1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 13. ülés
XIII. ülés Fő-RR. naplója. Junius 28-án 1843. 27 egy illy nemesembert, a* valóban legalább is azt bizonyítja: hogyha volíak, számosán nem voltak, százankint, Turmezei hccsapatosan, fegyveresen, valamint ez az utolsó alkalommal megkisértetett, nem voltak. messes ,rán*' De ha voltak is, gondolom senki tagadni nem fogja, hogy nagy különbség van e’ két állítás közt: az országos gyűlésen egyes nemesek is megjelenhetnek, vagy megszoktak jelenni; és e’ közt: az országgyűlésen minden, még falusi, köznemesnek is van személyes, határozó voksa, van jussa, az országos dolgok lárgyallalásába, még pedig, eldöntő szavazattal befolyhatni. íme a’ magyar diaelán, a’ meghívott RRen kívül, más akármelly nemes, söt nemtelen is bejöhet, — a’ karzatokon asszonyságok, sőt cselédek is láthatók, és nem is lehet mondani, hogy mindezek a’ dolgok tárgyalásába egészen befolyás nélkül vannak; sőt ollykor-ollykor— teszem a'koronaőr választásakor — némelly, falán nem is nemes hallgató, ha erős tüdőkkel áldalott meg a’ természet urától — olly szózatot, vagy voksot ereszt, melly, anyagi nyomosságára nézve, fölér sok ollyannal, miilyennel, példánakokáért, szoktunk mi az asztalnál ülök élni; de ha ebből azt akarná valaki következtetni, hogy tehát itten minden nemesnek jussa vagyon a’ koronaőr választásában résztvenni, ’s hogyha, ez úgy lévén, be akarna ide egy pár ezer csalöközi köznemes tódulni, még pedig fölfegyverkezve, jussát gyakorlandő: valljon megengedfelnék e, nem csak a’ rend, a’ személyes bátorság, hanem maga az országgyűlési szerkezet tökéletes felforgatása nélkül! ? Épen itt van a’ dolog horválország gyűléseire nézve is. Ott is nyílt ajtóknál tarfatik a’ gyűlés; ott is, a’ mennyire a’ hely engedi, beeresztetik minden nemesember, sőt nemnemesek is bejöhetnek; és ha ezek ollykor-ollykor részlvesznek is némelly felszólalással a’dolog tárgyalásában, abból még korántsem következik, hogy minden nemesnek valóságos jussa vagyon a’voksolásra, a’dolgok tárgyalására; koránsem következik, hogy tehát 800 köznemes, mégpedig mindenféle fegyverekkel ellátva, betódulhat a’ terembe, országos követeket választandó, az utasítás kidolgozásában mindenesetre eldöntő részt veendő. Hiszen a’ ts KK. és RR. táblájánál még azoknak sincs voksok mindnyájoknak, kik a’RR. sorába tartoznak; itt a’ jelennemlévök képviselőinek, noha ezek gyakran a’dolgok tárgyalásába be is ereszkednek, valamint e* napokban is egy pár felszólalt, és meghallgattatott, azért határozó voks nem adatik; sőt egész statusoknak, még pedig az első statusnak, noha a’ világos törvény, t. i. az 1608—i l-ő czikk neki, még pedig mások előtt, voksot és ülést ad, a’ személyes voks mégis tettleg megtagadtatik; igy volt ez ideig a’ sz. k. városokkal is. Rogy lehetne tehát kívánni: hogy horvát és slavonia országok gyűlésein minden egyes nemesnek voks adassék ? hisz akkor a' vármegyék, és egyéb hatóságok voksa egészen elenyésznék, semmivé válnék. De ha mindegyikének azon nemesek közül, kiknek száma csak Zágráb vármegyében mint egy 2800-ra megyen, ugyan olly elhatározó voks adatnék, mint azon vármegye két követének, a’ kik azok által választatnak, és a’ kik azokat az országos gyűlésen képviselik, már azt igazsággal ellehetne mondani: hogy az nem csak egy kis absurdum, hanem az absurdumok legabsurdumabbika volna, melly talán sehol sem létezett még a’ világon. De ha az usust akarjuk vizsgálni, akkor vissza kell menni olly esetekre, a’ hol személyes voksolásra került a’ dolog. Erre, a’ mennyire nekem legalább tudományom van, csak egy példa létez Horvátországban; ez pedig épen azon 1800-iki eset, mellyröl a’ vádló párt az említett kivonatok egyikét bemutatta. Meglehet kétségtelen bizonyságokkal mulatni, hogy mivel akkor az egybegyült KK. és RR. olly annyira megvoltak az itélömesternek választandó egyén iránt oszolva , hogy felkiáltásból lehetetlen volt az elnöklő bánnak a’ többség akaratját kitudni, utoljára elöhozatott a1 meghívott Rendek' lajstroma, és ezek névszerint felszólittatván, Pelkovich jeleltetett ki itélömesternek, kinek tudniillik a’ többség voksa jutott. Ez az utolsó, és talán egyetlenegy eset, melly személyes voksok adásával intéztelett el; hogy ha tehát ususról vagyon a’ szó, azt bizonyosan e’ szerint lehet és kell elhatározni. De tovább megyek, ’s azt mondom: hogy ha valóban még azt az absurdumot is meglehetne mutatni, hogy minden még köznemesnek is jussa vagyon az országgyűlési tárgyak’ elintézésébe személyes határozó voksolás által befolyhatni : még is az én meggyőződésem szerint a’ kérdéses kövelválasztás törvényessége ellen alapos panasz nem indíttathatnék; mert, valljon mi történt ez alkalomkor, a’ miből ezt lehetne következtetni? talán hogy a’ gyűlés nem tartatott mindjárt a’ kitűzött első napon, hanem harmadnapra? Már, hogy erre ö excjának, a’bánnak jussa volt, sőt, hogy ezen elhalasztása az ülésnek a’ legfontosabb okokból, elkerülhetetlen volt, arról a’ vádló párt kevés egyéneit kivevén, mindnyájan, kik ez alkalomkor Zágrábban voltak, teljességgel meg vannak győződve. A’hol 7. vagy 8. száz falusi ember (a’ protestáló párt számát, status et ordines nevezet alatt, ezerre, ’s többre is becsüli , de én csak a’ mellett maradok, mi legvalószínűbb) a’ hol — mondom — 7 — 8. száz, nagy részint harangszóval összecsőditelt emher, kardokkal, szuronyos botokkal, hegyes hosszú késekkel, ’s más illy gyönyörű szerekkel ellátva jelenik meg, hogy egy, már magában elég szűk, terembe tóduljon; a’ hol az illy sereg vezetői már boszúállást emlegetnek a’ conferentiában, és ö excja a’ bán fölhívására, valljon jót állanak e’, hogy nem törlénendik valamelly botrány, veszekedés, vérengzés? azt felelik : hogy ők semmiről jót nem állhatnak; a’hol a’ nem rég történt tisztválasztási szomorú esetek még fris emlékezetben vannak; a’ hol más részről is, ezek láttára, fegyverkezni kezd a’ felbőszült városi nép, és ifjúság; a’hol a’vármegyeház építőiéiben lévén, a’ tömérdek sok tégla, és kő halmokra rakva, kéznél van, a’ hol a’ kedélyek mind két részről fölhevülvék, hogy —mondom — az illy körülállásokban a’rend, személyes bátorság veszélyezése nélkül, ülést tartani nem lehet, azt gondolom, minden elfogulatlan könnyen átláthatja. Ezekhez járul, hogy az egybegyült KK. és RR. (azon KK. és RRket értem, kik az országot képviselték, és bánális levelekkel megvoltak híva a’ gyűlésre) — kivévén az egynéhány protesláló úri személyeket — mind oda nyilatkoztak : hogy az illy körülállásokban ülést tartani nem lehet; sőt másnap, a’ vármegyék, káptalanok, városok’ követei írásban nyilatkoztak, hogy ha az említett fölfegyverkezell köznemesség, minden eddigelé gyakorlott szokás ellenére, az országos dolgok tárgyaltalásában résztvenni engedtetik, ők még csak megjelenni sem fognak a’ teremben. 7 *
