének elejbe terjesztettek, de legkegyelmesebburunknakjóváhagyásátmegnemnyerték; miből azt
