1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 13. ülés

XIII. ülés Fö-RR. naplója. Junius 28-án 1843.

36

Turmeiei ne-azon autonómiáját, mellynél fogva minden törvényhatóságnak fiiggelleniil kell követéi választani, — a’ választás alatt

...... történt sérelmeket önmaga orvosolhatván. — Ezen elvet igen helyesnek, igen czélszerünek látom azon magyarországi

törvényhatóságokra nézve, mellyek autonómiájukat gyakorolhatják; de arra. hogy a' törvényhatóság autonómiáját tekintetbe vegyük, szükséges az, hogy legyen autonómiája; — nincs pedig autonómia ott, hola'törvényhatóság azt magára hagyva nem gyakorolhatja. — így Croatiára nézve legalább azt mondhatni, hogy ezen autonómia gyönge lábon áll,'s csupán az országgyűlés segedelmével larlatbatik fel. — Annálfogva, mivel Horvátország tartományi gyűlése segedelmünk nélkül akaratát nem nyilváníthatja, ’s annak tartására felsőbb rendelet szükséges, — kívánom: hogy a’ törvényhozó test annyiban elegyedjék e’ tárgyba, bogy ezen tartományi gyűlés öszvebivalását eszközölje.

— A’ dolog részletébe ereszkedni nem kívánok, mert az, ki ezt teszi, olly labyrinthusba lép belé, mellyböl aztán egy könnyen ki nem vergődhetik. —Elöhozatolt itt, mikint azon nemességnek, melly magának választási jogot követel, nincs választási joga; elöhozalott az, hogy mi ezelőtt 400 évekkel gyakoroltatott, azóta az idők ’s körülmények változván, most már nem gyakoroltathatik. Emliltelelt e’ részben Magyarország példája is, és a’ zágrábi püspök ö nagyméltósága, ki mind ezeket előhozta, Horvátországot illető állításai bebizonyítására, sokkal többet beszélt Magyarországról, mint Horvátországról; azonkívül még általános alkotványi elvekből ’s szempontokból is indult ki. Ezekre nézve, én azt tartom, akkor lehelne általános alkotmányos eszmékből indulni ki, ba arról lenne a’ szó: hogy mit alkossunk; de midőn jelenleg arról van a’ szó: mi hogy van? nem pedig: minek hogy kellene le#i»i? ezen általános alkotványi szempontok önkényt elenyésznek. — Ha szinte bizonyíthatna is valamit a’ magyar országgyüléshezi hasonlítás — mit tagadok —, akkor is tekintetbe kellene venni, mikint Magyarország és Croatia között nincs analogia; mert mondjon ö nagyméltósága törvényt, mellynél fogva a’nemességnek joga, a’croaiai közgyűlésen személyesen megjelenni, eltöröltetett volna; Magyarországban ezen jog törvény által töröltetett el. és a’ képviseleti rendszer századokon keresztül törvényes gyakorlattá vált, ’s csak is ezért lehet Magyarország gyűlésére nézve a* nemesség személyes megjelenési jogát megsemmisítettnek tekinteni. — De nem vitatom tovább e' tárgyat, mert mik még e’ részben a’ zágrábi püspök ö excjája által elöadattak, azok tisztelt barátom gróf Erdödy János által elegendöleg megczáfolvák. Már most arra megyek által, hogy mit kell tennünk. Én is valóban azt tartom, mit Pozsega vármegye főispánja, bogy itt az illető felek tökéletes meghallgatása nélkül Ítéletet hozni nem lehet, és épen ezen elvből indulva ki, pártolom a’ ts. KK. és RR. izenetét, mivel kétséges a’ dolgok állása. Hiteles személyek szóltak ’s bizonyítottak egy értelemben, hiteles személyek szóltak ellenkező értelemben; én pedig egyik országgyűlési tagnak hitelességét a’ másikénak fölébe nem teszem. Ezen tárgyban tehát ki határozhat? véleményem szerint egyedül csak Croatia: azt kell tehát megkérdezni! az mondjon ítéletet! Mi abba nem ereszkedhetünk, és nem mondhatjuk, hogy a’ követválasztás nem történt helyesen, tehát nem ismerjük el a" követeket, mert ekkor mint itélöszék lépnénk föl; de hasonlókép, ha a’ panaszos előadást egyáltalában elvetjük, akkor szinte úgy mint itélöszék lépünk föl, mert az által azt mondjuk ki, hogy az élőnkbe terjesztett föladás nem volt helyes.

— Midőn egy plenipolentiáról van a’ szó, ’s az a’ kérdés: valljon a’ megbízás a’ megbízónak akarata szerint keletkezett e, vagy sem? akkor leghelyesb ‘s legtennészetesb eldöntési mód a’ fölhatalmazót magát kérdezni meg; annálfogva jelenleg is, ha részrehajlatlanul akarunk föllépni, nincsen más teendőnk, mint az, mi a’ tek. KK. és RR. izenetében foglaltatik, mikint t. i. — minthogy a’jelen kérdés a' horvátországi ’s megbízottjai közti viszonyt illeti

— ö Felségét megkérjük, méllóztatnék a* bánt oda utasítani, hogy Horvátországban közgyűlést tartson a’ végeit, hogy olt ezen kérdés eligazittalhassék. És ha bizonyosan hiszik a' horvátországi követ urak, hogy ők az ország többsége állal választattak, nem gondolom, hogy annak közgyűlésétől mit sem irtózzanak; hiszem ha igazságuk van, akkor egy illy tartományi gyűlés őket ’s ügyöket a’ legtisztább ’s ragyogóbb fényben tiintetendi elő. — Mondhatom, ha én volnék illy helyzetben, magam követelnék magamnak illy elégtételt, mert ezt tartanám az egyedüli útnak. mellyen az elleneim vádak alaptalanságát bebizonyíthatnám. — Illy nézetekből indulván ki, a ts. KK. és RR. izenetét. melly teljesen részrehajlatlan intézkedést foglal magában. egész kiterjedésében pártolom.

Gróf Pál ff y József: — Nem örömest szólalok föl e’ tárgyban, melly az abban közönbös embernek is indulatját felbőszítheti, — nem hogy ollyannak, kinek hazája boldogsága és jövendője leginkább szívén fekszik; — legyenek azonban meggyőződve, Fenséged és a’ nm. Fö-RR., hogy a’ mennyiben az illendőség és a’ helynek szentsége

megkivánandja, mérséklendem szavaimat; de bocsássanak meg más részről, ba forró indulatom által netalán továbbra ragadtatva, e’ hazánkat olly közelről érdeklő tárgyban netalán hevesebben szólandok föl, — mintsem föltett szándékom volna. Mert mi lehet az embernek e’világon szentebb, —mi lehet a’ polgárnak drágább, mi lehet féltékenyebb kincse polgári jogainál? — mert ezek jelelik ki állását a‘ közéletben, — mutatnak neki módot, és modort, miképen törvénykezési pályán hazájának boldogitására közremunkálhat, mi történhetik tehát neki fájdalmasabban, minisem ba azoknak törvény és szokásszabta halárin belüli üzésében gátollatik éspedig ollyan egyének által, kiket az örökkévaló gondviselés és kormányunk oda rendelének, hogy egyéb honpolgártársai jogainak fentartása iránt őrködjenek, nem pedig alacsony ármánykodásaik idegen elemeknek felháborgatása által az egyenetlenseg magvát vessék el hazájok kebelébe, és pedig épen azon pillanatban, midőn annak szellemi és anjagi kifejlődése leginkább egységre szorul; mert Fenséges Föherczeg, nm. Fő RR.! én gyűlöletesebbet és utálatosabbat nem ismerek, mintsem ha a’ polgár hazájának legnemesebb részében dúlván, az állal anyagyilkossá válik.

Ekkor a’ ts. KK. és RRhez az iméntküldött követség kötelességében eljárván — visszatért, és annak szónoka győri megyés püspök Sztankovics János ekkínt telt jelentést: Cs. kir. Fensége és a mélt. Fő-RRnek parancsát teljesítettük, és a’ válasz izeneteket a’ ts. KK. és RR. mindjárt tárgyalás alá lógják venni, ezen jelentésünk után van szerencsénk magunkat cs. kir. Fenségednek, és a’ mélt. Fö-RR. kegyességükbe ajánlani.

Pú Iffy József: — A’ nemzetiség és a’ nemzeti nyelv az az egyetlen egy kötelék, melly a haza pol-