1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 31. ülés
XXXI. ülés Fö-RR. naplója. Auguslus 21-én 1843. 205 Nádor ő cs. kir. fensége-. — Miután e’ részben b. Eötvös József urnák javaslata elfogadtatott a’ m. Fö-RR. Magyarnyelv állal, lessék itélömester urnák b. Eötvös József e’ részbeni javaslatát felolvasni. ,ránl-Ennek következtében olvaslatik b. Eötvös József által javaslóit következő §-sz: „Pozsega, Veröcze, Szeréin megyék, és Fiume kerülete 6 évnek elforgása alatt az eddigi szokás szerint a’ latinnyelv használatában meghagyalván, úgy mindazáltal, hogy ezen határidő lefolyói után ezen megyék a' magyarnyelv hesználalára köteleztessenek.“ Gr. Ihtller Ferenci, horvátországi bán: — Miután ö es. kir. Föherczegsége kimondani méltóztatott, hogy b. Eötvös József űr által előterjesztett indítvány érdemileg el van fogadva: távol vagyok attól, hogy az ellen legkisebb ellenvetést előhozni bátorkodnám, mert tisztelem Fenséged elnöki hatóságát, mellynek kényes állását tapasztalásból is méltánylani tudom, — és meg vagyok, győződve, miszerint ha az legkevésbbé meg lenne sértve, a’tanácskozások egészen lehetetlenné válnának; hanem állásom iránt méltóztassék cs. kir. Fenséged kegyelmes tekintettel lenni, hogy az iránt — mennyiben nem volt alkalmam magam kijelenteni, b. Eötvös József úr indítványára — mivel abban olly pont érintetik, melly e’ tábla mostani állásával ellenkezésben van — bátor lehessek elmondani zt: mit akkor mondottam volna reá. t. i. ha azon indítvány, mielőtt szerkezetbe jött, tárgyalás alá jött volna, — mi pedig abban áll: hogy véleményem szerint helyén nem látom, hogy ezen dolog szőnyegre jöjön, és ez által horvátország political állása érintessék vagy kérdésbe vonattassék. Gr. Széchen Miklós, pozsegai főispán: — Engedelmeskedvén cs. kir. Fenséged kegyes intésének, nem ugyan a" dolog ellen, hanem csak a’ dologhoz, állásomnál fogva is, röviden szólani bátor vagyok. Nagyméllóságn Fö-RR.! a’ múlt országgyűlésnek irományai azt mutatják: hogy valahányszor a* t. KK. és RR. ezen 3 vármegyét, akár melly alkalomnál, vagy tárgyban Horvátországtól elválasztani megkisértették, mind annyiszor a’ n. m. Fö-RR. részéről törvényes nézetek és okoknál fogva visszautasítást tapasztaltak; azon törvényes nézetek és okok azóta semmi változást nem szenvedtek; de a' dolog maga magában most lényegesen változik meg az által: hogy a’ n. m. Fö-RR. ön maguk azt indítványozzák, mire még a’ múlt országgyűlésen rá állani egyátaljában nem akartak. Ez igy lévén, noha én az általam mélyen tisztelt többségnek határozatát nem hátráltathatom, még is kötelességemnek tartom egyéni benső meggyőződésemet abban kijelenteni: hogy valameddig azon a’ régi gyakorlat által erősített törvények fenállanak, mellyek ezen 3 vármegyét „Slavonia“ vagy Tótország diplomaticai nevezete alatt a’ banális hatóságnak alá rendelik, és inig azok, nem tettlegi eljárás — melly minden alkotmányos jognak és rendnek ellensége —, hanem egy ujonan a’ szokott törvényes utón és módon alkotandó törvény által meg nem változtatnak: mind addig ezen 3 vármegyét is Horvátországtól elválasztani épen nem lehet. Ennélfogva tehát, és minekutána maguk a’ n. m. Fö-RR. — a’ történt kijelentések szerint — azt nem akarják, hogy e* lépésekből azon kérdésnek eldöntésére: hová legyen e’ 3 vármegye számítandó? valami következtetés huzatassék: ugyan ezt minden félreértés, vagy balramagyarázás elkerülésére, a’törvényjavaslatban, vagy legalább az izenetben világosan megjegyeztetni alázatosan kérem. Azon esetre pedig, ha ezen alázatos kérésemtől elültetném, nem ugyan a’szerkezeinek, hanem minden ebből jövendőben akármelly részről húzandó következtetéseknek már ezúttal ünnepélyesen ellenmondani szinte szoros kötelességemnek tartom. Gr. Pejácsecich László: — Engedje cs. kir. Fenséged, hogy én is, mint slavonita, felszólaljak. A’határozat ellen nem szólok, tisztelem azt; de el nem titkolhatom elszomorodásomat, valahányszor azon javaslatot kezembe veszem azért, mert mindig nyomást találok abban; és ezen erötetésnek alkalmaztatását épen Tótországra nézve — melly mint e’ táblának több tagjai elismerték, a’ kibékülésnek, közeledésnek, és magyarosodásnak jelét adta — czélelleninek tartom. Jól tudják a* m. Fö-RR., milly kapcsolatban, viszonyokban és helyzetben vagyunk Horvátországgal? : mi a’ bán hatósága alatt állunk, a’ municipalis jogokat osztjuk, kerületi táblánk a’ báni táblával összekötetésben áll, és ezen két itélöszékeknél honfiak, mint itélöbirák, ülnek, kikhez a’ nemzet vonzódással viseltetik, annyival inkább, mivel a’ nemzet a’ két országban egy; — hogy mind ezektől Slavonia oily könnyen ingerültség, ellenszegülés nélkül elváljon, mint sokan ezen törvényjavaslat által elérhetőnek vélik, nem hiszem; sőt egyenes nem-mel felelhetek. Szolgáljon ezen állításom igazolására csak azon egy slavoniai megyének pótló utasítása, melly azon szerencsétlen esemény után küldetett, miszerint a’ horvátországi követek eltiltanak a’ diáknyelv használatától. Röviden a’ horvátországi bán nyilatkozásához ragaszkodom. Báró Kulmer Ferenci: — Cs. kir. Fenséged által kimondott végzést tisztelvén — a’ tárgy érdeméhez szólni nem akarok; hanem nem csak állásomnál fogva mint liorvát, de belső meggyőződésemnél fogva is ö n. mlga horvátországi bánnak felhozott kijelentését egész kiterjedésében kötelességemnek tartom magamévá tenni. Busán Hermán, horvátországi követ: — Cs. k. Fenségednek kegyelmes utasítása következtében az alsó slavoniai megyék dalmát-, liorvát- és lótországokkali kapcsolatának diplomaticai fejtegetésébe nem ereszkedvén — ámbár legvilágosabb adatokkal és diplomaticai oklevelekkel alsó Slavoniának a’ kapcsolt részek és báni hatósághozi tartozását megmutathatnám — szorítkozva a’ fenforgó kérdésre — csupán az iránt akartam a’ nm. Fö-RRnek egy kis felvilágosítással szolgálni. A' KK. és RR. t. i. 1832/c országgyűlésen ö cs. k. Felségéhez folyamodtak: hogy a’ bárom alsó slavoniai megye Pozsega, Veröcze és Szeréin (ámbár egyenlő úrbéri állománnyal bírnak) még is külön neveztessenek meg az úrbéri táblázatban a’ nélkül, hogy a’ törvényben ezen változtatásnak valamelly okát kifejteni kívánták volna. 0 cs. k. Felsége 1836 évi marczius 6-án kelt k. k. válaszában — azon tekintetnél fogva: hogy a’ KK. ésRIl. magok a’ kir. válaszban idézeti 1715 évi 92-ilt, 1751: 23 törvényekhez 1835—ik évi September 21-röl kelt felírásukban ragaszkodtak, és azon kívül 1836 marczius 3-álóli felírásukban nyilván kijelentették, hogy mindenki jogait épségben lentartani kívánják — az 1715: 120—ik és 1723: 27—ik t. ez. rendeletének nyilvános fenhagyásával abban legkegyelmesebben megegyezett; ezen záradékok és föltételek állal tehát ö cs. k. Felsége nyilvánosan kijelenti: hogy az úrbéri táblázatban történt egyenkinti megnevezésből ezen bárom megyére, a’ kapcsolt részek és báni hatósághoz való viszonyaiban, semmi változás nem következtethetik; söl — mivel az 1715: 120—ik Fö-Hendi Napló I. köt. 52
